Férfiak és nők az Úr munkájában
A Brigham Young Egyetemen 2013. augusztus 20-án elhangzott áhítati beszédből. A teljes angol nyelvű szövegért látogass el a speeches.byu.edu oldalra.
Mennyei Atyánk nagyszerű, a papságot reánk ruházó tervében, a férfiak és a nők különböző, de egyformán értékes szerepeket töltenek be.
Hiszem, hogy vannak igazságok, melyeket a nőknek és a férfiaknak egyaránt meg kell érteniük a nők alapvető szerepével kapcsolatban, Isten földi királyságának erősítésében és építésében. Oly sokféleképpen alkotják a nők az egyház szívét. Ezért – az Úr segítségével – tisztelettel szeretnék adózni az egyházban lévő hithű nők és fiatal nők előtt. Kedves nőtestvérek, bárhol éljetek is a világban, tisztában kell lennetek azzal a nagy szeretettel és bizalommal, amellyel az Első Elnökség és a tizenkét apostol viseltetnek irántatok.
Elöljáróban arról szeretnék pár emlékezető szót szólni, hogy mit is csinálunk itt a földön.
Mindannyian Mennyei Atyánk szeretett lélekfiai és -leányai vagyunk. Vele éltünk a halandóság előtti birodalmakban. Annak érdekében, hogy véghezvigye az ember halhatatlanságát és örök életét (lásd Mózes 1:39), a Mennyei Atya elkészített egy tervet, amely úgy lett megszerkesztve, hogy segítsen a gyermekeinek megvalósítani a legmagasztosabb lehetőségeiket. Része volt Mennyei Atyánk tervének az ember bukása, ahogyan a Tőle való ideiglenes elválás is – amikor megszületünk a halandóságba, testet kapunk, és nekikezdünk a számadás és próbatétel időszakának. A tervében egy Szabadítóról is gondoskodott, hogy megváltsa az emberiséget bukott állapotából. A mi Urunk, Jézus Krisztus engesztelése – evangéliumi szertartások és szent szövetségek révén – biztosítja a lehetőséget, hogy visszatérjünk Isten színe elé. Mivel egy veszélyekkel és különböző zavaró hatásokkal teli halandó világ várt ránk, a Mennyei Atya és a Fia tudta, hogy a sajátunknál nagyobb hatalomra is szükségünk lesz. Tudták, hogy szükségünk lesz az Ő hatalmukra. Krisztus evangéliuma és tana hatalmat ad mindazoknak, akik befogadják, hogy elnyerjék az örök életet, és hatalmat ad arra is, hogy örömre leljenek az oda vezető úton.
Vannak, akik megkérdőjelezik a nők helyét Isten tervében és az egyházban. Elég sokszor kérdeztek engem hazai és külföldi újságírók ahhoz, hogy elmondhassam nektek: a legtöbbjüknek előítéletes elképzeléseik vannak e témában. Az évek során sokan tettek fel olyan kérdéseket, amelyek azt sugallták, hogy a nők másodrendű polgárok az egyházban. Mi sem áll távolabb az igazságtól.
Hadd javasoljak öt fontos pontot a témával kapcsolatban, amelyeken elgondolkodhattok.
1. Istennek van egy terve, amely az örök élet elérésében segít bennünket
A nőket és a férfiakat egyaránt Mennyei Atyánk teremtette, és ők az Ő lélekleányai és -fiai. Ez azt jelenti, hogy a nemünk örökkévaló. Van egy oly módon kialakított terve, amely minden olyan embernek segít az örök élet örököseikénti rendeltetésük elérésben, akik úgy döntenek, hogy követik Őt és a Fiát, Jézus Krisztust.
Ha az Ő alapvető céljuk és szándékuk a mi majdani felmagasztosulásunk, valamint, ha mindentudók és tökéletesek – márpedig tudjuk, hogy azok –, akkor Ők tudják a legjobban, miként készítsenek fel, tanítsanak és vezessenek bennünket oly módon, hogy a legnagyobb esélyünk legyen kiérdemelni a felmagasztosulást.
Szinte mindenkinek van olyan családtagja vagy ismerőse, akit élénken foglalkoztatnak a különböző aggasztó társadalmi kérdések. Az e kérdésekről folytatott viták általában nem vezetnek megoldáshoz, viszont viszályt szülhetnek. Vannak olyan kérdések az egyház érzékeny témakörökben vallott álláspontjával kapcsolatban, amelyeket nehéz bárki megelégedésére megválaszolni. Amikor azonban imában tudakoljuk az Úrtól, hogy mit érezzünk és mit tegyünk az ilyen helyzetekben, akkor megérkezik a sugalmazás: „Hiszel-e Jézus Krisztusban, és követed-e Őt és az Atyát?” Hiszem, hogy az egyházban szinte mindenki eltűnődik azon valamikor, vajon megtesz-e mindent, amit kérnek tőle. Ha azonban valóban hiszünk az Úrban, bizonyosságot nyerünk: „Hiszem Jézus Krisztust, és kész vagyok megtenni bármit, amire szüksége van tőlem.” Így hát továbblépünk. Mily erőteljesek ezek a szavak: „Hiszem Jézus Krisztust”!
A bizonyságunk, a lelki nyugalmunk és a jóllétünk mind azzal kezdődik, hogy hajlandóak vagyunk hinni abban, hogy a mi Atyánk a mennyben valóban tudja, mi a legjobb.
