Míg újra találkozunk
Esküszöm…
A trágárság úgy tapadt a nyelvemhez, mint bojtorján a kutya szőréhez.
Az édesanyám arckifejezése összetörte a szívemet. Döbbenet. Rémület. Csalódottság. Egymás után tűntek fel szemében, majd olvadtak össze egyetlen érzelemmé: árulás.
Annak ellenére, hogy 15 éven át tanított, hogy szóban és tettekben is tiszteljem Mennyei Atyámat, most ott álltam, vétkesen, miután hagytam, hogy egy különösen sértő szó elhagyja az ajkamat.
Nem akartam káromkodni. Korábban sohasem használtam trágár beszédet. Azon a nyáron azonban Utah Horgászati és Vadászati Minisztériumában dolgoztam, ahol átvettem a velem együtt dolgozó srácoktól ezt a szokást.
Elsősorban az volt a feladatunk, hogy megtisztítsuk a főutak melletti területet a bojtorjántól. Hamar rájöttünk, hogy az Arctium minus különösen bosszantó kis gaz. Tömegével nő szinte bárhol, és szinte minden más növényt kiszorít. A tüskéivel pedig gyakorlatilag bármihez hozzátapad, ami a közelébe kerül.
Lapáttal a kézben egész nyáron küzdöttünk e nemezissel, egészen kimerülésig – és káromkodásig. Először sértőnek találtam a munkatársaim beszédét. Később eltűrtem. Végül pedig átvettem. A nyár végére a trágárság úgy tapadt a nyelvemhez, mint bojtorján a kutya szőréhez.
Édesanyám nyelvbotlásomra mutatott reakciója azonban meggyőzött arról, hogy változtatnom kell.
Nem volt könnyű. A káromkodás nem csupán rossz szavak választása, hanem rossz gondolkodásmód is. A beszélgetések, melyeket beengedünk az életünkbe, a szavak, melyeket olvasunk, és a képek, melyeket megnéznünk, mind alakítják a gondolatainkat. Hamarosan megtanultam, hogy ha változtatni szeretnék a szavakon, melyeket használok, akkor meg kell változtatnom azt is, hogy mit engedek be az elmémbe.
Szerencsére tevékeny voltam az egyházban, és ifjúsági hitoktatásra is jártam. A trágárság kiszorította ugyan a magasabb rendű gondolatokat, de az, hogy olyan környezetben lehettem, ahol ilyen magasabb rendű gondolatok vettek körül, végül lehetővé tették, hogy azok újra gyökeret eresszenek bennem. Arra koncentráltam, hogy mindennap olvassam a szentírásokat és imádkozzak. Nem néztem olyan filmeket és televízió-műsorokat, amelyek újra sötét gondolatokat ültettek volna el a fejemben.
Fokozatosan elkezdett javulni a beszédem. Év végére pedig sikerült megszabadulnom a káromkodás rossz szokásától.
Ezen élményem óta sokat tanultam a szavak erejéről. A szavak képesek teremteni és pusztítani is. Tudnak bántani és gyógyítani is. Le tudják húzni az embereket, vagy akár el is ültethetik a remény és a szeretet magját.
Érdekesnek találom, hogy magára a Szabadítóra, a menny és a föld Teremtőjére is úgy utalnak, hogy az Ige (lásd János 1:1–4; T&Sz 93:6–11).
Rájöttem, hogy az esküdözésnek pozitív jelentése is van a negatív mellett. Esküszünk, hogy az igazat mondjuk egy bírósági tárgyaláson. Amikor megkeresztelkedünk, ünnepélyesen megígérjük, vagyis megesküszünk rá, hogy betartjuk Isten parancsolatait. Hasonlóképpen szent ígérettel fogadjuk, hogy betartjuk a templomi szövetségeinket, hogy elnyerhessük Mennyei Atyánk legnagyobb áldásait.
A tanulság tehát ez: amikor szavaink tisztelik Őt és a dicsőségét tükrözik, mindinkább olyanná válunk, mint maga az Ige.
Fotó: Anna Laurent