A missziós mezőről
A kulcsmondat az áldásomban
A Texasi Houston Déli Misszióban szolgáltam, spanyolnyelvű elderként. Egy napon a társam és én ajtókon kopogtattunk, próbáltunk találni valakit, akit taníthatunk. Egy házhoz értünk, melynek hatalmas lyuk tátongott a fából készült, kopott tornácán.
Egy idősebb hölgy nyitott ajtót, és behívott minket. Nem vagyok biztos benne, hogy igazán tudta, kik vagyunk, és mit csinálunk, de nagyon udvarias volt. Elkezdtük tanítani neki az első leckét, és a dolgok látszólag jól mentek. Rám került a sor, hogy Joseph Smithről és az első látomásról tanítsak. A nő arckifejezésén láttam, hogy egyre inkább összezavarodik. Nyilvánvaló volt, hogy nem igazán tudja követni, amit magyarázni próbálok neki.
Miután feltettünk néhány kérdést arról, amit eddig átvettünk, és arról, hogy mennyit értett meg belőle, eléggé frusztált engem, hogy a hölgy nem értette meg az első látomás lényegét. Egy nagyon hosszú nap állt mögöttünk, és egy misszionárius számára ilyenkor az a legrosszabb, ha valaki nem ért meg valamit, amiről ő szeretné, ha tudnák az emberek, hogy igaz.
Abban a pillanatban, amikor az érzéseim kezdtek volna dühbe fordulni, eszembe jutott egy kis rész a pátriárkai áldásomból. A jövőbeli családomról szólt, és azt javasolta, hogy tanítsam meg a gyermekeimnek az evangélium elvét. Amint ez a bekezdés végigfutott az elmémen, tudtam, hogy a Lélek azt mondja nekem, hogy ezt az alázatos nőt tanítsam úgy, ahogyan egy gyermeket tanítanék.
Elkezdtem őt egy sokkal egyszerűbb és szeretetteljesebb megközelítéssel tanítani. Elképzeltem őt, mintha a saját gyermekem ülne itt a nappaliban, és mintha rám, az apjára tekintene, miközben Joseph Smith prófétáról tanítom őt. Bámulatos volt látni a változást az arcán. A szemöldöke újra kisimult, és a szeme ragyogni kezdett. Zavaros tekintetében megjelent az érdeklődés és a csodálat. Miközben elmeséltem neki, hogyan jelent meg Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus Joseph Smithnek, könnyek szöktek a szemébe, majd végigszaladtak az arcán. A Lélek betöltötte a szobát, és a frusztrációm hatalmas örömmé változott.
Soha nem fogom elfelejteni ezt az élményemet. Már alig várom, hogy egy napon a saját gyermekeimnek is megtaníthassam ugyanezeket a tantételeket, és újra érezzem ezt a hatalmas örömet.
Illusztráció: Brian Call