Hit által teljesedik be minden dolog
A hit segít nekünk biztonságban megmászni az evangéliumi ösvényt, legyőzni a halandóság kihívásait, és visszatérni Mennyei Atyánk fenséges színe elé.
Nemrég családom jó néhány tagjával megmásztuk a Huayna Picchut (a fiatal hegyet), a Peru hegyvidékén található Machu Picchu (az öreg hegy) ősi inka romjai mellett magasba szökő csúcsot. Hirtelen esésű szakadékok mentén nagyon meredeken kellett mászni, de a kilátás lélegzetelállító volt. Sajnos a szűk és meredek ösvényről estek már le kirándulók és veszítették el az életüket. Ennek megelőzésére a hegy oldalában erős sodronyköteleket rögzítettek a sziklatalajhoz. Mászás közben ezekbe a sodronykötelekbe kapaszkodtunk, melyek lehetővé tették számunkra, hogy biztonságban felérjünk a csúcsra, ahol a kilátás fenséges volt!
Ehhez a hegyi ösvényhez hasonlóan halandó utunk is meredek és nehéz; Mennyei Atyánk segítségére van szükség ahhoz, hogy sikerrel megmásszuk. Ezért rendelkezésünkre bocsátotta az evangélium tantételeit és szertartásait, amelyek a Szabadítóhoz és szabadító hatalmához vezetnek minket.1 Az első ilyen tantétel az Úr Jézus Krisztusba vetett hit,2 amely hasonlít a hegyi sodronykötélhez: ha erős, és biztonságosan hozzá van rögzítve „Megváltónk sziklájá[hoz]”3, segít nekünk biztonságban megmászni az evangéliumi ösvényt, legyőzni a halandóság kihívásait,4 és visszatérni Mennyei Atyánk fenséges színe elé. Minden dolog hit által teljesedik be.5
A hit a cselekvés és a hatalom tantétele is.6 A hit „nem a dolgok tökéletes ismerete; tehát ha hit[ünk] van, akkor olyan dolgokat remél[ünk], melyek nem láthatók, de igazak”7. Olyan tanulás által nyert bizonyosság8, mely cselekvésre9 ösztönöz, hogy kövessük a Szabadító példáját és imádságos lélekkel az áldozathozatal és a próbatétel idején is tartsuk be a parancsolatait.10 A hit hozza el nekünk az Úr hatalmát, amely – többek között – az eljövendő jó dolgokba vetett reménységben nyilvánul meg,11 hitet megerősítő csodákat eredményez,12 valamint lelki és fizikai vonatkozású isteni védelmet.13
Ann Rowley, az egyház korai napjaiban élő pionír nő élete jól példázza, hogyan viszi jó irányba életünket a hit gyakorlása. Angliából érkező özvegyasszonyként Rowley nőtestvér hitet gyakorolva válaszolt a próféta Sionba szólító hívására. A Willie kézikocsis társaság tagja volt, akiknek 1856 őszén komoly hóviharban kellett folytatniuk az útjukat. Elérték azt a pontot, amikor mind a hét gyermeke szó szerint éhezett. Így írt erről: „Fájt, hogy éhezni látom a gyermekeimet. […] Beesteledett, és nem volt vacsorának valónk. Mint mindig, most is Isten segítségét kértem. Térdre ereszkedtem, és eszembe jutott, hogy a hajóútról maradt két kekszünk. Nem voltak nagyok, viszont olyan kemények, hogy el sem lehetett törni őket. Nem lesz elég 8 embernek, de hát 5 kenyér és 2 hal sem lett volna elegendő az 5000 embernek, csodálatos módon Jézus mégis jóllakatta őket. Isten segítségével tehát semmi sem lehetetlen. Megkerestem a kekszeket, betettem őket egy öntöttvas lábasba, felöntöttem vízzel, és Isten áldását kértem. Azután rátettem a fedőt és feltettem a tűzre. Amikor nem sokkal később leemeltem a fedőt, a lábas tele volt étellel. A családommal letérdeltünk és megköszöntük Isten jóságát. Aznap eleget evett a családom.”14
Ann Rowley hatalmas személyes áldozatok árán élt az evangélium szerint. Segítségre volt szüksége, amit imában kért. Hite miatt remény töltötte el, és csodálatos módon ételt tudott adni a családjának. Az Úr annak örök jelentőségű képességével is megáldotta őt, hogy hittel mindvégig ki tudott tartani.15 A bizonytalan jövő ellenére nem akarta tudni, másnap mit ad majd enni a gyermekeinek, ehelyett türelmesen várt az Úrra,16 és reménykedve haladt előre, amint azt egyik csodálatos himnuszunk is kifejezésre juttatja:
Vezess, kis fény! Oly sűrű a sötét, Vezess tovább!
Otthonom messze még, és zord az éj. Vezess tovább!
Nem kérem azt, hogy beragyogj mindent,
Annyi fényt adj, hogy egyet léphessek.17
Mi is gyakorolhatunk ilyen hitet az Úrban, híve és bízva abban, hogy kedves és állandó Istenünk18 a Neki tetsző időben meg fog minket áldani helyzetünkre szabott csodás hatalmával. Ha ezt tesszük, akkor látni fogjuk életünkben Isten kezének megnyilvánulását.
