2013
Segíteni a fiataloknak hatékony tanulókká és tanítókká válni
január 2013


Segíteni a fiataloknak hatékony tanulókká és tanítókká válni

A Jöjj, kövess engem: Tanulási forrásanyagok fiataloknak című új, fiataloknak szóló tananyag négy módot mutat arra, hogy a szülők, tanítók és vezetők miként segíthetnek a fiataloknak az evangéliumhoz való megtérésben.

A Jézus Krisztus fiatalkoráról szóló egyik szentírásbeli feljegyzésből megtudhatjuk, hogy a 12 éves Szabadítót egyszer „a templomban, a doktorok között ülve [találták], a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.

És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein” (Lukács 2:46–47).

A Szabadító már fiatal korától fogva tevékenyen részt vett az evangélium tanulásában és tanításában. A templomban olyanoknak tanította az evangélium tantételeit, akiket akkor nála sokkal tapasztaltabbnak és tanultabbnak tartottak. Ő azonban tudta, hogy az evangélium tanulása és tanítása az Ő Atyja dolgainak részét képezi (lásd Lukács 2:49), és az Ő földi küldetésének is a középpontjában áll.

Kétségtelen, hogy Jézus Krisztus még fiatalon is egy kivételes evangéliumi tanuló és tanító volt; mégis képes volt fejlődni a tan megértésében és tanításában. A szentírások kijelentik, hogy „kegyelemről kegyelemre haladt…, míg teljességet nem kapott” (T&Sz 93:13). Miközben a fiatalok következetesen ahhoz igazítják az életüket, amiről tudják, hogy igaz, ők is valóban képesek lesznek megtérni a Szabadítóhoz és az Ő evangéliumához, és „sort sorra, előírást előírásra” (2 Nefi 28:30) tud növekedni a bölcsességük.

Az új ifjúsági tananyag egyik kalauzában az Első Elnökség kijelenti: „Az Úr hívott el benneteket, hogy segítsetek a fiataloknak megtérni az evangéliumhoz.”1 Miközben a Szabadító szolgálatát tanulmányozzuk és követjük, képesek leszünk hatékonyan támogatni a fiataljainkat azon erőfeszítéseikben, melyek során Jézus Krisztus evangéliumát tanulják, tanítják és a szerint élnek. A Szabadítóhoz hasonlóan mi is felkészülhetünk lelkileg, reagálhatunk a fiataljaink szükségleteire, buzdíthatjuk őket evangéliumi igazságok felfedezésére, és felszólíthatjuk őket, hogy térjenek meg hitbéli cselekedeteik által.

Lelki felkészülés

Halandó szolgálata előtt a Szabadító lelkileg is felkészítette magát szorgalmas tanulmányozás, ima és böjt által. „…elvezette [Őt] a Lélek a pusztába, hogy Istennel legyen”, és ott „negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala” (lásd Joseph Smith fordítás, Máté 4:1; Máté 4:2). Böjtje végén a Szabadítónak a gonosz egy sor kísértésével kellett szembenéznie. Jézusnak segítségére volt az előzetes szentírás-tanulmányozás, mivel minden egyes kísértésre a szentírások egy-egy versével reagált (lásd Máté 4:3–10). A lelki felkészültség által nem csupán arra volt képes, hogy élete során sikeresen legyőzze a kísértést, hanem arra is, hogy az evangéliumot egész élete során hatékonyan tanítsa.

A tanításokhoz több felkészülésre van szükség annál, mint hogy csak egy gyors pillantást vetünk tanítás előtt a lecke anyagára a kézikönyvben. Az Úr ezt parancsolta: „Ne szavam hirdetésére törekedj, hanem először törekedj szavam elnyerésére” (T&Sz 11:21). Lelkileg felkészülünk, amikor az igaz tan elsajátításához imádságos lélekkel tanulmányozzuk a szentírásokat és az élő próféták szavait. Amikor ily módon készülünk fel, a Szentlélek megerősíti számunkra a tan igazságát, és élményeket juttat eszünkbe az evangélium szerinti életünkből, hogy azokat megoszthassuk másokkal.

