A Szabadító beinvitálása
„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz” (Jelenések 3:20).
Amikor kisfiú voltam, karácsony idején az édesanyám kitett egy képet, melyen a Szabadító egy ajtón kopogtat. Akkor még nem voltunk az egyház tagjai, én pedig mindig megkérdeztem: „Miért kopogtat Jézus az ajtón? Ki van az ajtó mögött?”
Néhány évvel később felfedeztem, hogy nincs kilincs annak az ajtónak a külső felén, melyen a Szabadító kopogtat. A házban lévő személynek kellett kinyitnia az ajtót. Most már tudom, ki van az ajtó mögött. Mi vagyunk! A Szabadító kopogtat, nekünk pedig ki kell nyitnunk az ajtót és be kell invitálnunk Őt az életünkbe.
Tizenéves koromban elhatároztam, hogy beinvitálom a Szabadítót az életembe azáltal, hogy megkeresztelkedem és az egyház tagjává válok. A barátaim jó példát mutattak nekem. Csakúgy, mint a nagymamám, aki templomszolga volt a Kaliforniai Los Angeles templomban. Reggelente hajnali 4 órakor lépett ki a házból, hogy az Urat szolgálja a templomban.
Két évvel azután, hogy megkeresztelkedtem, eldöntöttem, hogy teljes idejű misszionáriusként szeretném szolgálni az Urat. A missziómon sok embernek segítettem a Szabadítóról tanulni, hogy meg tudják hívni Őt az életükbe.
Később misszióelnökként szolgáltam Szamoán. Mindig megkérdeztem az új misszionáriusoktól, hogy mikor döntötték el, hogy missziót fognak szolgálni. Sokan mondták, hogy már az Elemiben meghozták ezt a döntést!
Az Elemi segíteni fog felkészülnöd a misszionáriusi szolgálatra. Tanulj annyit, amennyit csak tudsz! Tűzd ki célul, hogy missziót fogsz szolgálni! És akkor te is tudsz majd segíteni az embereknek beinvitálni a Szabadítót az életükbe. A misszionáriusi munka meg fogja változtatni az életedet – az enyémet is megváltoztatta.
Illusztráció: Jennifer Tolman