Folytasd a gyakorlást!
Abba akartam hagyni. Vajon megtérül-e valaha is ez a sok erőfeszítés?
Fotó: iStockphoto © Brian Steele
„Nem akarok többé zongoraleckéket venni” – mondtam az édesanyámnak. Több éve jártam zongoraórára, és belefáradtam a sok gyakorlásba. Kész voltam abbahagyni. Egyébként sem játszottam valami jól. Mivel enyhén halláskárosult vagyok, és hallókészüléket kell viselnem, soha nem tekintettem magam nagy zenei tehetségnek. Rengeteg gyakorlást igényelt egy-egy dallam megtanulása.
Édesanyám egyszerűen annyit mondott erre, hogy addig kell még órákat vennem, amíg el nem tudom játszani a himnuszokat. Rengeteg panaszkodásom és a szüleim bátorítása után úgy döntöttem, nem hagyom abba.
Jó pár évvel később, és több ezer kilométerrel odébb, egy kápolnában találjuk magunkat Közép-Guatemala hegységeiben. Misszionáriusként épp egy kerületi konferencián vettem részt. Korán érkeztem, és találtam egy zongorát, így hát leültem mellé, és elkezdtem játszani a himnuszokat. A legtöbb egyházközségben és gyülekezetben kis elektromos szintetizátorok voltak, melyeken nehéz volt játszani, ezért nagyon megörültem, hogy egy igazi zongorán játszhatok. Végül felkértek, hogy én kísérjem a gyülekezet énekét a konferencián.
Hogy mi változtatta meg ifjúkori hozzáállásomat a misszionáriusként szolgált időszakra? A zenén keresztül megéreztem a Lélek erejét.
Misszionáriusi szolgálatom során számos lehetőségem volt a korábban tanult zenei tehetségeim alkalmazására. Élveztem az éneklésre és zongorázásra adódó rengeteg lehetőséget, és szinte minden héten én játszottam az úrvacsorai gyűlésen. Soha nem felejtem el, ahogyan azok a hithű guatemalai egyháztagok énekelték a himnuszokat. Olyan himnuszokat is megtanítottam nekik, amelyeket nem ismertek, és kezdő zongoraleckéket adtam. A társaimmal énekeltünk azoknak az embereknek, akiket tanítottunk. Még ha néha hamisan is énekeltünk, a Lélek mindig jelen volt, hogy megérintse az emberek szívét.
Megtanultam, hogy nem számít, milyen tehetségeid vannak; mindig fejlesztheted a zenei képességeidet. Soha nem leszek világhírű zongoraművész, és a guatemalai egyháztagok többsége valószínűleg soha nem fog a Tabernákulum Kórusban énekelni. De mindez mit sem számít. Ettől még érezni fogjuk a Lelket a zenén keresztül. Nagyon hálás vagyok, hogy a szüleim arra buzdítottak, hogy folytassam a zongorázást, és örülök, hogy tovább gyakoroltam.