Miért és mit kell bevallanom a püspökömnek?
A bűnbánatodon történő átsegítés különleges része a püspök elhívásának. A lelkiismereted majd jelzi, mikor kell beszélned vele.
Talán eltűnődsz, vajon miért tanítják, hogy valld be a püspöködnek vagy a gyülekezeti elnöködnek, ha súlyos bűnt követtél el. Ezt gondolhatod: „Hát nem személyes dolog a bűnbánat, ami csak rám és az Úrra tartozik? Már abbahagytam a helytelen viselkedést, és megvallottam azt Istennek. Miért kellene beszélnem a püspökömmel is?”
Fényképes illusztrációk: Christina Smith
Miért a püspökkel és nem valaki mással?
Sok fiatal könnyebben bevallja a hibáit a szüleinek vagy az ifjúsági vezetőinek. Habár a szüleid és a vezetőid megadhatják neked a szükséges támogatást, és elláthatnak tanácsokkal, az Úr kijelentette, hogy a püspök az általános bíró Izráelben (lásd T&Sz 107:72, 74). Az ő felelőssége, hogy meghatározza az egyházközsége tagjainak érdemességét. Elrendelés és igazlelkű élet által a püspök jogosult a Szentlélek kinyilatkoztatására egyházközsége tagjaira vonatkozóan, beleértve téged is.
A püspök oly módon segíthet át a bűnbánat folyamatán, ahogyan a szüleid vagy más vezetőid nem tudnának. Ha nagyon komoly bűnről van szó, eldöntheti, hogy az egyházi kiváltságaidat korlátozzák-e. Például a bűnbánat folyamata részeként arra kérhet, hogy egy ideig ne vegyél az úrvacsorából vagy ne gyakorold a papságodat. Együtt fog dolgozni veled, és ő fogja meghatározni, mikor vagy újra érdemes e szent tevékenységekre.
A püspök tanácsot ad neked arra vonatkozóan, hogy mit tegyél azon képességed megerősítéséért, hogy ellen tudj állni a kísértéseknek. Arra buzdíthat, hogy tanulmányozz egy bizonyos tanbéli témakört, például a bűnbánatot, majd pedig oszd meg vele, amit tanultál. Megkérhet, hogy hetente találkozz vele, és mondd el, mennyire sikerül távol tartanod magad a kísértéseket hordozó helyzetektől.
Mikor kell beszélnem vele?
Talán ezt gondolod: „Ez mind jól hangzik, de honnan tudom, hogy annyira súlyos bűnt követtem-e el, hogy beszélnem kell a püspökömmel?” A rövid válasz ez: „A lelkiismereted jelezni fogja.” Ha beléd hasít a lelkiismeret, cselekedj azonnal (lásd Alma 34:31–34).
Benjámin király a következőket tanította a bűnbánatról: „[N]em tudom nektek mindazon dolgokat elmondani, mely által bűnt követhettek el; mert különféle utak és módok vannak, méghozzá olyan sok, hogy nem tudom őket megszámolni” (Móziás 4:29). Tehát ahelyett hogy részletes listát adnék arról, hogy mit kell bevallani a püspöknek, hadd osszak meg néhány tantételt, amely segít meghoznod ezt a döntést.
Mit kell bevallanom?
Tudom, hogy megpróbáltál engedelmes lenni, de lehet, hogy elkövettél néhány hibát – talán súlyos hibákat is. A legtöbb hibánkat meg lehet oldani személyes imán és őszinte bűnbánaton keresztül. Néhány hibát azonban, különösen az erkölcstelenséggel kapcsolatosakat, be kell vallani a püspöknek, mielőtt elnyerheted az Úr megbocsájtását.
Amikor az elkövetett hibáidra gondolsz, talán bűnösnek, nyugtalannak, boldogtalannak vagy akár nyomorultul is érezheted magad. Ha bármelyiket megtapasztalod ezen érzések közül, akkor valószínűleg beszélned kell a püspököddel azokról a hibákról.
Ne próbáld mentegetni magad, vagy megmagyarázni, miért nem kell ezt tenned. Talán így gondolkodsz: „Túlságosan kínos lenne elmondani a püspökömnek, amit tettem. Jobb embernek gondol ennél. Meg fog döbbenni azon, amit tettem. Nem fog kedvelni többé.”
Megígérem neked, hogy nem fog elítélni téged. Az Úr szolgájaként kedves és megértő lesz, miközben végighallgat. Ezután pedig át fog segíteni téged a bűnbánat folyamatán. Ő az Úr kegyelmének hírnöke, és segíteni fog megtisztulnod Jézus Krisztus engesztelése által.
Az Úr azt mondta: „Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé.