Miközben a Perui Lima Surco cövekben élő Estefani Melero a fiatal nőket a személyes kinyilatkoztatás fontosságáról tanította, a lélek arra buzdította, hogy ossza meg azt az élményét, amikor 14 évesen bizonyságot akart szerezni. Bizonyságot tett a fiatal nőknek arról, hogy miközben buzgón imádkozott, hogy tudhassa az evangélium igazságát, úgy tűnt, mintha egy hang ezt suttogná a szívének: „Tudod, hogy igaz, Estefani. Mindig is tudtad.”

Ahogy a tant tanuljuk és aszerint is élünk, többé válunk egyszerű tanítóknál – az igazság tanúi leszünk.

Elgondolkodtató kérdések: Milyen más szentírások mutatnak még rá arra, hogy a Szabadító miként készítette fel magát a tanításra? A tanításra való felkészülésedért tett saját erőfeszítéseid miként befolyásolták az üzeneted hatékonyságát?

A szükségletekre való összpontosítás

A Szabadító, egy gazdag, fiatal uralkodóval beszélgetve megmutatta, hogy Ő ismeri az általa tanított emberek szükségleteit. Az uralkodó a következő kérdéssel kezdte a beszélgetést: „Mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?” Miután a Szabadító tanított neki a parancsolatoknak való engedelmesség fontosságáról, az ifjú uralkodó így válaszolt: „Mindezeket [a parancsolatokat] ifjúságomtól fogva megtartottam.” Tudva azt, hogy az uralkodó szívében „még egy fogyatkozás van”, Jézus felszólította, hogy adja el mindenét, ossza szét a szegényeknek, majd pedig kövesse Őt. (Lásd Lukács 18:18–23.) Amikor kinyilatkoztatásért imádkozunk, majd pedig tudomásunkra jut, hogy mi érdekli a fiatalokat, mik a reményeik és vágyaik, akkor a Szabadítóhoz hasonlóan mi is tudni fogjuk, hogy miként tanítsuk és miként szólítsuk fel őket arra, hogy személyes és jelentőségteljes módon éljenek az evangélium szerint.

Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke azt mondta, hogy a fiataljaink ellenséges területen nevelkednek.2 Szülőkként és tanítókként értenünk és tudnunk kell, hogy fiataljaink milyen nehézségekkel néznek szembe. Kevon Toutai, a Coloradói Columbine Cövek fiatalok Vasárnapi Iskolájának egyik tanítója ezt mondta: „Azon kihívásokkal kapcsolatos tanításokra, melyekkel a fiatalok szembesülnek, nem lehet egy kézikönyvből felkészülni. Ehhez tanítókként személyes kinyilatkoztatást kapunk, mely által képesek vagyunk előrehaladni és felkészíteni a fiataljainkat arra, hogy mindennap harcba szálljanak Sátán ellen. Megtapasztaltam, hogy nem lehet vasárnap egyszerűen csak megjelenni egy kézikönyvvel, és abból letanítani egy leckét.”

Amennyiben segíteni szeretnénk a fiataloknak az evangéliumról tanulni és a szerint is élni, ahhoz a szülők, vezetők, tanácsadók és tanítók közös erőfeszítésére van szükség. A Szentlélek sugalmazására törekedve hatékonyan taníthatjuk azt a tant, mely fel fogja készíteni a fiataljainkat az előttük álló kísértésekre és kihívásokra.

Elgondolkodtató kérdések: Mennyiben más a világ most, mint akkor, amikor te voltál fiatal? Most mit látsz, milyen kihívások érik a fiatalokat? Amennyiben megértik azokat, az evangélium mely tanai fognak segíteni nekik szembenézni ezekkel a kihívásokkal?

Szólítsuk fel a fiatalokat arra, hogy fedezzenek fel evangéliumi igazságokat!

