A szívünkkel tanulni

Írta: Walter F. González elder

a Hetvenek Elnökségének tagja

A Krisztushoz térés egyik módja az, hogy törekszünk a szívünkkel megtanulni az alapvető igazságokat.

„Jöjjetek hozzám, hogy érezhessetek és láthassatok…”¹ Ezt a parancsolatot adta a Szabadító az ősi Amerika lakosainak. Ők aztán érezték a kezükkel és látták a szemükkel, hogy Jézus a Krisztus. Ez a parancsolat épp olyan fontos számunkra napjainkban, mint számukra volt az ő idejükben. Amikor Krisztushoz térünk, érezhetjük és „biztosan tud[hatjuk]”² – nem a kezünkkel és a szemünkkel, hanem teljes szívünkkel és elménkkel –, hogy Jézus a Krisztus.

A Krisztushoz térés egyik módja az, hogy törekszünk a szívünkkel megtanulni az alapvető igazságokat. Amikor így teszünk, az Istentől eredő benyomások olyan tudást adnak, amelyet semmilyen más módon nem tudnánk elnyerni. Péter apostol biztos tudással tudta, hogy Jézus a Krisztus, az élő Istennek Fia. A Szabadító elmondta, hogy Péter tudásának forrása „nem test és vér”, hanem a Mennyei Atya.³

Abinádi próféta elmagyarázta, mi a szerepe ezeknek az Istentől eredő, szívünkben támadó érzéseknek. Azt tanította, hogy nem tudjuk teljes mértékben megérteni a szentírásokat, hacsak nem törekszünk a szívünkkel is érteni őket.⁴

Ezt az igazságot gyönyörűen megfogalmazza Antoine de Saint-Exupéry könyve, A kis herceg. A mesében a kis herceg összebarátkozik a rókával. Amikor el kell búcsúzniuk egymástól, a róka megoszt egy titkot a kis herceggel. Ezt mondja: „Tessék, itt a titkom…: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”⁵

A nyolcvannyolc esztendős Thomas Coelho testvér jó példa egy olyan emberre, aki a szívével látja az igazán lényeges dolgokat. Hithű tagja volt a főtanácsunknak az uruguayi Paysandúban. Mielőtt csatlakozott az egyházhoz, motorbalesetet szenvedett. Amikor ott feküdt a földön, és nem tudott felállni, két misszionáriusunk lábra segítette és hazatámogatta. Elmondta, hogy valami különlegeset érzett, amikor a misszionáriusok a segítségére siettek. Később ismét erőteljes érzéseket élt át a misszionáriusok tanításai során. Érzései olyan hatással voltak rá, hogy csupán pár nap leforgása alatt elejétől a végéig elolvasta a Mormon könyvét. Megkeresztelkedett, és attól a naptól fogva fáradhatatlanul szolgált. Emlékszem rá, ahogy még a hűvös, esős téli időben is fel-le motorozott a városunkban, hogy másokat elhozzon az istentiszteletre, hogy hozzá hasonlóan ők is érezhessenek, láthassanak és bizonyosan tudhassanak.

Napjainkban, amikor oly sok információ vesz minket körül, felmerülhet az emberben, hogy milliónyi weboldal átböngészése minden szükséges ismeretet a rendelkezésünkre bocsát. Az interneten találhatók jó és rossz információk egyaránt, de maga az információ nem elegendő. Isten biztosított számunkra egy másik forrást, mellyel nagyobb tudásra tehetünk szert,⁶ méghozzá a mennyből küldött tudásra. Mennyei Atyánk akkor tudja átadni nekünk ezeket az ismereteket, amikor a celesztiális hálót böngésszük a szívünkben és az elménkben. Joseph Smith próféta ezt mondta: „Megvan nekem a világ legrégibb könyve… a szívemben…, mégpedig a Szentlélek ajándéka…”⁷

Akkor lesz hozzáférésünk ehhez a celesztiális forráshoz, amikor megtesszük az olyan dolgokat, mint a szentírások olvasása, az élő próféta szavainak megfogadása, illetve az imádkozás. Az is fontos, hogy időt szakítsunk az elcsendesedésre⁸ és a mennyei sugalmazások megérzésére és követésére. Amikor így teszünk, akkor olyan dolgokat fogunk „érezni és látni”, amelyeket a modern technológia segítségével nem lehet megismerni. Amint némi tapasztalatra teszünk szert az e celesztiális hálón való navigálásban, akkor képesek leszünk meglátni az igazságot még a világi történelem vagy más témakörök olvasása során is. Az igazság őszinte keresői „a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően [megtudhatják] az igazat”⁹.

