A halottak megváltásának öröme
„…a gyermekek szívébe ülteti az atyáknak tett ígéreteket, és a gyermekek szíve atyáikhoz fordul.”
Az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smithnek a keresztelés szent szertartásának magasztos tanát. Ezt akkor tette, amikor más keresztény egyházak azt tanították, hogy a lélek sorsát visszavonhatatlanul, örökre meghatározza az, hogy a halál idején milyen volt. Azt tanították, hogy a megkeresztelteket végtelen öröm várja, míg mindenki más örök gyötrelemmel néz szembe, a megváltás reménye nélkül.
Az Úr kinyilatkoztatta, hogy megfelelő papsági felhatalmazás által a keresztelés helyettes által is elvégezhető a halottakért, és ez jogossá teszi kijelentését, mely szerint: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”1 A helyettes által végzett keresztelkedés irgalmasan rendelkezésre bocsátja ezt a nélkülözhetetlen szertartást minden arra érdemes embernek, aki a halandóságban ebben nem részesült.
Ez a dicső tan egy másik tanúbizonysága Jézus Krisztus engesztelése tökéletes hatókörének. Ő minden bűnbánó lélek számára rendelkezésre bocsátotta a szabadítást. Engesztelése legyőzte a halált, Ő pedig megengedi, hogy az elhunytak helyettes által a szabadulás minden szertartásában részesüljenek.
Joseph Smith ezt mondta egy több mint 150 évvel ezelőtt írt levélben: „A szenteknek kiváltságuk van megkeresztelkedni azon elhunyt rokonaikért, akik… a lélekben elfogadták az evangéliumot azoknak a segítségével, akiket megbíztak, hogy… hirdessék nekik.”2 Később hozzátette: „Amely szentek elhunyt rokonaik vonatkozásában elhanyagolják ezt, saját szabadulásukat teszik kockára.”3
Illés próféta a Kirtland templomban átadta Joseph Smithnek a helyettes által végzett munka kulcsait,4 hogy beteljesítse az Úr ígéretét, mely szerint „ő a gyermekek szívébe ülteti az atyáknak tett ígéreteket, és a gyermekek szíve atyáikhoz fordul”5.
A Joseph Smithnek és az őt követő prófétáknak adott további kinyilatkoztatás által egyre világosabbá és kézzelfoghatóbbá vált a templomi munka és az azt támogató családtörténeti erőfeszítés. Joseph Smith óta minden próféta hangsúlyozza, mily sürgető szükség van arra, hogy minden szertartásról gondoskodjunk magunk és elhunyt őseink számára.
A templomi és a családtörténeti munka ugyanazon munka két része. Kapcsolódnak egymáshoz, akárcsak a keresztelkedés és a Szentlélek ajándékának szertartása. Lehetnek olyan egyháztagok, akik egészségügyi okok vagy a templomok távolsága miatt nem tudják mindkettőt végezni.
Howard W. Hunter elnök azt tanította:
„El kell végeznünk a felmagasztosulásunkhoz szükséges papsági templomi szertartások munkáját; aztán pedig el kell végeznünk a szükséges munkát azokért is, akiknek életükben nem volt lehetőségük az evangélium elfogadására. A másokért végzett munka két lépésből áll: először családtörténeti kutatás által meghatározzuk, kik az őseink, azután a templomi szertartások elvégzése által biztosítjuk számukra az élők rendelkezésére álló lehetőségeket.
Sok egyháztag viszont csak nagyon nehezen tud eljutni a templomokba. Megtesznek minden tőlük telhetőt. Ők családtörténeti kutatást végeznek, a templomi szertartások munkáját pedig másokra bízzák. Ezzel szemben vannak olyan egyháztagok, akik ugyan részt vesznek a templomi munkában, saját családi vonalaikon azonban nem végeznek családtörténeti kutatást. Bár másokat segítve isteni szolgálatot végeznek, áldást veszítenek el azzal, hogy nem keresik meg saját elhunyt rokonaikat, amint azt az utolsó napi próféták által Isten parancsba adta. […]
Én azt tapasztaltam, hogy akik családtörténeti kutatást végeznek, majd elvégzik a templomi szertartások munkáját is azokért, akiknek neveire rátaláltak, kétszer annyi örömben van részük, mivel az áldás mindkét felét megkapják.”6
Mennyei Atyánk azt szeretné, ha mindannyian részesülnénk e nélkülözhetetlen, helyettes általi munka áldásainak mindkét felében. Másoknak már utat mutatott, hogy felfedhessék előttünk, hogyan érdemelhetjük ki ezt. Az, hogy ezen áldásokra igényt tartunk-e, már csak tőlünk függ.
