Megosztom a világosságomat
Dolores Sobieski, USA, Kalifornia
Egy Dél-Kaliforniához szokatlan napon történt. Mennydörgött, villámlott, szakadt az eső, és közben fullasztó volt a hőség. Alig vártam, hogy pihenhessek és megnézzek egy filmet légkondicionált otthonomban. De épphogy csak leültem, úgy éreztem, fel kell hívnom Sherrill barátnőmet.
Miután felhívtam, kiderült, hogy reggel óta nincs náluk áram. Aggódott, hogy a fagyasztójában lévő ételek kiolvadnak, a tej pedig megsavanyodik, ezért az ételeit átköltöztettük az én hűtőmbe.
Másnap este Sherrillel az ő háza előtt álltunk. Az utcának azon a felén, ahol ő lakott, teljes volt a sötétség, míg a szemközti szomszédoknak volt áramuk. Az egyik ház különösen megragadta a figyelmemet. Pontosan az utca szemközti oldalán a ház fényárban úszott, a verandán emberek ücsörögtek, beszélgetve, nevetgélve, és láthatóan jól érezték magukat.
A következő napokban nem tudtam kiverni a fejemből ezt a jelenetet. A kontraszt hihetetlenül szembetűnő volt. Az utca egyik oldalán teljes sötétség, a másik oldalon ragyogó világosság; emberek ülnek a sötétben, míg szomszédaik élvezik a fényt.
A jelenet miatt eltűnődtem, milyen gyakran voltam én is olyan, mint az utca szemközti oldalán lévők: élveztem az evangélium világosságát, míg mások a sötétben ücsörögtek. Elképzeltem magam, ahogy néhány egyházi barátommal ott ücsörgök a verandán, élvezve az evangélium világosságát anélkül, hogy megosztanám azt másokkal.
Ezen a világon mindenki világossággal született – Krisztus világosságával. Az egyház tagjaiként kiváltságunkban áll növelni ezt a világosságot azáltal, hogy megosztjuk az evangéliumot. A Szabadító ezt tanította:
„Íme, ha gyertyát gyújt az ember, akkor véka alá teszi azt? Nem, hanem gyertyatartóra, és az világosságot ad mindenkinek, aki a házban van;
Engedjétek tehát, hogy úgy ragyogjon világosságotok ezen nép előtt, hogy láthassák a jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Atyátokat, aki a mennyben van” (3 Nefi 12:15–16).
Az egyház tagjaiként a mi felelősségünk, hogy megragyogtassuk a bizonyságunkat mindenki előtt, hogy lássák azt, különösen azok, akik lelki sötétségben vannak. Ezen élményem után úgy döntöttem, hogy olyan ember leszek, akiben Mennyei Atyám megbízhat: aki feláll a verandája kényelméből, és elviszi az evangélium világosságát a sötétségben lévő szomszédainak is.