A tinédzserek és a templomi szövetségek
A teljes idejű misszionáriusok életkori követelményének csökkentésével most tízezrekkel több tizenéves köt szent templomi szövetségeket.
Templomszolgákként abban az áldásban van részünk, hogy találkozhatunk ezekkel a fiatal felnőttekkel, akik a saját felruházásukért jönnek a templomba. Azt tapasztaltuk, hogy bár a templomi felkészítő tanfolyamok hasznosak voltak a számukra, az igazlelkű szülők és vezetők még fontosabb szerepet játszottak a templomi szövetségek megkötésére való felkészítésükben. Szülőkként és vezetőkként nemcsak abban kell segítenünk a fiataloknak, hogy felkészüljenek a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra, amely csupán néhány hónapig tart, hanem abban is, hogy felkészüljenek a templomi szövetségek megkötésére és betartására, amely az örökkévalóságra szól. Ehhez az első lépéseket már gyermekkorban megtehetjük.
A gyermekek felkészítése
A szülők úgy tudják megértetni gyermekeikkel a templom fontosságát, hogy ők maguk is hódolnak a templomban, és megosztják velük a templomi munkáról való bizonyságukat. A szülők még azokon a helyeken is elültethetik gyermekeikben a templomlátogatás iránti vágyat, ahol ennek gyakori megtétele nem lehetséges.
Howard W. Hunter elnök (1907–1995) a következőket tanította a szülőknek: „Gyermekeinkkel osszuk meg azon lelki érzéseinket, melyek a templomban töltenek el bennünket. És tanítsuk meg nekik még őszintébben és tisztábban azon dolgokat, melyekről nyugodtan beszélhetünk, mikor az Úr házának céljairól tanítjuk őket.”1 Gyermekeinknek tudniuk kell, hogy a templom olyan hely, ahol válaszokat kaptunk az imáinkra, és ahol érezzük Isten szeretetét.
A szülők arra is megtaníthatják gyermekeiket, hogy várakozással tekintsenek és érdemesen éljenek saját, korlátozott használatú ajánlásukra, melyet a 12. életévük betöltése után kaphatnak meg. Megfigyeltük, hogy amikor elérkezik az idő, hogy e fiatalok belépjenek a templomba, örömmel és büszkén mutatják be ezeket a templomi ajánlásokat.
A fiatalok felkészítése
A szülők bevonhatják gyermekeiket a családtörténeti kutatásba, hogy amikor betöltik a 12. életévüket, elvihessék a családi neveket a templomba. Azoknak a fiataloknak, akik ezt teszik, David A. Bednar elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, ezt az ígéretet tette: „Növekedni fog az elődeitek iránti szeretetetek és hálátok. A Szabadítóról való bizonyságotok és a Hozzá való megtérésetek mély és maradandó lesz. És ígérem nektek, hogy védelmezve lesztek az ellenség egyre fokozódó hatásai ellen.”2
Számos példáját láttuk eme ígéret beteljesedésének. Nemrég egy fiatal nő elmesélte nekünk, hogy miután felkutatta nagymamája nevét, eljött a templomba, hogy elvégezze érte a munkát. Azt mondta, hogy amikor érte keresztelkedett, az a határozott érzése támadt, hogy a nagymamája üdvözölni fogja őt a következő életben. Az ehhez hasonló élmények megerősítik a bizonyságunkat, és vágyat ébresztenek bennünk arra, hogy további szertartásokat végezzünk a templomban.
Sok fiatal érez kísértést a szemérmetlen öltözködésre. Amikor a szülők és a vezetők csinos, visszafogott ruhát viselnek, a fiatalok rájönnek, hogy ezt ők is meg tudják tenni. A fiataloknak meg kell érteniük, hogy az, ahogyan öltözködnek és a testükkel bánnak, a tanítványságukról alkot képet.
A szülők azáltal segíthetnek a fiataloknak felkészülni a templomba való belépésre, hogy segítenek nekik megérteni azokat a szövetségeket, melyeket ott fognak kötni. A templomi szövetségek során megígérjük többek között, hogy megtartjuk a szigorú erény és erkölcsi tisztaság törvényét; jószívűek, jóindulatúak, türelmesek és tiszták leszünk; tehetségünket és anyagi eszközeinket az igazság terjesztésére és az emberi faj felemelésére áldozzuk; hűségesek maradunk az igazság ügyéhez és törekszünk minden módon hozzájárulni ahhoz a nagyszerű munkához, amely a földet arra készíti fel, hogy fogadja Királyát – az Úr Jézus Krisztust.3 A szülők bizonyságot tehetnek arról, hogy a fiatalok személyes és erőteljes áldásokban részesülnek majd életükben, ha betartják e szövetségeket, és ezek a szövetségek jelentőségteljesebbek lesznek a fiatalok számára, ha a szüleik segítenek nekik megérteni, hogy mind az áldásokat, mind pedig a szövetségeket Jézus Krisztus engesztelése tette lehetővé.
Számos módon segíthetünk a gyermekeinknek és a fiataloknak felkészülni a templomi áldások elnyerésére. Minél felkészültebbek, annál valószínűbb, hogy megnyugodnak és érzik a Lelket, és így hatalmas lelki élményben lesz részük, amikor a felruházásukban részesülnek. Egy felemelő templomi élmény Krisztus még elkötelezettebb tanítványaivá és jobb misszionáriusokká teszi őket – motiválttá, hogy segítsenek az általuk tanítottaknak felkészülni a saját szent templomi szertartásaikra.
Illusztráció: Steve Kropp