Hogyan lehetek sikeres misszionárius?
A szerző az Egyesült Államokban, Maine államban él.
Akármilyen szorgalmasan is dolgoztunk a társammal, mindenki elutasította az üzenetünket. Vajon mit kell tennünk azért, hogy sikeres misszionáriusokká váljunk?
Kicsit több mint egy éve voltam misszióban, amikor különösen nehéz időszakon mentem keresztül. Komor és szürke volt az időjárás – a hideg telet épp csak magunk mögött hagyva haladtunk a tavaszba. És akármilyen szorgalmasan dolgoztunk a társammal, akivel csak beszéltünk, azonnal elutasította az üzenetünket. Amikor más misszionáriusokkal beszéltünk, megtudtuk, hogy nekik jól megy a munka. El sem tudtam képzelni, mi miért nem voltunk sikeresek. Elég ideje szolgáltam már, hogy jól beszéljem a nyelvet, a társammal jó barátok voltunk, az egyháztagok bíztak bennünk, és próbáltuk követni a Lelket, valamint pontosan betartani a missziós szabályokat.
De bármit is tettünk, mindenhol elutasításban volt részünk. Miután hetekig ez ment, a keserűség teljesen erőt vett rajtam. Az egyik tervezési gyűlésünkön kifakadtam: „Mi értelme van? Úgysem hallgat meg minket senki!” A társam, akinek jobb hozzáállása volt, mint nekem, egyszerűn ennyit mondott: „Azért tűzünk ki célokat, hogy megmutassuk a hitünket. És azért ellenőrizzük, hogy hol tartunk a céljainkban, hogy megszámoljuk az áldásainkat.”
Miközben elgondolkodtam a meglátásán, rájöttem, hogy rossz mércével mértem a sikerességemet misszionáriusként. A Prédikáljátok evangéliumomat: Útmutató a misszionáriusi szolgálathoz című könyvben található egy lista a sikeres misszionáriusok viselkedéséről,1 és rájöttem, hogy egy misszionárius mindezen viselkedéseket uralni tudja. Afelett nem volt irányításom, hogy a missziómban lévő emberek elfogadják-e az evangéliumi üzenetet, de afelett igen, hogy milyen misszionárius leszek. A társam megmutatta, hogy a Jézus Krisztusba vetett nagyobb hit és a Tőle kapott áldásokért való hála lehetővé teszi, hogy felismerjem, mely vonatkozásokban vagyok már sikeres misszionárius.
A hit megvilágítja a csodákat
Alázatra késztető felismerés volt, hogy nincs elegendő hitem. Megvizsgáltam, mely területeken lenne szükség a hitem erősítésére, és rájöttem, hogy amikor nem terv szerint alakultak a dolgok, teret engedtem a csüggedésnek. A Prédikáljátok evangéliumomat! azt írja: „…a csüggedés meggyengíti a hitedet! Ha alább adod elvárásaidat, hatékonyságod csökkenni fog, a vágyad meggyengül, és nehezebb lesz a Lelket követned.”2 Rájöttem, hogy engedtem, hogy a visszautasítások meggyengítsék a hitemet.
Először tehát elkezdtem szívbéli változásért és több hitért imádkozni. Továbbá a Mormon 9:21-ben található ígéretre támaszkodtam: „…aki hisz Krisztusban, semmiben nem kételkedve, akkor az amely dolgot Krisztus nevében kér az Atyától, az megadatik neki; és ez az ígéret mindenkinek szól, egészen a föld széleiig.” Ez az ígéret arra ösztönzött, hogy még buzgóbban imádkozzam azokért az áldásokért és csodákért, melyekre a társammal együtt úgy éreztük, szükségünk van, és mindig hozzátettem: „Legyen meg a Te akaratod!” Ezek az imák segítettek nagyobb hittel elfogadnom a megváltozott terveket és az akadályokat, tudván, hogy Mennyei Atyám mindig válaszol a hittel teli imákra – még ha a válaszok nem is úgy érkeznek, ahogy várnánk. Megnövekedett azon képességem, hogy felismerjem, az Úr miként irányít bennünket a napunk során.
Miközben a hitem erősítésén dolgoztam, rájöttem, hogy a Prédikáljátok evangéliumomat! kijelentésének pozitív formája igaz: ha növeled az elvárásaidat, növekedni fog a hatékonyságod, megerősödik a vágyad, és könnyebben tudod a Lelket követni. Továbbá optimistábban láttam a misszionáriusi munkát és a misszionáriusi szolgálatomat, amikor észre tudtam venni és értékelni tudtam a mindennapokban történt csodákat.