A templomban végzett bármilyen munka hasznos időtöltés, de ha saját őseinkért részesülünk helyettesként a szertartásokban, akkor az még szentebbé teszi a templomban töltött időt, és még nagyobb áldásokat hoz. Az Első Elnökség azt mondta: „Mindenek előtt álló kötelességünk saját őseink felkutatása és beazonosítása”7.
Fiatalok, szeretnétek biztos receptet arra, hogy életetekből kizárjátok az ellenség hatását? Merüljetek bele őseitek kutatásába, készítsétek elő neveiket a templomban rendelkezésre álló helyettes általi szent szertartásokra, majd menjetek el a templomba, és helyettesként részesüljetek a keresztelkedés és a Szentlélek ajándékának szertartásaiban. Idősebb korotokban majd a többi szertartás elnyerésében is részt vehettek. Nem ismerek ennél nagyobb védelmet az ellenség hatása ellen az életetekben.
Az Oroszországi Rosztov-na-Donu Misszióban felhívást intéztek a fiatalokhoz, hogy végezzék el fejenként 2000 név indexelését, majd saját családjukból legalább egy nevet készítsenek elő a templomi szertartásokra. Akik elérték ezt a célt, azokat meghívták, hogy vegyenek részt az új Ukrajnai Kijev templomba induló hosszú utazáson. Az egyik fiatal férfi ezt mesélte erről az élményről: „Korábban sok időt töltöttem számítógépes játékokkal. Amikor elkezdtem az indexelést, nem volt időm játékokat játszani. Először azt gondoltam: »Jaj, ne! Ez borzalmas lesz!« Mire azonban végeztem a projekttel, már nem érdekeltek a játékok. […] A genealógiai munka olyan valami, amit el tudunk végezni itt a földön, de a mennyben is nyoma marad.”
Sok hithű szent végzi családi vonalai kutatásának munkáját, és használja a FamilySearch lefoglalási funkcióját arra, hogy saját családtagjai számára tartsa fenn ezeket a szertartásokat, hogy ők szolgálhassanak majd helyettesként. A nevek lefoglalásának az a célja, hogy az egyének ésszerű időn belül maguk végezhessék el őseikért és hozzájuk kapcsolódó ágakért a szertartásokat. Jelenleg 12 millió név, és több millió hozzájuk tartozó szertartás van ily módon lefoglalva. Sok név már évek óta ilyen állapotban van. A megtalált ősöket minden bizonnyal izgatottsággal és várakozással tölti el az, amikor nevüket jóváhagyják a szertartásokra. Annak viszont valószínűleg nem nagyon örülnek, amikor még tovább kell várniuk a szertartások elvégzésére.
Arra biztatjuk azokat, akik sok nevet tartanak fenn, hogy osszák meg ezeket, és a tágabb családjuk tagjai, vagy az egyházközség és a cövek is segíthessen nekik e munka elvégzésében. Ezt úgy is megtehetitek, hogy a templomi kártyákat szétosztjátok az egyházközség vagy cövek segítőkész tagjai között, vagy a FamilySearch számítógépes rendszerén keresztül közvetlenül a templomhoz külditek a neveket. Ezt a második megoldást választja már évek óta Cindy Blevins is a Wyoming állambeli Casperből.
Blevins nőtestvér tizenéves korában keresztelkedett, és a családjából csak ő csatlakozott az egyházhoz. Rengeteg genealógiai munkát végzett már el. Azonban sokkal több neve van már annál, mint amit ő és közvetlen családja fel tudna dolgozni. Ezért Blevins nőtestvér a templomhoz, általában az otthonához legközelebb eső két templom valamelyikéhez küldi a neveket, ahol elmondása szerint gyakran néhány hét alatt sor is kerül rájuk. Azt mondja, szereti azt gondolni, hogy saját egyházközségében és cövekében lakó barátai és szomszédai is azok között lehetnek, akik segítenek elvégezni a munkát az őseiért. Nagyra értékeli, hogy ezt teszik.
