Első elnökségi üzenet
Az Úr hangja
A Tan és a szövetségek minden embert hív mindenhonnan, hogy hallják meg az Úr Jézus Krisztus hangját (lásd T&Sz 1:2, 4, 11, 34; 25:16). A könyv tele van az Ő üzeneteivel, figyelmeztetéseivel és a választott prófétáinak kinyilatkoztatás által adott ösztönző szavaival. E kinyilatkoztatásokban láthatjuk, Isten hogyan tudja megválaszolni hittel teli imáinkat tanulságos, béketeljes és figyelmeztető üzeneteivel.
Imáinkban arra törekszünk, hogy megtudjuk, mit szeretne Isten, hogy tegyünk; mivel érjük el, hogy békére és boldogságra leljünk most és az ezutáni életben; és mi vár ránk. A Tan és a szövetségek telis-tele van válaszokkal az ilyen kérdésekre, melyeket átlagos emberek és próféták tesznek fel alázatos imában. Értékes útmutató lehet számunkra, mely megtanítja nekünk, hogyan kaphatunk választ a fizikai jólétünkkel és örök szabadulásunkkal kapcsolatban.
A kulcs az alázat és az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. Oliver Cowdery a következő választ kapta az Úrtól azon vágyára, hogy segítsen a Mormon könyve fordításában: „Emlékezz rá, hogy hit nélkül semmit sem tehetsz; hittel kérjél tehát! Ne űzz tréfát ezekből a dolgokból; ne kérd azt, amit nem kellene!” (T&Sz 8:10).
A Tan és a szövetségekben az Úr végig megköveteli, hogy az embereknek legyen hitük és legyenek alázatosak, és csak azután nyújt segítséget nekik. Ennek az az egyik oka, hogy a válaszait nem mindig úgy kapjuk, ahogyan várnánk. És nem is lesz mindig könnyű elfogadni őket.
Az egyháztörténet és őseink élményei jól mutatják ennek valóságát. A dédapám, Henry Eyring, buzgón imádkozott, hogy megtudja, mit tegyen, amikor hallott a visszaállított evangéliumról 1855-ben. A választ álmában kapta meg.
Azt álmodta, hogy Erastus Snow elderrel, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjával ültették egy asztalhoz, valamint egy William Brown nevű elderrel. Snow elder úgy egy óra hosszáig tanította az evangéliumot, majd ezt mondta: „Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy keresztelkedj meg, és ez a férfi [Brown elder] fog megkeresztelni.”1 A családom hálás, hogy Henry Eyringnak megvolt a hite és alázata ahhoz, hogy megkeresztelkedjen reggel 7:30-kor egy esővízzel megtöltött medencében a Missouribeli St. Louis-ban, az Egyesült Államokban, Brown elder által.
Az imájára adott válasz nem hallható hangon jött az Úrtól. Egy éjjeli látomásban és álomban kapta azt, akárcsak Lehi (lásd 1 Nefi 8:2).
Az Úr azt tanította, hogy a válaszok érzések formájában is érkezhetnek. A Tan és a szövetségekben ezt tanította Oliver Cowderynek: „…íme, elmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által, amely reád száll és a szívedben lakozik” (T&Sz 8:2).
És így biztatta őt: „Nem szóltam-e békét elmédhez a dolgot illetően? Mily nagyobb tanúbizonyságot kaphatsz, mint Istentől valót?” (T&Sz 6:23).
A Tan és a szövetségek, az egyház története és az a napló, melyet Henry Eyring vezetett a misszióján a keresztelkedését követően, megtanították nekem, hogy a válaszokat érezhetjük figyelmeztetésként és békés érzésként is.
1857 áprilisában Parley P. Pratt elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, részt vett egy konferencián a mai Oklahomában, az USA-ban. Henry Eyring lejegyezte, hogy Pratt elder elméje „tele volt rossz sejtésekkel…, és nem látta a jövőt, vagy a kiutat”2. Henry a szomorú híreket rögtön az apostol mártírthalálát követően lejegyezte. Pratt elder tovább folytatta az útját a veszély megérzése ellenére is, csakúgy, ahogyan Joseph próféta tette, amikor Carthage-be ment.
Bizonyságom van arról, hogy az Úr mindig válaszol a hívő, alázatos imára. A Tan és a szövetségek és a személyes élményeink megtanítják nekünk, hogyan ismerjük fel ezeket a válaszokat, és hogyan fogadjuk el őket hittel, legyen szó akár útmutatásról, az igazság megerősítéséről vagy figyelmeztetésről. Imádkozom, hogy mindig odafigyeljünk és felismerjük az Úr szerető hangját.