A szabadítás munkájának meggyorsítása
Amikor meghívunk, szeretünk és szolgálunk másokat, Jézus Krisztus igaz tanítványaivá válunk, és segítünk meggyorsítani a szabadítás munkáját.
Habár mindenkit nagy izgalommal tölt el, hogy a teljes idejű misszionáriusok az interneten is dolgozhatnak és idegenvezetést tarthatnak a gyülekezeti házakban, e változtatások csupán töredékét képezik a szabadítás munkája egészének. Mindennél sokkal fontosabb az, hogy mi, egyháztagok, hogyan illeszkedünk bele a szabadítás munkája meggyorsításának teljesebb képébe. Nem arra kérnek minket, hogy vegyünk részt egy új programban. Csupán arra buzdítanak bennünket, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványai legyünk. Az a szerepünk, hogy szeressük és szolgáljuk a körülöttünk lévőket – megvigasztaljuk egy szükséget szenvedő munkatársunkat, meghívjuk a barátainkat egy keresztelőre, segítsünk egy idősebb szomszédunknak a kerti munkában, meghívjunk vacsorára egy kevésbé tevékeny egyháztagot, vagy segítsünk egy szomszédunknak a családtörténeti munkában. Ezek mind természetes, örömteli módjai annak, hogy meghívjuk a kevésbé tevékeny egyháztagokat és a más hitet vallókat az életünkbe, ezáltal pedig az evangélium világosságába. Életünk szórakoztató és szent pillanatainak megosztása talán a leghatékonyabb módja lehet annak, hogy „dolgozz[unk] [Jézus Krisztus] szőlőskertjében az emberek lelkének megszabadulásáért” (T&Sz 138:56).
Mi a szabadítás munkája?
A szabadítás munkája Mennyei Atyánk munkája, „hogy véghez[vigye] az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). E fontos munka magában foglalja az egyháztag misszionáriusi munkát, a megtértek megtartását, a kevésbé tevékeny egyháztagok aktivizálását, a templomi és családtörténeti munkát, valamint az evangélium tanítását.1 Gyakran azt gondoljuk, az evangélium e területei nem kapcsolódnak egymáshoz. Ám a 2013. június 23-i A szabadítás munkája: Világméretű Vezetőképzés Közvetítésen Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, azt tanította, hogy „ez mind ugyanaz a munka. Mind a szabadítás munkájához tartoznak, és nem választhatók szét.”2
„A szabadítás munkájának meggyorsítása” kifejezés – a közvetítéshez társuló honlap neve (hasteningthework.lds.org) – az Úr következő ígéretére utal: „Íme, annak idejében meg fogom gyorsítani a munkámat” (T&Sz 88:73).
A nélkülözhetetlen papsági szertartások – a keresztelés, a konfirmáció, a férfiak papságba történő elrendelése és a templomi szertartások – mérföldkövekként helyezkednek el a Mennyei Atyánkhoz történő visszatérésünk ösvényén. Amikor részt veszünk a szabadítás munkájában, e szövetséges ösvényt követjük, és másokat is erre ösztönzünk.
Az egyháztagok és a misszionáriusok együtt munkálkodnak a papsági kulcsok alatt
Eljött az idő, hogy újra azon alapvető tantételre összpontosítsunk, miszerint egyháztagnak lenni az Úr egyházában az arra való elhívást jelenti, hogy teljes mértékben vegyünk részt az Ő szabadításra irányuló munkájában. A cövekelnökök és a püspökök viselik a misszionáriusi munka papsági kulcsait az egyházi egységükben,3 és segítenek az egyháztagoknak megtenni, amit Krisztus minden igaz tanítványa tesz: megosztani az evangélium világosságát. A misszióelnökök azokat a kulcsokat viselik, melyek lehetővé teszik, hogy irányítsák az általuk vezetett misszionáriusok munkáját.4 A teljes idejű misszionáriusokat arra képezték ki, hogy tanítsák azokat, akik felkészültek az evangélium befogadására. Ők segítenek az egyháztagoknak az egyháztag misszionáriusi munkában, nem pedig fordítva. Így a teljes idejű és az egyháztag misszionáriusok társakként munkálkodnak annak érdekében, hogy elvigyék az evangéliumot azok életébe, akiket az Úr felkészített annak befogadására.