Drága feleségem, Jeanene, nagyon szeretett családtörténeti kutatást végezni. Amikor a gyerekeink még kicsik voltak, a barátaival megszervezték, hogy felváltva vigyáznak rájuk, hogy így lehessen néhány hetente pár órája a családtörténeti vonalaink kutatására. Amikor a legkisebb gyermekünk is elköltözött otthonról, azt írta a naplójába: „Most döntöttem el valamit, amit legszívesebben szétkürtölnék, úgy örülök neki. Mike régi hálószobája lesz a genealógiai dolgozószobám. Elég jól felszerelt ahhoz, hogy ott rendszerezzem a feljegyzéseket és dolgozzak. Életem középpontjában mostantól az oly lényeges családkutatás, valamint a nevek templomba küldése áll majd. Alig várom, hogy hozzálássak!”8
Egy másik naplóbejegyzésben ez áll: „Csodaként éltem meg Mel Olsen családtörténeti irodájában azt, amikor átadta nekem a genealógiai társaságnak elküldött Ancestral File frissítéseiből készített számítógépes feljegyzések kinyomtatott változatát, amelyen az általam ismert őseim minden leszármazási táblázata szerepelt. Az adatok zöme az egyház jó néhány évvel ezelőtt meghirdetett négy generációs programjának feljegyzéseiről származott. Korábban megrémített annak az előttem álló hatalmas feladatnak a gondolata, hogy a családi szervezetektől minden ősöm kutatási feljegyzését begyűjtve felvigyem azokat a számítógépre az Ancestral File nevű rendszer első nagy számítógépes elterjedésekor. Mindez pedig most csodaszép, rendezett, kinyomtatott változatban hevert előttem az íróasztalon. Annyira izgatott voltam és úgy örültem, hogy egy darabig döbbenten ültem, majd könnyekre fakadtam. […] Egy olyan ember számára, aki harminc éven keresztül kitartóan és lelkiismeretesen kutatott, e feljegyzések számítógépre vitele borzasztóan izgalmas. Nagy lelkesedéssel tölt el az is, amikor azon emberek százezreire gondolok, akik hamarosan népszámlálások és privát kutatási anyagok feljegyzéseinek hatalmas anyagát számítógépre viszik […] Annyira izgatott vagyok! Ez tényleg az Úr munkája, és Ő irányítja azt.”9
Megízleltem már annyira e magasztos munka gyümölcseit, hogy tudhassam: Illés Joseph Smithnek visszaállított kulcsai lehetővé teszik szívünk kötődését és mindannyiunk hozzákapcsolását azokhoz az őseinkhez, akik a segítségünkre várnak. A Szabadítótól kapott felhatalmazás által a szent templomokban végzett erőfeszítéseink révén őseink megkapják azokat a szabadító szertartásokat, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy örök boldogságot élvezzenek.
A múltban a munka szent voltáról alkotott mély meggyőződés által motiválva az emberek olyan hatalmas kihívást jelentő feladatnak láttak neki, mint amilyen Nebraska állam minden gabonájának puszta kézzel való learatása lenne. Mostanra hatalmas aratógépek sokasága állt munkába. Együtt el tudjuk és el is fogjuk végezni a szükséges munkát.
Bizonyságot teszek róla, hogy Illés lelke Atyánk sok gyermekének a szívét megérinti világszerte, és ennek köszönhetően eddig soha nem látott léptékben halad előre a halottakért végzett munka.
Na de mi a helyzet veletek? Imádkoztatok már a saját őseitekért végzett munkáról? Tegyétek félre az életetekben mindazt, ami valójában nem is számít! Határozzátok el, hogy olyan valamit tesztek, aminek örök következményei vannak! Talán már éreztetek késztetést ősök keresésére, de úgy érzitek, nem vagytok családfakutatók. Lássátok be, hogy nem is kell annak lennetek! Mindez a szeretettel és azzal az őszinte vággyal kezdődik, hogy segíteni szeretnétek a fátyol túloldalán lévőknek, akik saját erejükből már nem lennének képesek magukon segíteni. Nézzetek körül! Lesz valaki a közeletekben, aki segíthet nektek, hogy sikerrel járjatok.
Ez lelki természetű munka, amely a fátyol mindkét oldalán hatalmas közös erőfeszítést igényel, és amelyhez mindkét oldalról érkezik segítség. Bárhol legyetek is a világon, imával, hittel, eltökéltséggel, szorgalommal és némi áldozathozatallal jelentős hozzájárulást tehettek. Lássatok hozzá most! Megígérem, hogy az Úr segíteni fog nektek megtalálni a módját, és csodálatos érzéseitek lesznek közben. Jézus Krisztus nevében, ámen.