Hit, remény és kapcsolatok
Vágyainknak, hitünknek és reményünknek olyan kapcsolat létrehozására kell hogy ösztönözniük bennünket, mely végül házassághoz vezet.
Valóban készítettél egy pro-kontra listát?” A kérdés, melyet tizenéves fiam tett fel döbbent hangon, egy olyan listára utalt, melyet az egyik naplómban talált. Ez nem csak egy szokásos „mellette-ellene szóló” lista volt; ez az a lista volt, melyet 30 évvel ezelőtt írtam, mielőtt eljegyeztem az édesanyját. Nem tudom, hány férfi készít még rajtam kívül ilyesmit, de amikor 24 éves főiskolásként a házasságot fontolgattam, helyénvaló ötletnek tartottam.
Nem is emlékszem, hogy a fiam aznap bármi mást is kérdezett volna az udvarlásunkról; figyelmét túlságosan lekötötte a lista. Még mindig előttem van, ahogy odakiált a testvéreinek: „Apu listát írt anyuról! Ezt nézzétek meg!” Mégis, mikor visszaemlékszem arra a napra, számos kérdés jut eszembe, amit feltehetett volna.
De hát szeretted őt, nem? Ezt kellett volna először megkérdeznie. Azt feleltem volna: igen, ezért készítettem a listát. Valóban szerettem, és mindennél jobban vágytam rá, hogy boldog legyen. A lista inkább arról szólt, hogy lássam, boldoggá tudom-e tenni őt, nem pedig arról, hogy szeretem-e vagy sem.
Hát nem éreztétek jól magatokat együtt? Újra csak azt feleltem volna: de igen, ezért készítettem a listát. Ily módon láthattam, hogy azon reményem, hogy mindig jól érzi majd magát velem, megvalósulhat-e.
De hát nem gondoltad azt, hogy ő az igazi? Talán ez az egyik legérdekesebb kérdés mind közül. Azt feleltem volna: de igen! Hittem, hogy „ő az”, de biztos akartam lenni benne, hogy ez a meggyőződésem tettekre ösztönöz majd engem, hogy működjön is a házasságunk.
Nem hiszem, hogy akkoriban teljesen értettem, milyen hatással vannak az udvarlásomra misszióelnököm tanításai a hitről és annak építőelemeiről – a vágyról, a hitről és a reményről. Most, hogy már tisztábban látok, nagyon hálás vagyok F. Ray Hawkins elnöknek a rám gyakorolt hatásáért. Még mindig megvannak a jegyzeteim, melyeket 20 éves misszionáriusként készítettem, amikor fiatal misszióelnököm felnyitotta a szentírásokat, és elmagyarázta a hit építőelemeit, melyek később nagy hatással voltak életem legfontosabb döntésére.
Alma tanításai a hitről
Hawkins testvér sok mindent megosztott velünk a hitről, ezek között volt az is, amikor Alma tanítja a szegény zorámitákat. Alma felismerte annak szükségességét, hogy meglegyen bennünk a hit egy részecskéje, amit ő a vágy szóval írt le (lásd Alma 32:27). Amikor vágyunk valamire, hogy megtörténjen, az nagyon hatékony ösztönző erő számunkra, hogy megtegyük a szükséges lépéseket hitünk gyarapításához.
A hit második részecskéje, amint azt Alma tanította, a vágyból ered, ez pedig a cseppnyi hit. Arra utasította a zorámitákat, hogy engedjék, hogy vágyuk addig munkálkodjon bennük, hogy végül oly módon higgyenek, hogy helyet tudjanak adni szavai egy részének a szívükben (lásd 27. vers). A vágy és a hit eme kombinációja elkezd duzzadni a szívünkben, és felismerjük, hogy az jó. Gyarapítani kezdi a lelkünket, és megvilágosítani az értelmünket. Elkezd élvezetes lenni a számunkra. (Lásd 28. vers.)
A hit egy másik fontos részecskéje a remény. Alma azt mondta az alázatos zorámitáknak, hogy a hit nem a dolgok tökéletes tudása, hanem olyan dolgok reménysége, melyek nem láthatók, de igazak (lásd Alma 32:21). Mormon szintén azt tanította, hogy a remény nélkülözhetetlen eleme a hitnek, amikor így szólt Morónihoz: „Hogyan lehetséges az, hogy hitet nyerjetek, ha nincs reményetek?” (Moróni 7:40). A reményt úgy magyarázhatnánk meg, hogy az a képesség, hogy valamit jobban lássunk a jövőben.1 A listám az én módszerem volt arra, hogy a hitre tekintő szemmel nézzek a jövőre, mint Ábrahám, elhatározva, hogy létezik számomra nagyobb boldogság és békesség (lásd Ábrahám 1:2), mégpedig az, ha összeházasodom a feleségemmel.
Megvolt bennem a hitnek a vágy részecskéje, de még szükségem volt arra a cseppnyi hitre és reményre, hogy a hitem teljes legyen, és cselekednem kellett azáltal, hogy megkérem Rosalie kezét. A listám, vagyis az én vágyam, hitem és reményem megnyilvánulása fontos volt ahhoz, hogy bátorságot kapjak a cselekvéshez, melyre szükség volt a hitem kiteljesítéséhez. Jakab azt tanította, hogy a hit cselekedetek nélkül halott (lásd Jakab 2:17). Semmilyen mértékű vágy, hit vagy remény sem segített volna rátalálnom arra a nagy boldogságra és békére, melyre a házasságban leltem, ha ezek a részecskék nem vezettek volna oda, hogy feltegyem a legfőbb kérdést. (Sajnos az első alkalommal, mikor megkértem Rosalie kezét, nemet mondott, de erről majd egy másik alkalommal mesélek. Az ilyen helyzetekben, amikor a dolgok nem a mi terveink vagy időzítésünk szerint alakulnak, a hit nélkülözhetetlen szerepet játszik az életünkben.) Mindkettőnk részéről kitartásra és türelemre volt szükség, és később egy szép havas napon, 1982 decemberében összeházasodtunk.
