Otthon voltam

Steven Sainsbury, USA, Kalifornia

Egy szolgálati projekt részeként néhány másik orvossal együtt Ruandába utaztam, hogy ott orvosi segítséget nyújtsunk. Két héttel később, ott tartózkodásunk vége felé közeledve, kezdett honvágyam lenni. Hiányzott a családom, a kényelmes ágyam és az otthonom.

Az Afrikában töltött utolsó vasárnapomon sikerült úgy alakítanom a teendőimet, hogy el tudtam menni istentiszteletre. Habár az egyházat még nem ismerték el hivatalosan Ruandában, az egyház honlapján megtaláltam, hol és hány órakor kezdődnek a gyűlések.

A hely megtalálásához a következő útbaigazítást adták: „Sétáljon végig a Minisztérium épületével szembeni macskaköves úton. Keressen egy nyitott kaput. Majd menjen le a lépcsőn.”

Ahogy követtem az útvonalat, egyszer csak a távolban felcsendült egy ismerős himnusz. Lementem a lépcsőn, és meghallottam a Mily szilárd alap az Isten igéje (Himnuszok, 37. sz.) című himnusz szövegét. A lépcsők egy kis épülethez vezettek, ahol rengeteg mosolygó ember ácsorgott a bejárat előtt. Habár idegen voltam a gyülekezet számára, azonnal közel éreztem magam hozzájuk. Ruandai fivérek és nőtestvérek tucatjai léptek oda hozzám, hogy kezet fogjanak velem, minek hatására a magány nyomasztó terhe levétetett a vállamról – otthon voltam!

Az épületbe lépve a szokásos háromórás gyűléssorozaton vettem részt, amely nem különbözött a kaliforniai egyházközségünkétől. Az áronipapság-viselők kiosztották az úrvacsorát, a beszédek a Szabadítóról szóltak, és még a Vasárnapi Iskolán is ugyanazt a leckét tanultuk, mint amit azon a héten az otthoni egyházközségemben tanultak.

De ami ennél is fontosabb, az Úr Lelke járta át a gyűléseket. Az Úr nyilvánvalóan elégedett mosollyal tekintett le e jó emberekre, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy szolgálják Őt. Megtudtam, hogy az előző évben csupán egy maroknyi ruandai járt ide istentiszteletre, én azonban több mint 100 főt számoltam össze, akiknek a fele mosolygó gyermek volt.

Most, hogy megnyitották Ruandát a misszionáriusok számára, úgy vélem, hatalmas sikereket érnek majd el, amint a Lélek bizonyságot tesz az egyre nagyobb számú ruandai érdeklődőknek arról, hogy a visszaállított egyház Isten királysága az egész földön – minden kontinensen, minden nép között, és Isten minden gyermeke számára. Mily hálás vagyok az egyházért, legyen akár Kalifornia partvidékén, akár Közép-Afrika egyik macskaköves utcájában.