A celesztiális hálóhoz való hozzáférést korlátozhatja a vétek és az, ha megfeledkezünk az Úrról. Nefi elmondta fivéreinek, hogy azért nem tudták átérezni az Úr szavait, mert „[g]yorsak… a gonosz cselekedetekben, de lassúak abban, hogy az Úrra… emlékezze[n]ek”¹⁰. A gonosz cselekedetek gátolják azon képességünket, hogy lássunk, érezzünk és szeressünk másokat. Ha gyorsak vagyunk abban, hogy az Úrra emlékezzünk azáltal, hogy „szív[ünk] minden erejével”¹¹ imádkozunk és felidézzük lelki élményeinket, az tágítja a Krisztus dolgainak meglátására és átérzésére való képességünket. Azt kérdem tehát tőletek:

Emlékeztek-e a békességre, amelyet akkor éreztetek, amikor sok gyötrelem után buzgó imában fohászkodtatok az Atyához?
Emlékeztek-e olyan pillanatra, amikor módosítottátok teendőitek listáját egy szívetekben érzett sugalmazás alapján?

A Mormon könyvebeli nagyszerű emberek szintén azzal nyitottak utat a még nagyobb tudás előtt, hogy emlékezetükbe idézték kulcsfontosságú lelki élményeiket. Alma azzal szilárdította és erősítette meg gyermekeit, hogy emlékeztette őket megtérésének élményére.¹² Hélamán emlékezésre tanította Nefit és Lehit – arra, hogy ne feledjék, hogy Krisztus sziklájára kell építeniük az alapjukat ahhoz, hogy az ördögnek ne legyen hatalma felettük.¹³ Nekünk is így kell tennünk. Az Istenre való emlékezés segít éreznünk és élnünk. Mindez pedig mélyebb értelmet kölcsönöz Benjámin király szavainak, aki ezt mondta: „És most, Ó ember, emlékezz, és el ne vessz!”¹⁴

Az egyik legszentebb emlék, melyet szívemben őrzök, az az érzés, amikor megtudtam, hogy a Mormon könyve Isten szava. Megtudtam, hogy lehetséges olyan örömet érezni, melyet lehetetlen szavakkal kifejezni. Azon a napon térden állva éreztem és biztosan tudtam olyan dolgokat, melyek semmilyen más módon nem jutottak volna tudomásomra. Ez az emlék örök hálára indít, és megerősít a nehézségek közepette.

Azok, akiknek tudásuk forrása nem test és vér, hanem Mennyei Atyánk, bizonyossággal tudják, hogy Jézus a Krisztus, és ez az Ő egyháza. Ez a tudás pedig erőt ad mindazon szükséges változások előidézéséhez, melyek által Krisztushoz tudunk térni. Ezért aztán minden lélekhez szól e hívó szavunk: keresztelkedjetek meg, bánjátok meg bűneiteket, és térjetek Krisztushoz még ma!¹⁵

Krisztushoz térve minden lélek láthatja, érezheti és tudhatja, hogy Krisztus szenvedett és engesztelést hozott a bűneinkért, hogy nekünk örök életünk lehessen. Ha bűnbánatot tartunk, nem kell szükségtelenül szenvednünk.¹⁶ Neki köszönhetően a megsebzett lelkek és az összetört szívek begyógyulhatnak. Nincs olyan teher, amelyet az Úr ne tudna könnyebbé tenni vagy elvenni. Ő ismeri gyengeségeinket és betegségeinket. Ígérem nektek, és bizonyságot teszek arról, hogy amikor úgy tűnik, minden ajtó zárva van, amikor úgy tűnik, minden más kudarcot vall, az Úr akkor sem hagy cserben benneteket. Krisztus a segítségetekre fog sietni, és Ő jelenti a kiutat, küzdjetek akár függőséggel, akár depresszióval vagy bármi mással. Ő tudja, „hogyan segítse meg népét”¹⁷. A bármi okból küszködő házasságok és családok – küzdjenek akár anyagi nehézségekkel, a média rossz hatásával vagy családi problémákkal – nyugalmat árasztó hatást fognak érezni a mennyből. Vigaszt nyújt azt „érezni és látni”, hogy az Úr feltámadt a halálból, „gyógyulással a szárnyaiban”¹⁸, és hogy Őmiatta újra láthatjuk és átölelhetjük majd azokat a szeretteinket, akik már elhunytak. Bizonyos, hogy a Hozzá való megtérésünk jutalma a gyógyulásunk.¹⁹

Én biztosan tudom, hogy mindez igaz. Ezért aztán csatlakozom az ősi Amerika lakosaihoz, akik így kiáltottak fel: „Hozsánna! Legyen áldott a Magasságos Isten neve!”²⁰ Ő az, aki szabadulást ad nekünk. Tanúságot teszek arról, hogy Jézus a Krisztus, a szent Messiás. Ő a Seregek Ura, a mi Szabadítónk és Megváltónk. Jézus Krisztus nevében, ámen.