Válaszokat találni a szabadítás TERVÉBEN
Amikor kérdések merülnek fel bennünk vagy másokban Jézus Krisztus evangéliumáról, akkor tudjuk-e, hogy hol találjuk meg a válaszokat?
Izgalmas időket élünk. Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma most jön elő a homályból (lásd T&Sz 1:30). Ennek köszönhetően Mennyei Atyánk egyre több olyan gyermeke hall a „mormonokról”, aki nem a mi hitünket vallja. Egyesek olyan dolgokat hallanak, amelyek furcsának és zavarosnak tűnnek, mások olyat, ami ismerős és megnyugtató. Bármelyik csoporthoz tartozzanak is, elképzelhető, hogy kérdéseikkel hozzánk fordulnak. Számos választ találhatunk ezekre a szabadítás tervében, melyet úgy is ismerünk, mint a „boldogság nagyszerű tervét” (Alma 42:8).
A leggyakrabban feltett kérdések a következők: „Honnan jöttem?”, „Miért vagyok itt?” és „Hová megyek ezen élet után?” E kérdések mindegyikére választ adnak a szabadítás tervében található igazságok. Ez a cikk felsorol néhányat azon válaszok közül, amelyeket a szentírások és prófétánk, Thomas S. Monson elnök adott ezekre a kérdésekre.
Honnan jöttem?
Örökkévaló lények vagyunk. Istennel éltünk ezen életet megelőzően, mint az Ő lélekgyermekei. „Pál apostol azt [tanította], hogy »az Istennek nemzetsége vagyunk« [Cselekedetek 17:29] – mondta Monson elnök. – Mivel tudjuk, hogy fizikai testünk földi szüleink nemzetsége, utána kell néznünk, mit is jelent Pál kijelentése. Az Úr kijelentette, hogy »a lélek és a test az ember lénye« [T&Sz 88:15]. Ebből adódóan a lélek az, amely Isten nemzetsége. A zsidókhoz írt levél írója »a lelkek Atyjának« [Zsidók 12:9] nevezi Őt.”1
Miért vagyok itt?
Földi életünkről ezt mondta Monson elnök: „Mily hálásnak kell lennünk, hogy egy bölcs Teremtő egy olyan földet alkotott, és úgy helyezett bennünket ide, hogy át kelljen haladnunk előző létezésünk felejtésének fátylán, hogy egy időre megpróbáltassunk, lehetőségünk legyen megmérettetni, hogy aztán majd érdemesek legyünk elnyerni mindazt, amit Isten számunkra előkészített.
Nyilvánvalóan földi életünk egyik elsődleges célja az, hogy húsból és csontból való testet kapjunk. Emellé az önrendelkezés ajándékát is megkaptuk. Abban a kiváltságban van részünk, hogy ezer meg ezer módon hozhatunk önálló döntéseket. Itt a tapasztalat szigorú munkafelügyelőjétől tanulunk. Különbséget teszünk a jó és a gonosz között. Megkülönböztetjük a keserűt az édestől. Felfedezzük, hogy cselekedeteink következményekkel járnak.”2
Hová megyek ezen élet után?
A halál az emberiség családjának minden tagját eléri. Azonban „…ha meghal az ember, vajjon feltámad-é?” (Jób 14:14). „[T]udjuk, hogy a halál nem jelenti a véget – jelentette ki Monson elnök. – Ezt az igazságot tanították az élő próféták az időkön át. Megtalálható a szentírásokban is. A Mormon könyvében olvashatjuk ezeket a konkrét és vigaszt nyújtó szavakat:
»Most, a lélek állapotát illetően a halál és a feltámadás között – Íme, egy angyal tudatta velem, hogy az emberek lelke, amint elhagyja ezt a halandó testet, igen, minden ember lelke, legyen az jó vagy gonosz, hazavitetik ahhoz az Istenhez, aki életet adott neki.
És akkor majd lészen, hogy azok lelkét, akik igazlelkűek, a boldogság állapotába fogadják be, melyet paradicsomnak hívnak, a nyugalom állapotának, a béke állapotának, ahol megpihennek majd minden bajuktól, és minden gondtól és bánattól« [Alma 40:11–12].”3
Feltámadásunkat követően vagy a celesztiális királyságba, melynek dicsősége a naphoz hasonlatos; vagy a terresztriális királyságba, melynek dicsősége a holdhoz hasonlatos; vagy a telesztiális királyságba, melynek dicsősége a csillagokhoz hasonlatos; vagy a külső sötétségbe lépünk be (lásd T&Sz 76).