A Szabadító úgy tanította a tanítványait, hogy közben biztatta is őket arra, hogy leljenek rá az igazságra és nyerjenek személyes bizonyságot. Amikor a nefitákat tanította, ezt mondta:

„Úgy látom, gyengék vagytok, és nem tudjátok megérteni minden szavamat, amiről az Atya azt parancsolta nekem, hogy mondjam most el nektek.

Menjetek hát el az otthonaitokba, és gondolkozzatok el azokon a dolgokon, amiket mondtam, és kérjétek az Atyát az én nevemben, hogy megérthessétek őket, és készítsétek elő elméteket a holnapi napra” (3 Nefi 17:2–3).

A krisztusi tanítás többet jelent az információk puszta átadásánál. Segíteni is kell a tanulóknak abban, hogy maguktól értsék meg a tant. Noha kísértést érezhetünk arra, hogy csupán prédikáljunk nekik az evangéliumról, hatékonyabbak tudunk lenni, amikor segítünk nekik maguktól rájönni a válaszokra, hogy saját bizonyságot nyerhessenek. Így megtaníthatjuk nekik, miként találhatnak választ más kérdésekre is. Ahogyan azt a Jöjj, kövess engem: Tanulási forrásanyagok fiataloknak című új tananyag is hangsúlyozza, arra is felkérhetjük őket, hogy osszák meg az evangélium szerinti élettel kapcsolatos tapasztalataikat, és tegyenek bizonyságot a kortársaiknak mindazon dolgokról, melyekről tudják, hogy igazak.

Kim B. Clark elder, aki területi hetvenes és a BYU–Idaho elnöke, nemrég megosztott egy történetet egy diakónusok kvórumáról, ahol a tanácsadójuk éppen az imáról beszélgetett velük. A diakónusok kvórumának elnöke egyszer csak feltette a kezét, majd ezt mondta: „Szeretnék feltenni egy kérdést a kvórumnak. Hányan lennének közületek hajlandóak elkötelezni magukat arra, hogy ezen a héten minden reggel és este imádkozzanak?” A kvórum tagai mind felemelték a kezüket, kivéve egy fiatal férfit, aki nem volt biztos benne, hogy teljesíteni tudja ezt a feladatot. A tanácsadó hátradőlt, és figyelte, amint a kvórum tagjai a társukat tanították és bizonyságot tettek neki az imáról, építve ezzel az önbizalmát, hogy képes legyen elfogadni a kihívást.

Elgondolkodtató kérdések: Észrevételeid szerint a tanítók miként biztatják az osztály tagjait arra, hogy aktív szerepet vállaljanak a tanulásban? Hogyan tudsz segíteni a fiataloknak, akikkel együtt dolgozol, az evangéliumi szokások kialakításában? A beszélgetéseken kívül milyen más módokon tudnád bevonni a fiatalokat az evangéliumról való tanulásba?

A megtérés elősegítése

A megtérés egy élethosszig tartó folyamat, melybe az evangéliumról való mindennapos tanulás és az a szerinti élet is beletartozik. A megtéréshez többre van szükség az evangéliumról való tudásnál. Megköveteli, hogy cselekedjünk, és váljunk is valakivé általa.3 A Szabadító, miután a tanítványainak az irgalmas szamaritánus könyörületességéről tanított, egy kihívást adott nekik: „Eredj el, és te is a képen cselekedjél” (Lukács 10:37). Arra buzdította őket, hogy az igének ne csak hallgatói legyenek, hanem hogy hit által cselekedjenek is az Ő tanításai szerint.

Biztatnunk kell a fiataljainkat arra, hogy szorgalmasan éljenek az evangélium szerint, mivel a megtérés általában nem csupán egyetlen tanítási pillanatban fog megtörténni. A megtérés leginkább akkor következik be, amikor a fiatalok megértik az igaz tant, és kialakítják az evangéliumi tanulmányozás és igazlelkű élet szokásait, ahogyan arra a Kövessetek! című himnuszunk is biztatja őket.