Az Úr azt parancsolja nekünk, hogy ragadjuk meg „a hit pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát ki tudj[uk] majd oltani”19. A Sátán kétely, félelem vagy bűn által kísért minket, hogy hagyjunk fel a hittel és veszítsük el a hit által biztosított védelmet. Vegyük sorra ezeket a hitre leselkedő veszélyeket, hogy felismerhessük az ellenség kísértéseit és ne engedjünk azoknak.20
Először is, ha nem hiszünk az Úrban vagy az Ő evangéliumában, akkor ellenállunk az Úr Lelkének.21 Az Úr kételyre adott ellenszere igen egyszerű. Benjámin király szavai szerint: „Higgyetek Istenben; higgyétek el, hogy ő van, és hogy ő teremtett minden dolgot, a mennyben is és a földön is; higgyétek el, hogy minden bölcsesség és minden hatalom birtokában van, a mennyben és a földön is; higgyétek el, hogy az ember nem fogja fel mindazon dolgokat, melyeket az Úr felfogni képes.”22
Ha hitetlenség vagy kétely ingatja meg a hiteteket, akkor jusson eszetekbe, hogy még az ősi apostolok is így fohászkodtak az Úrhoz: „Növeljed a mi hitünket!”23 Tartsátok szem előtt, hogy a hit és a józan ész kéz a kézben járnak, miközben átgondoljátok a következő hasonlatot: A hit és a józan ész egy repülő két szárnyához hasonlítanak. A repüléshez mindkét szárnyra szükség van. Ha úgy látjátok, hogy a józan ész ellentmond a hitnek, akkor álljatok meg egy pillanatra, és emlékezzetek rá, hogy a mi látószögünk rendkívül korlátozott az Úr látószögéhez képest.24 Ne hagyjátok el a hitet, ahogyan a repülőről sem vágnátok le menet közben az egyik szárnyát. Inkább tápláljátok azt a cseppnyi hitet, és engedjétek, hogy az abból eredő reménység lelketek és józan eszetek horgonyává váljon.25 Ezért parancsolták meg nekünk: „…törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is.”26 Ne felejtsétek el, hogy a hit olyan csodákat előz meg és vált ki, amelyeket saját tapasztalataink alapján nem tudunk azonnal megmagyarázni. Ilyen, amikor két kis kekszből annyi étel lesz, hogy megtölt egy lábast, vagy amikor a körülmények ellenére kitartunk.27
Másodszor, a félelem is elvon minket a Szabadítóba vetett hittől, és aláássa azt. Péter apostol egy viharos éjjelen az Úrra tekintve a vízen járt, mígnem elfordította a tekintetét, „látva a nagy szelet, megrémüle”, és süllyedni kezdett a viharos tengeren.28 Ha nem félt volna, továbbmehetett volna! Ahelyett, hogy életünk háborgó szeleire és hullámaira összpontosítanánk és azoktól félnénk, az Úr erre kér minket: „Minden gondolatban reám tekintsetek; ne kételkedjetek, ne féljetek!”29
Harmadszor, a bűn elűzi életünkből a Lélek jelenlétét, és a Szentlélek nélkül nincs elegendő lelki életerőnk a hit gyakorlásához és a kitartáshoz. Legjobb, ha hitünket gyakorolva nem érintjük „a gonosz ajándékot és a tisztátalan dolgot”30, és szorgalmasak vagyunk minden parancsolat betartásában, hogy ne hagyjon el bennünket a hitünk és ellenségeink ne győzedelmeskedjenek felettünk.31 Ha bűn szennyezi az életeteket, akkor arra kérlek benneteket, hogy gyakoroljatok „bűnbánathoz vezető hit[et]”32, és akkor engesztelése által a Szabadító megtisztítja és meggyógyítja az életeteket.
Testvéreim, az Úr hitünk szerint eleget fog tenni az ígéreteinek, és minden kihívás legyőzésében segíteni fog nekünk.33 Ezt tette Ann Rowley esetében, és mindig ezt teszi népével, minden nemzetben, korban vagy nemzedékben. Mivel Ő „a csodák Istene”, aki „nem változik”, mindannyiunkat hittel, védelemmel és hatalommal áld meg, az Őbelé vetett hitünk szerint.34 Az Úr Jézus Krisztusba vetett állhatatos hit – a hegyi ösvény sodronyköteléhez hasonlóan – „Megváltónk sziklájá[hoz]”35, valamint páratlan szabadító hatalmához horgonyoz titeket és szeretteiteket.
Thomas S. Monson elnök azt mondta: „A jövőtök olyan fényes, mint a hitetek.”36 Bizonyságot teszek erről a magasztos, reményteljes igazságról, és mindannyiunkat arra kérem, hogy haladjunk állhatatosan előre, az Úrba vetett hittel, „semmit sem kételkedvén”37. Tudom, hogy a Szabadító él, Ő „hit[ünk] szerzőke és beteljesítője”38, aki „megjutalmazza azokat, a kik őt [szorgalmasan] keresik”39. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.