A közvetítésen Thomas S. Monson elnök ezt mondta: „Itt az idő, hogy az egyháztagok és a misszionáriusok összefogjanak és együtt dolgozzanak az Úr szőlőskertjében azért, hogy lelkeket hozhassanak az Úrhoz. Ő előkészítette számunkra azokat az eszközöket, amelyekkel sokféleképpen tudjuk megosztani az evangéliumot, és segíteni fog a munkánkban, ha hittel cselekedve igyekszünk elvégezni azt.”5
Neil L. Andersen elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, a szeretet fontosságáról beszélt. Ezt mondta: „Hittel és egységben dolgozunk – hisszük, hogy az Úr vezeti majd lépteinket, és egységben vagyunk egymással és a misszionáriusokkal, továbbá az a szeretet motivál bennünket, melyet [Jézus Krisztus], egymás és azok iránt érzünk, akiket szolgálunk.”6
Az egyházközségi tanácsok vezetnek, az egyházközségi misszióvezetők koordinálnak
A püspök irányítása alatt az egyházközségi tanács segíti, támogatja és koordinálja az egyházközség tagjainak erőfeszítéseit azáltal, hogy megtervezi és vezeti a szabadítás munkáját az egyházközségben.7
Az egyházközségi tanács tagjaként az egyházközségi misszióvezető „hangolja össze az egyházközség erőfeszítéseit, melyet az érdeklődők megtalálásáért, tanításáért és kereszteléséért tesznek. Ezt a munkát koordinálja a teljes idejű misszionáriusokkal és az egyházközségi misszionáriusokkal.”8
Az egyházközségi misszióvezetőkhöz szólva Nelson elder ezt mondta: „Segítsetek [a misszionáriusoknak] tartalmas találkozókkal megtölteni a naptárukat, hogy ne kopogtatással kelljen tanítható embereket keresniük. [……] [Ti vagytok] az összekötő kapocs a misszionáriusok, az egyházközségi tanács és az egyházközség tagjai között.”9
A siker valódi jele
Utolsó napi szentekként áldottak vagyunk, hogy ebben a korban élhetünk, amikor az Úr meggyorsítja a munkáját. Mivel Istennek célja volt azzal, hogy ebben az időben helyezett bennünket a földre, többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Amíg kedvességgel és szeretettel nyújtjuk ki kezünket azok felé, akiknek szükségük van a barátságunkra és a segítségünkre, nem vallunk kudarcot. A misszionáriusi sikert az eredményezi, ha követjük az elménkbe és a szívünkbe áramló inspirációt, és egyszerűen meghívunk másokat a mi evangélium-központú életünkbe. Maga a meghívás mutatja a sikert, nem pedig az, hogy valaki megkeresztelkedik vagy tevékennyé válik-e az egyházban. Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, a következőket mondta a missziós mezőre most lépő misszionáriusok nagyszerű seregéről: „…elérkezett az idő, amikor [ezt] kell mondanunk: »Itt jönnek!« Mindannyiunknak terveznünk kell velük, és a lehető leghatékonyabban kell kiaknáznunk ezt a mennyből küldött forrást.”10
Ideje, hogy mindannyian még világosabban értsük, mi a szerepünk a szabadítás munkájának meggyorsításában. Amint életünk természetes részévé tesszük az egyháztag misszionáriusi munkát, a megtértek megtartását, a kevésbé tevékeny egyháztagok aktivizálását, a templomi és családtörténeti munkát, valamint az evangélium tanítását, hatalmas örömöt tapasztalunk, és felruháztatunk azon lelki ajándékokkal, melyekre szükségünk van az egyház megerősítéséhez a 21. században.
Fényképes illusztráció: David Stoker
Fényképes illusztrációk: John Luke és Cody Bell