Amit Agung a tollaslabdázásból tanult
Az indonéziai tinédzser megtanulta, hogy a remény segít neki kitartani.
Tipikusan párás nap van az indonéziai Jogjakartában. Agung homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, miközben az ellenfél szervájára várt. A tollaslabdameccs állása szoros, a 15 éves fiú pedig nyerni szeretne.
Egy erőteljes labdaváltás után az ellenfél olyan távolságra üti Agungtól a labdát, hogy szinte semmi esélye elérni. Nem akarván feladni egy ilyen szoros meccset, Agung a tollaslabda felé veti magát, de nem ér oda időben – és ráadásul véresre horzsolja magát a betonon.
Látszik, hogy imádja a versenyszerű tollaslabdázást, de Agung nem álmodik róla, hogy hivatásos tollaslabdázó legyen. Nem kell majd választania aközött, hogy az olimpián szerváljon vagy missziót szolgáljon. Saját bevallása szerint nem igazán tehetséges a sportok terén.
Akkor hát miért próbálkozik olyan keményen ez a tinédzser fiú? A remény miatt.
„Hiszem, hogy még jobb tudok lenni” – mondja.
Ok a reménységre
A remény az oka annak, hogy egy csomó dolgot megcsinálunk. Tornázunk, mert reméljük, hogy erősebbek és egészségesebbek leszünk. Gyakorlunk egy hangszeren, mert reméljük, hogy megtanulunk jobban játszani. Agung azért gyakorolja a tollaslabdázást, mert reméli, hogy tud benne fejlődni.
„Ha nem reménykednék benne, hogy jobb lehetek, és egyszer nyerhetek, akkor nagyon könnyű lenne feladni” – mondja Agung.
A remény elengedhetetlen része a szabadulás tervének. Annak reménye, hogy bűnbocsánatot nyerhetünk, arra indít minket, hogy megbánjuk a bűneinket, és a kudarcok után is megpróbáljuk újra betartani a parancsolatokat.
Sátán támadása a remény ellen
Sátán két legjobb fegyvere, melyeket bevet ellenünk, a kétség és a csüggedés. Nem tudta meghiúsítani Mennyei Atyánk tervét az engesztelés megakadályozásával, de még mindig meg tudja akadályozni az engesztelés tisztító hatását az életünkben, ha ellopja az abba vetett reményünket, hogy bűnbocsánatot nyerhetünk.
„Sátán azt akarja, hogy elveszítsük a reményt – mondja Agung –, amikor feladjuk, akkor messze kerülünk Mennyei Atyánktól.”
Mindazonáltal ha Sátán sikeresen el is csüggeszt minket, mindig van rá mód, hogy visszanyerjük a reményt.
Reményre lelni
Amikor reményre van szükségünk a jövőnkre nézve, visszatekintünk a múltba. Agung az egyik iskolai élményét használja erre, amely megtanított neki egy jó leckét. „Rájöttem, hogy amikor szorgalmasan tanulok, akkor jól sikerülnek a dolgozataim – mondja. – Ennek a tapasztalatnak köszönhetően reménykedem, hogy ha szorgalmasan gyakorolok, javulhat a tollaslabda játékom. A tapasztalatomból merítek reményt.”
Amikor szükségünk van a Jézus Krisztusba vetett reményre, rálelhetünk az engesztelés erejével kapcsolatos múltbéli tapasztalatainkban (lásd Rómabeliek 5:4) és mások tapasztalataiban is, beleértve azokat, melyeket az úrvacsorai gyűléseken és Vasárnapi Iskolán hallasz, vagy a Liahónában és a szentírásokban olvasol (lásd Jákób 4:4–6).
Miközben a próféták reményteljes szavait tanulmányozzuk, imádkozunk a remény lelki ajándékáért, és megtanuljunk felismerni a Szabadító erejét az életünkben, a Belé vetett hitünk és azon reményünk is növekszik, hogy Ő majd segíteni fog nekünk a jövőben.1
Soha ne add fel!
Agung tudja, hogy valószínűleg soha nem lesz hivatásos atléta, de azt is tudja, hogy ha kitartóan próbálkozik, reménykedhet benne, hogy javulni fog a teljesítménye.
Megtanulta, hogy a remény nagyszerű ereje ebben rejlik: „Amíg nem adod fel, van remény” – mondja.
Az életben Jézus Krisztus engesztelése jelenti a remény legnagyobb forrását. Az engesztelésnek köszönhetően megbánhatjuk a bűneinket, ha vétkezünk. Ez azt is jelenti, hogy az engesztelésnek köszönhetően a vétkeinkkel nem bukunk meg az élet próbáján, csak akkor, ha feladjuk, és nem tartunk bűnbánatot és nem engedelmeskedünk tovább.
Ezért van az, hogy Agung továbbra is minden vasárnap meghívja édesapját az egyházba. Ezért próbál kiállni a helyes mellett, még akkor is, ha a barátai nem ezt teszik. Ezért teszi meg az egyórás bicikli utat a gyülekezeti házba olyan gyakran, hogy eljárjon az ifjúsági hitoktatásra, a közös tevékenységekre, a vasárnapi gyűlésekre, a misszionáriusi előkészítő órákra, és hogy segítsen az épület takarításában.
„Nem könnyű megpróbálni olyannak lenni, mint Jézus – mondja Agung. – Néha elcsüggedek, de nem adom fel. Az Ő áldozatának köszönhetően reménykedem benne, hogy jobb ember tudok majd lenni.”
Az engesztelésnek köszönhetően van remény. És a reménynek köszönhetően az engesztelés megváltoztathatja az életünket.
Fotók: Adam C. Olson