2013
Két ház, ahol Joseph Smith élt
január 2013


A pionírok lábnyomában

2 ház,, ahol Joseph Smith élt

Gyere, nézzük meg az egyháztörténet egyik fontos helyszínét!

A New York állambeli Palmyrában kezdődött Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza visszaállítása 193 évvel ezelőtt. Luke, Rachel és Julia S. ellátogattak erre a különleges helyre, hogy még több mindent megtudjanak arról, hogy hol élt Joseph Smith próféta, és hogyan segített visszaállítani az egyházat a földre.

A rönkház

Ezt a rönkházat annak az épületnek a mintájára építették, ahol Joseph 12 és 19 éves kora között élt.

1.Josephnek öt fivére és három nővére volt. Ez egy nagyon pici otthon volt 11 ember számára!

2.A család gyakran gyűlt össze a konyhaasztal körül, hogy együtt olvassanak a Bibliából. Amikor 14 éves volt, Joseph elolvasta a Jakab 1:5-öt: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől”. Fontos kérdést szeretett volna feltenni Istennek.

3. 1820 koratavaszán Joseph kiment az otthonukhoz közeli ligetbe, és arról imádkozott, hogy melyik egyházhoz csatlakozzon. Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus megjelentek neki, és azt mondták, hogy egyik egyházhoz se csatlakozzon. Jézus azt mondta, hogy Joseph fog segíteni visszahozni az Úr egyházát a földre.

4.A családból mind a hat fiúgyermek az emeleti szobában aludt. Egy éjjel, amikor Joseph 17 éves volt, Moróni angyal megjelent neki háromszor, és mesélt neki az aranylemezekről. Elmondta, hogy Joseph fogja lefordítani és kiadni a Mormon könyvét. Joseph négy évvel később kapta meg a lemezeket.

A faház

Amikor Joseph 19 éves volt, a családja új házba költözött. Ott élt, amikor megkapta az aranylemezeket a Kumóra dombon.

5.Néhány ember megpróbálta ellopni az aranylemezeket. Joseph a kandalló előtti téglák alá rejtette őket.

6.Joseph nővérei, Sophronia és Katherine, ebben a kis hálószobában aludtak. Egy éjjel Joseph rongyokba csavarta a lemezeket, és az ágyban fekvő két kislány között rejtette el.

Fotók: Brent Walton; Moróni angyal megjelenik Joseph Smithnek. Készítette: Tom Lovell © IRI, 2003