A hála közömbösíti az irigységet
Az Úr elkezdte megmutatni nekem, hogy mindennap csodákat tesz velünk – csak én nem vettem észre őket addig, amíg erőfeszítéseket nem tettem, hogy őszintén hálás legyek. A hála kifejezése több egy jó szokásnál vagy kedves gesztusnál. Amikor kifejeztem a hálámat az Úrnak és másoknak, megerősödtem. Irigység helyett lelkesedni kezdtem a többi misszionáriusért, amikor sikeresek voltak (lásd Alma 29:14, 16). Jobban tudtam koncentrálni arra, amivel rendelkeztem és ami jól ment, mint arra, amiben hiányosságaim voltak és ami rosszul ment.
Rájöttem, hogy a hála az önmagunk másokhoz történő hasonlításának ellenszere. Azok az időszakok, amikor nem éreztem magamat sikeres misszionáriusnak, általában annak következményei voltak, hogy ilyeneket mondtam magamnak: „Nem teljesítek olyan jól, mint ők” vagy „Ebben ők jobbak, mint én”. Azt is megtanultam, hogy míg az Úr igazlelkű példákat állít elénk, akiket utánozhatunk és követhetünk, Sátán úgy színleli ugyanezt, hogy arra csábít minket, hasonlítsuk magunkat hozzájuk, értékünk és sikerességünk meghatározása végett. A Prédikáljátok evangéliumomat! azonban világosan ír erről: „Ne hasonlítgasd magadat más misszionáriusokhoz, és ne mérd erőfeszítéseid látható eredményeit az övéikhez!”3 Végül a hála segített elkerülnöm a büszkeséget, és emlékeztetett, hogy az Úr igazgatja a munkáját. Nem kellett irigykednem azért, mert a misszionáriustársaim sikeresebbnek tűntek.4
A siker valódi mércéje
Mielőtt megtörtént volna ez a változás a hozzáállásomban, annyira koncentráltam néhány konkrét áldásra, hogy elfelejtettem nyitva tartani a szememet arra a többi módra is, ahogyan az Úr megválaszolja az imáinkat és megáldja a misszionáriusi munkánkat. Végül az Úr elkezdte gyönyörű és váratlan módokon megáldani a misszionáriusi munkát a területünkön. Találtunk olyan embereket, akik hajlandóak voltak meghallgatni az üzenetünket, de addigra megtanultam, hogy ne mások döntései alapján mérjem a sikerességemet.
Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) egyszer egy misszióelnök tanácsát osztotta meg a misszionáriusi munkával kapcsolatban: „[T]egyetek meg minden tőletek telhetőt, a legtöbbet, amit csak tudtok! Imádkozzatok, dolgozzatok keményen, és hagyjátok az aratást az Úrra!”5 A Prédikáljátok evangéliumomat! valami hasonlót tanít a sikeres misszionáriusokról: Tegyél meg mindent azért, hogy lelkeket vezess Krisztushoz, és őszintén törekedj arra, hogy fejlődj és tanulj!6
Amíg hajlandó voltam bűnbánatot tartani, amíg őszintén el tudtam számolni az Úrnak arról, hogy a tőlem telhető legtöbbet nyújtom, addig biztos lehettem benne, hogy sikeres misszionárius vagyok – akár elfogadták az emberek az üzenetünket, akár nem. Sok tekintetben misszionáriusi sikerem mutatóit a bűnbánatra való hajlandóságom és a töretlen munka melletti elkötelezettségem jelentették.
A misszióm ezen időszakától kezdve számos csodáról írtam feljegyzést a naplómban. Miközben arra törekedtem, hogy hithűbb és hálásabb legyek, javult a szemléletem, elkerültem a csüggedést, és még bőségesebben éreztem a Lelket a munkában. Rájöttem, hogy igaz a Prédikáljátok evangéliumomat! tanítása, miszerint: „Amikor minden tőled telhetőt megtettél, még mindig érezhetsz csalódottságot, de magadban nem fogsz csalódni. Biztos lehetsz abban, hogy az Úr elégedett, amikor érzed, hogy a Lélek rajtad keresztül dolgozik.”7 És amikor azt éreztem, hogy az Úr elégedett velem, bármilyen megpróbáltatást képes voltam elviselni.
Sok tekintetben misszionáriusi sikerem mutatóit a bűnbánatra való hajlandóságom és a töretlen munka melletti elkötelezettségem jelentették.
Fényképes illusztrációk: Del Benson