Minden misszionárius – a múltban és a jelenben egyaránt – annak reményében szolgál, hogy más emberek életét jobbá teszi.
Korunk misszionáriusai továbbviszik azt a nagyszerű örökséget, hogy betöltik a földet az Úr ismeretével (lásd Ésaiás 11:9). Ábrahámtól kezdve, Pálon és Ammonon át, Wilford Woodruffig a szentírásokban és az egyháztörténetben szereplő misszionáriusok követendő példákként állnak az újkori misszionáriusok előtt.
Akár egyháztag misszionáriusok vagyunk, akár teljes idejű misszionáriusi szolgálatra készülünk, akár éppen missziót szolgálunk, vagy visszatérünk a missziónkból, bátorságot és sugalmazást meríthetünk ezekből a példákból.
Misszionáriusi örökségünk a Bibliában és a Nagyértékű gyöngyben
Az ószövetségi misszionáriusokat, mint például Jónást, arra hívták el, hogy figyelmeztetést közvetítsenek a nép felé (lásd Ezékiel 3:17–19). Jónás példájából látjuk a bűnbánat és az engedelmesség fontosságát. Ábrahám története a származási vonalról és a melkisédeki papság hatalmáról tanít minket.
Az újszövetségi misszionáriusok, mint például Péter és Pál, azon munkálkodtak, hogy megőrizzék Jézus Krisztus tanításait. Ennek ellenére idővel a világ hitehagyásba süllyedt. Isten Joseph Smith prófétán keresztül visszaállította az evangéliumot. A korábbi misszionáriusokhoz hasonlóan ma mi is azon dolgozunk, hogy megőrizzük és megosszuk Jézus Krisztus tanításait.
Misszionáriusi örökségünk a Mormon könyvében
Alma, Amulek, Móziás fiai és a lámánita Sámuel csupán néhány azon nagyszerű misszionáriusi példák közül, akikről a Mormon könyvében olvashatunk. Bennük a bűnbánat, a hit, az engedelmesség és a bátorság példáit láthatjuk. Hozzájuk hasonlóan mi is támaszkodhatunk Isten sugalmazására és kinyilatkoztatására a misszionáriusi szolgálatunkban.
Misszionáriusi örökségünk a Tan és a szövetségekben
Az evangélium visszaállítása után elsődleges fontosságú volt, hogy misszionáriusokat hívjanak el. Az akkori misszionáriusok, mint például Dan Jones, Orson Hyde és Parley P. Pratt, megosztották a Mormon könyvét és Jézus Krisztus evangéliumát. Néhányan, mint például Joseph próféta fivére, Samuel, az otthonukhoz közel teljesítettek szolgálatot. Mások messzire utaztak, hogy olyan helyeken osszák meg az evangéliumot, mint például Thaiföld, a Sandwich-szigetek (Hawaii), Dánia és Anglia.
E korai misszionáriusok gyakran hosszú és több missziót is szolgáltak. Hátrahagyták szüleiket, szerelmüket, feleségüket, gyermekeiket és unokáikat, ahogyan mi is. Ők ma a hit, a bátorság, az engedelmesség, a kitartás és a szorgalom példáiként állnak előttünk.
Építeni a misszionáriusi örökségünkre
Amióta a 2012. évi októberi általános konferencián Thomas S. Monson elnök bejelentette, hogy a fiatal férfiak és a fiatal nők fiatalabban is elmehetnek misszióba, utolsó napi szentek tízezrei özönlötték el a missziós mezőt.
A 2013. évi áprilisi általános konferencián Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából bizonyságát tette a misszionáriusi munkáról, és arra biztatott mindannyiunkat, hogy legyünk fontos részei e kibontakozó csodának azáltal, hogy segítünk megtalálni azokat, akik készek meghallgatni az evangéliumot: „…olyan biztosan, ahogy az Úr még több misszionáriust inspirált a szolgálatra, ugyanolyan módon nyitja meg egyre több jó és becsületes ember elméjét és szívét, hogy befogadják az Ő misszionáriusait. Már vagy ismeritek ezeket az embereket, vagy pedig ezután fogjátok megismerni őket. Ott vannak a családjaitokban vagy a szomszédságban. Elmennek mellettetek az utcán, mellettetek ülnek az iskolában, vagy kapcsolatban vannak veletek az interneten” (Ez egy csoda! Liahóna, 2013. máj. 78.).