Erről tudhatjátok, hogy valaki megbánta-e bűneit – íme, beismeri és elhagyja azokat” (T&Sz 58:42–43).
Amikor bevallod és elhagyod a bűneidet, az Úr megbocsájt neked. Nem kell elszámolnod azokkal Őelőtte, amikor eljön az ítélet ideje.
Mi történik, ha nem vallom be a bűneimet?
Néha előfordul, hogy valaki elhagyja a rossz cselekedeteket, de nem vallja be azokat a püspökének, amikor kellene. Ennek az a következménye, hogy az illető tovább cipeli a bűn terhét egyedül ahelyett, hogy engedné, hogy a Szabadító levegye róla ezt a terhet.
Hadd mondjak egy példát. Néhány évvel ezelőtt egy este felnőttekkel készítettem interjút a templomi ajánlásuk megújítása céljából. Egy középkorú nő is eljött, hogy interjút készítsek vele. A templomban kötött házasságot, és egész életében tevékeny volt az egyházban.
Mély szomorúságot éreztem a lelkében. Az interjú során azt a lelki sugalmazást éreztem, hogy tegyem fel neki a következő kérdést: „Kedves nőtestvér! Az a benyomásom, hogy tizenéves korodban súlyos hibát követtél el, melyet nem vallottál be a papsági vezetődnek. Hajlandó lennél nekem beszélni róla?”
A nőtestvér azonnal sírva fakadt. Elmondta, hogy valóban így van, de mindig túl kínosnak érezte, hogy bevallja a püspökének. Miközben bevallotta, mit tett, elegendő részletet osztott meg velem ahhoz, hogy meg tudjam határozni az érdemességét.
A bűnbánat folyamatának eleje helyett annak végén vallotta be bűnét a papsági vezetőjének. Szükségtelenül cipelte a bűn terhét és bánatát több mint 30 éven át.
Mivel megtette a bűnbánat utolsó lépését, bűne eltöröltetett. Időnként láttam még őt az után az esti interjú után. Az arca ragyogott, és boldog volt.
Szeretném, ha tudnád, hogy nem emlékszem a nevére. Az Úr ki tudja törölni az ilyen információkat a püspökök emlékezetéből. Arra azonban emlékszem, hogy mivel bevallotta bűnét a papsági vezetőjének, egy középkorú nő megszabadult a bűntudattól, mely oly sok éven át gyötörte.
Kérlek, te ne kövesd el ezt a hibát! Ha bűntudatot érzel, de nem vagy biztos benne, hogy be kell-e vallanod a hibádat a püspöködnek, akkor menj, és találkozz vele. Engedd, hogy segítsen! Ne kockáztasd, hogy szükségtelen terhet cipelj az életedben, ami csak nyomorúságos érzésekkel tölt el. Ha bevallod a püspöködnek és bűnbánatot tartasz, az Úr leveszi e terhet a lelkedről (lásd Ésaiás 1:18).
Miért kell bűnbánatot tartanom?
Jézus Krisztus az Ő engesztelő áldozatával fizetett az egész emberiség bűnéért. Arra buzdít téged, hogy tarts bűnbánatot, és kerüld el a bűnnel járó bánatot és szenvedést. „[T] arts bűnbánatot, különben… szenvedéseid keservesek lesznek – hogy milyen keservesek, azt nem tudod, hogy milyen áthatóak, azt nem tudod, igen, hogy milyen nehezen elviselhetők, azt nem tudod!
Mert íme, én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek;
De ha nem hajlandók bűnbánatot tartani, akkor úgy kell szenvedniük, ahogyan nekem…
Ezért ismét megparancsolom neked, hogy tarts bűnbánatot…; és valld meg bűneidet, különben elszenveded ezeket a büntetéseket, amelyekről szóltam” (T&Sz 19:15–17, 20).
Bizonyságomat teszem, hogy a szenvedése által Jézus Krisztus már megfizette a bűneid árát. Ha bűnbánatot tartasz, megbocsájtást nyerhetsz. Ne próbáld meg megfizetni a saját bűneid árát. Semennyi szenvedés sem válthat meg; csak az engesztelés által kaphatsz bűnbocsánatot.
Gyakorolj hitet Jézus Krisztusban és az Ő engesztelésében. Jézus Krisztus nevében tanúságomat teszem, hogy bűnbánat által – amelybe beletartozik, hogy megvalld a bűneidet a püspöködnek, ha szükséges – újra tiszta leszel. Továbbá a Szabadító kegyelme – az Ő képessé tévő hatalma – által megerősödhet azon képességed, hogy a jövőben ellenállj a kísértéseknek. Így pedig lelki nyugalomra és boldogságra teszel szert ebben az életben, és örök életet örökölsz az elkövetkezendő világban.