A hit fontos mindahhoz, amit teszünk, beleértve a randevúzást és az udvarlást is. Az arra irányuló vágyainknak, hitünknek és reményünknek, hogy nagyobb boldogság és béke vár ránk, egy olyan kapcsolat létrehozására kell hogy ösztönözniük, mely végül házassághoz vezet. Vágytok-e rá, hogy kövessétek a boldogság tervét? Hiszitek-e, hogy a terv követése nagyobb boldogsághoz és békéhez vezet? (Higgyétek el nekem, hogy a terv követése és a templomban kötött házasság valóban nagyobb boldogsághoz és békéhez vezet.) Remélitek-e, hogy boldog lesz a házasságotok? Ez a reményetek lehetővé teszi-e, hogy egy jobb helyen lássátok magatokat a jövőben? Ha a válaszotok ezekre a kérdésekre igen, akkor be kell teljesíteni a hiteteket azáltal, hogy cselekedtek. Hívjatok el valakit randevúra! Mondjatok igent egy randira, amelyre valaki elhívott benneteket! Teremtsetek olyan helyzeteket magatoknak, amelyek lehetővé teszik, hogy hasonló gondolkodású fiatal felnőttekkel találkozzatok. Röviden, hozzatok olyan döntéseket, melyek nagyobb boldogsághoz és békéhez vezetnek.
Joseph Smith példája a hitre
Joseph Smith jó példa a hitre és az élete jól szemlélteti a vágy, a hit és a remény alapelemeit.
Joseph meg akarta találni Jézus Krisztus igaz egyházát. Vágya olyan erős volt, hogy az elvezette őt a szentíráshoz, mely így szól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől” (Jakab 1:5). Elgondolkodott ezen a szentíráson. Bölcsességre vágyott, és elhitte, hogy kapni fog, ha Istentől kér. Logikusan cselekedett: imádkozott, és megkérdezte Istent. Nos, gondolkodjunk el ezen egy percre! Joseph vágyott rá, hogy tudja az igazat. Elhitte Jakab szavait. Remélte, hogy választ is kap. De ha beérte volna ennyivel, akkor mi nem lennénk ma itt. A hit gyakorlása azt jelentette számára, hogy el kellett mennie a ligetbe imádkozni. Hiszem, hogy mikor Joseph elment a ligetbe imádkozni, számított rá, hogy válasszal tér vissza. Talán nem arra számított, hogy meglátja Mennyei Atyánkat és Jézus Krisztust, de elvárta a választ. Micsoda nagyszerű példája a hitnek! Vágyott, hitt, remélt és cselekedett.
Egy 14 éves fiú hite megváltoztatta a világot. Joseph szent ligetben elmondott imájának köszönhetően a mennyek kitárultak, és Isten újra szólt az emberekhez egy prófétáján keresztül.
Lehetőség arra, hogy megmutassátok a hiteteket
Az Úr napjainkban is szól hozzánk az Ő prófétája által. Úgy másfél éve Thomas S. Monson elnök ezt mondta:
„[E]ljön az a pont, amikor érdemes komolyan elgondolkodni a házasságon, és keresni egy olyan társat, akivel szeretnétek együtt tölteni az örökkévalóságot. Ha bölcsen választotok, és ha elkötelezitek magatokat egy sikeres házasság mellett, nincs semmi ebben az életben, ami nagyobb boldogságot hoz majd.
Amikor házasságot köttök…, legyen az a vágyatok, hogy az Úr házában [házasodjatok]. Számotokra, akik viselitek a papságot, nem létezhet más opció. Legyetek óvatosak, nehogy elveszítsétek a jogot, hogy ekképpen házasodjatok meg. Lehetőségetek van arra, hogy udvarlásotokat bizonyos kereteken belül tartsátok úgy, hogy közben csodálatosan érezhessétek magatokat”2.
A ti vágyatok, hitetek és reményetek talán nem egy lista formájában nyilvánul majd meg, ahogyan nekem, de bárhogyan is nyilvánítsátok ki ezeket a képességeket, azok segíteni fognak beteljesíteni a hiteteket azáltal, hogy követitek az Úr prófétájának szavait, miszerint keressetek egy társat, akivel nagyobb boldogságra leltek. A vágyatok, hitetek és reményetek is segíteni fog, hogy bölcsen válasszatok.
Az áldás, mely abból fakad, hogy törekedtek az örökkévaló házasságra, majd tápláljátok azt, oda vezet, hogy megízlelhetitek az evangélium gyümölcseit, melyről Alma azt írta, hogy „édes, felülmúlva mindazt, ami édes, és… tiszta, felülmúlva mindazt, ami tiszta.” Továbbá így folytatta: „[Lakmározzatok] ebből a gyümölcsből, amíg el nem teltek, hogy se nem éheztek, se nem szomjaztok” (Alma 32:42). A jövőtől való félelem helyett inkább gyakoroljatok hitet, ami lehetővé teszi számotokra, hogy igényt tarthassatok az Úr ígéreteire.
Fényképes illusztráció: Ann Higgins
Fényképes illusztrációk: Craig Dimond és Justin John Soderquist