A Coloradói Arapahoe Cövekben szolgáló egyik Fiatal Nők elnök, Krista Warnick, ezt mondta: „A fiatalokat napjainkban olyan kihívások tömkelege éri, melyekről én még csak nem is hallottam, csak amikor már jóval idősebb voltam. A bizonyságom nagyrészt akkor alakult ki, amikor elköltöztem otthonról, és a Fiatal Nők osztályaiban tanultakat elkezdtem a gyakorlatba ültetni. Amikor kihívásokat adunk a fiataloknak, és lehetőségeket biztosítunk nekik arra, hogy gyakorolják a hitüket, az segíteni fog nekik, hogy már sokkal fiatalabb korukban lefektessék a bizonyságuk alapjait.”

A megtérés kihívása nem csupán abban áll, hogy tanulunk az evangéliumról, hanem hogy meg is változunk a tanultak miatt. Segítenünk kell a fiataloknak megérteni, hogy a „hatalmas szívbéli változás” (Alma 5:14) nem egy pillanat alatt történik, hanem fokozatosan, miközben következetesen kialakítják a tanulási szokásaikat, rendszeresen imádkoznak és betartják a parancsolatokat. Miközben mindezt megteszik, észre fogják venni, hogy vágyaik, hozzáállásuk és tetteik megváltoznak, és Mennyei Atyánk akaratát kezdik tükrözni.

Elgondolkodtató kérdések: A te életedben az evangéliumról való tanulás és az a szerinti élet milyen szerepet játszott a megtérésedben? Hogyan erősítettek meg a szüleid, egyházi tanítóid és vezetőid?

A fiataljaink támogatása

A Jöjj, kövess engem című kézikönyv csupán kis részét képezi a fiatalok támogatása irányában tett erőfeszítéseinknek. A fiatalok azon egyéni felelősségén túl, hogy még teljesebb mértékben térjenek meg, a „szülők elsődleges felelőssége, hogy segítsenek gyermekeiknek megismerni Mennyei Atyánkat és az Ő Fiát, Jézus Krisztust”4. Mi, akik a fiatalokkal dolgozunk, képesek vagyunk támogatni a szülőket, és követni a Szabadító példáját, amikor lelkileg felkészülünk és a fiatalok szükségleteire koncentrálunk, ösztönözzük őket, hogy fedezzék fel az evangélium igazságait, és lehetőséget adunk nekik arra, hogy hit által cselekedve megtérjenek. Miközben törekszünk Jézus Krisztus példáját követni, jobb tanulókká és tanítókká válunk, valamint segítünk közösségeink és egyházunk jövőbeni vezetőinek maguknak is hatékony tanulókká és tanítókká válni.

Jegyzetek

  1. A Szabadító módján tanítani az evangéliumot (kalauz a Jöjj, kövess engem: Tanulási forrásanyagok fiataloknak [2012] című könyvhöz), 2.

  2. Lásd Boyd K. Packer: Tanács a fiataloknak. Liahóna, 2011. nov. 16.

  3. Lásd Dallin H. Oaks: A kihívás, hogy váljunk valakivé. Liahóna, 2001. jan. 40.

  4. 2. kézikönyv: Az egyház igazgatása (2010). 1.4.1.

A lelki felkészülés – a tanulás, az ima és a böjt – a tanítónak és a tanulónak egyaránt segít abban, hogy érezze a Lélek hatását.

Krisztus EMMAUSBAN. Készítette: Walter Rane © IRI

A fiatalok erősítik egymást, amikor megosztják az evangélium szerinti élettel kapcsolatos tapasztalataikat.

FÉNYKÉPES ILLUSZTRÁCIÓ: CRAIG DIMOND

Elsődlegesen a szülők felelőssége, hogy segítsenek gyermekeiknek az evangéliumi igazságok felfedezésében, azonban minden fiatal férfi és fiatal nő egyéni felelőssége az, hogy még teljesebb mértékben megtérjen. A fiatalok vezetői és tanítói is támogatják ezen erőfeszítéseket.

FÉNYKÉPES ILLUSZTRÁCIÓ: RICHARD ROMNEY

Nyomtatás