Tényleg van Isten? Sátán valós?
Mennyei Atya, Jézus Krisztus és Sátán mind részt vettek a születésünk előtt összehívott nagy mennyei tanácsban. Szabadulásunk tervének részeként Mennyei Atyánk azt kérte, hogy valaki menjen a földre, és vigye véghez az engesztelést a bűneinkért. Ezt mondta: „Kit küldjek? És válaszolt egy [Jézus Krisztus], az Ember Fiához hasonló: Itt vagyok, küldj engem. És válaszolt egy másik [Sátán], és azt mondta: Itt vagyok, küldj engem. És az Úr azt mondta: Az elsőt küldöm.
És a második [Sátán] megharagudott, és nem tartotta meg első állapotát; és azon a napon sokan követték őt” (Ábrahám 3:27–28; lásd még T&Sz 29:36–37; Mózes 4:1–4).
Van-e hatalmunk ellenállni Sátán kísértéseinek?
A lelkek harmada, akik a mennyei tanács után Sátán követése mellett döntöttek, vele együtt kitaszíttattak. Ők és Sátán fizikai test nélküli lelkek. Joseph Smith próféta azt tanította, hogy „mindenkinek, akinek teste van, hatalma van azok felett, akiknek nincsen”4. Így hát Sátán kísérthet ugyan bennünket, de nekünk megvan a hatalmunk arra, hogy ellenálljunk neki.
Miért tűnik néha úgy, hogy Mennyei Atyám nem válaszol az imáimra?
„Az ima az a cselekedet, melynek révén az Atya akarata és a gyermek akarata összhangba kerülnek egymással. Az ima célja nem Isten akaratának a megváltoztatása” (lásd Bible Dictionary, “Prayer”). Az ima egy eszköz, amely segít abban a döntésben, hogy – önrendelkezésünket használva – összehangoljuk az akaratunkat Isten akaratával (lásd Ábrahám 3:25). Mennyei Atyánk mindig megválaszolja az imáinkat, ám a válasz lehet az igen, lehet a nem, vagy lehet a még nem. Az időzítés fontos.
Miért vannak nehézségeim, amikor pedig igyekszem helyesen élni?
A kihívások részei a szabadítás tervének. Erősebbé tesznek, csiszolnak és megtisztítanak bennünket, ha Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára hagyatkozunk. Mennyei Atyánk megtart bennünket a nehézségeink során. Megpróbáltatásaink „tapasztalatot adnak [nekünk], és a [javunkra] válnak majd” (T&Sz 122:7).
Honnan tudhatom, hogy mi helyes és mi helytelen?
Isten minden gyermeke Krisztus világosságával születik, és ez segít mindenkinek abban, hogy „különbséget tehessen jó és gonosz között” (Moróni 7:16). Ezen túlmenően, a Szentlélek is képes tanúságot tenni nekünk az igazságról az elménkben és a szívünkben, a békesség és a melegség érzése révén (lásd T&Sz 8:2–3).
Komoly bűnöket követtem el. Nyerhetek megbocsátást?
Isten tudta, hogy miután megtanulunk a helyes és a helytelen között választani, mindannyian fogunk bűnöket elkövetni.5 Minden bűnhöz kapcsolódik azonban büntetés. Az igazságosság azt követeli, hogy ezt a büntetést el kelljen szenvedni. Irgalmasságában Mennyei Atyánk megengedte Jézus Krisztusnak, hogy véghezvigye az engesztelést, és mindannyiunk nevében eleget tegyen az igazságosság követelményének (lásd Alma 42). Másképp szólva: Krisztus szenvedése a Gecsemánéban és halála a Golgotán megfizette minden bűnünk árát, amennyiben magunkra nézve is érvényesítjük Krisztus engesztelését, bűneink megbánása és az evangéliumi szertartások elnyerése révén. Bűneink megbocsáttatnak (lásd T&Sz 1:31–32).