A szövetség örökre szól
Amikor olyan döntésekre kerül sor, melyeket szerető Mennyei Atyámmal kötött szövetségeim részeként hoztam meg, nem számít, mit mond a világ.
Tinédzser koromban a Fiatal Nők elnökünk minden fiatal nőnek adott egy ajándékot: egy képet a templomról. Beszélt nekünk a szövetségekről és a tiszta életről. Ezután arra biztatott minket, hogy tűzzük ki célul, hogy egy nap elmegyünk a templomba.
Én megfogadtam ennek a nőtestvérnek a tanácsát, és eldöntöttem, hogy fontossági listámon első helyre teszem a felkészülést. Akkoriban nem volt még templom Costa Ricában, de mivel nemrég keresztelkedtem, tudtam, mit jelent egy szövetség, és nagyon vártam a lehetőséget, hogy további szövetségeket köthessek az Úrral.
A családomban senki más nem volt akkoriban egyháztag, így otthon nem tanultunk az evangéliumról. Ezért úgy határoztam, hogy az evangéliumi normákat egyedül is megtanulhatom és követhetem. A felkészülésemhez hozzátartozott, hogy ifjúsági hitoktatásra jártam, pedig nagyon korán tartották reggelente. Hozzátartozott az is, hogy 16 éves korom előtt nem randevúzom, valamint az, hogy az erkölcsi tisztaság törvénye szerint élek, ami egészen biztosan nem volt túl népszerű vagy közismert a kortársaim között, de én tudtam, hogy képes vagyok rá, mert szövetségben megfogadtam az Úrnak, hogy megteszem.
A szentírások tanulmányozása – mind a hitoktatáson, mind pedig otthon – erősítette az erkölcsös, tiszta élet melletti döntésemet. Emlékszem, hogy a 2000 ifjú harcos története különösen inspirálóan hatott rám. Ahogyan azt az Alma 53:20–21 írja, ezek a fiatalemberek „rendkívül hősiesek voltak bátorság tekintetében, és erő és tevékenység tekintetében is; de íme, ez még nem minden – olyan emberek voltak, akik mindig igaznak bizonyultak abban, amely dologgal csak megbízták őket. …igaz és józan emberek voltak, mert megtanították őket arra, hogy tartsák be Isten parancsolatait, és járjanak egyenes derékkal őelőtte.” Én is hithű akartam lenni azon dolgokban, melyeket rám bíztak, beleértve a keresztelési szövetségeimet is.
A szövetségeket még jobban megértettem, amikor elhívtak, hogy szolgáljak az El Salvador San Salvador Keleti Misszióban. Amikor részesültem a templomi felruházásomban, a Tan és a szövetségek 82:10 jutott eszembe: „Én, az Úr, meg vagyok kötve, amikor megteszitek, amit mondok; de amikor nem teszitek meg, amit mondok, akkor nincs ígéret számotokra.” A misszióm során a szövetségek gondolata – vagyis az, hogy mi megtesszük a részünket, és az Úr megteszi az Övét – motivált arra, hogy megtegyek minden tőlem telhetőt. Amikor így tettem, a társam és én áldottak voltunk a munkában.
A misszió sok évvel ezelőtt volt, de továbbra is a szövetségeim betartásából merítek erőt. Azóta abban az áldásban volt részem, hogy hét éven át szolgálhattam a Costa Rica-i San José templomban. A templomszolgaként való szolgálatom rendszeres lehetőséget adott arra, hogy emlékezzek a szövetségekre, melyeket kötöttem. Hasonló emlékeztető volt nekem az is, mikor a Fiatal Nők szervezetében szolgáltam, ahol igyekeztem megtanítani a szövetségek fontosságát, éppen úgy, ahogyan a vezetőim megtanították nekem.
Szövetségeink betartása nem mindig könnyű. Például sokan az erkölcsi tisztaság törvényét (vagy sokszor a vallásosságot úgy általában véve) idejétmúltnak tartják. Szerencsére én nem érzek nyomást azok részéről, akik nem osztoznak a hitemben, vagy az idő múlása miatt. Mindig visszatekintek, mit éreztem fiatal nőként, mikor a vezetőnk arra buzdított, hogy készüljek fel a templomi szövetségekre, és éljek azok szerint. Az akkor meghozott döntésemet a mai napig követem.
Szilárdan kiállok a döntéseim mellett, mert azok nem olyan döntések, melyeket csak úgy magamtól, magamnak hoztam, hanem olyanok, melyeket a szerető Mennyei Atyámmal kötött szövetségem részeként hoztam meg. Nem számít, mit mond a világ. Megígértem az Úrnak, hogy engedelmeskedni fogok az Ő parancsolatainak. Ez tisztesség dolga. A szövetségek, melyeket a keresztelő alkalmával vagy a templomban kötöttem, ugyanolyan érvényesek ma is, mint amikor megköttettek. Az Istennel kötött szövetség örökre szól.
Nem mindig könnyű úgy élni, ahogyan arra Isten kért minket, de bizonyságom van róla, hogy lehetséges. Önbizalmat és erőt nyerünk abból, ha a szövetségeink szerint élünk, és biztosak lehetünk benne, hogy Mennyei Atyánk soha nem hagy bennünket egyedül. Ha Ő velünk van, mindent meg tudunk tenni (lásd Moróni 7:33).
A szövetségek, melyeket a keresztelő alkalmával vagy a templomban kötöttem, ugyanolyan érvényesek ma is, mint amikor megköttettek.
Illusztrációk: Scott Greer