2. Az egyházat papsági kulcsok révén kormányozzák
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az Úr egyháza, és az Ő egyházát papsági felhatalmazás és papsági kulcsok által és révén kormányozzák. „A papsági kulcsok az a felhatalmazás, amelyet Isten adott a papsági vezetőknek, hogy irányítsák, felügyeljék és kormányozzák papságának használatát a földön.”1
Azok, akik papsági kulcsokkal rendelkeznek – legyen az egy diakónus, aki a kvórumját illetően birtokol kulcsokat, vagy egy püspök, aki az egyházközségét illetően rendelkezik kulcsokkal, vagy az egyház elnöke, aki a papság összes kulcsát viseli –, szó szerint lehetővé teszik a papsági felhatalmazás gyakorlását, és a papsági hatalomból való részesedést mindenki számára, aki hithűen szolgál az irányításuk alatt.
Minden férfi és nő olyanok irányítása alatt szolgál, akik kulcsokkal rendelkeznek. Így kormányozza az Úr az egyházát.
Hadd ismételjek meg valamit, amit a 2013. áprilisi általános konferencián mondtam: „Mennyei Atyánk nagyszerű, a papságot reánk ruházó tervében a férfiak különleges felelősséggel bírnak a papsági szolgálat terén, azonban nem ők a papság maga. A férfiak és a nők más-más, azonban ugyanolyan értékes szerepkörökkel bírnak. Ahogyan a nő sem foganhat férfi nélkül gyermeket, úgy a férfi sem használhatja nő nélkül teljes mértékben a papsági hatalmat és hozhat létre örökkévaló családot. [A]z örökkévalóság látószögéből, férj és feleség osztoznak a nemzőerőn és a papsági hatalmon.”2
Miért rendelik el a férfiakat a papságba, míg a nőket nem? Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) elmondta, hogy az Úr, és nem az ember volt az, „aki meghatározta, hogy az Ő egyházában a férfiak viseljék a papságot”, valamint hogy szintén az Úr volt az, aki felruházta a nőket „olyan képességekkel, amelyek egésszé teszik ezt a nagyszerű és csodás szervezetet, amely Isten egyháza és királysága”3. Mindent összevetve az Úr nem nyilatkoztatta ki, miért úgy szervezte meg az Ő egyházát, ahogyan megszervezte.
Ne feledjük el, hogy az egyházban történő tanítások körülbelül felét a nőtestvérek végzik. Nővéreink biztosítják a vezetés nagy részét is. Nők terveznek meg és vezényelnek le számos szolgálati alkalmat és tevékenységet. A nők tanácsai és más módon történő részvétele az egyházközségi és cöveki tanácsokban, valamint az egyház központjában tartott általános tanácsgyűléseken, biztosítja az elengedhetetlen rálátást, bölcsességet és kiegyensúlyozottságot.
Egyaránt szükség van a nőket és a jellegzetes lelki ajándékaikat tisztelő férfiakra, valamint a férfiak által birtokolt papsági kulcsokat tisztelő nőkre ahhoz, hogy a menny áldásainak teljességét hozzák az egyház bármely tevékenységére.
3. A férfiak és a nők egyenlő mértékben fontosak
A férfiak és a nők egyenlők Isten és az egyház szemében, de az egyenlő nem jelenti azt, hogy azonosak. A férfiak és nők feladatai és isteni ajándékai különböznek a természetükben, ám a fontosságukban vagy a hatásukban nem. Egyházunk tana a nőket a férfiakkal egyenlőnek, ám tőlük mégis eltérőnek tartja. Isten az egyik nemet sem tartja a másiknál jobbnak vagy fontosabbnak. A nőkhöz szólva Hinckley elnök kijelentette, hogy „Örökkévaló Atyánk… soha nem szánt nektek annál kevesebbet, mint hogy ti legyetek alkotásainak dicső megkoronázása”4.
A férfiaknak és a nőknek eltérő ajándékaik, eltérő erősségeik, valamint eltérő szemléletmódjuk és hajlamaik vannak. Ez az egyik alapvető ok, amiért szükségünk van egymásra. Férfi és nő szükséges egy család létrehozásához, de férfiak és nők kellenek az Úr munkájának elvégzéséhez is. Az igazlelkűségben együtt munkálkodó férj és feleség kiegészíti egymást. Óvakodjunk attól, hogy megpróbáljunk beleavatkozni Mennyei Atyánk tervébe, és az életünkre vonatkozó szándékába.
4. A papság hatalma mindenkit megáld
Amikor férfiak és nők mennek a templomba, mindannyian ugyanazzal a hatalommal ruháztatnak fel, vagyis a papsági erővel. Míg a papsági felhatalmazás irányítása a papsági kulcsokon keresztül történik, és ezeket a kulcsokat csak érdemes férfiak birtokolhatják, addig a papság hatalmából és áldásaiból való részesedés Isten minden gyermeke számára elérhető.
Mennyei Atyánk nagylelkű a hatalmával. Minden férfinak és minden nőnek hozzáférése van ehhez a hatalomhoz, hogy segítséget kapjon az életében. Mindazok, akik szent szövetségeket kötöttek az Úrral, és akik tiszteletben tartják ezeket a szövetségeket, jogosultak arra, hogy személyes kinyilatkoztatást kapjanak, áldásban részesüljenek az angyalok szolgálata által, társalogjanak Istennel, részesüljenek az evangélium teljességében, és végül, Jézus Krisztus oldalán, örököseivé váljanak mindannak, amivel az Atya rendelkezik.
5. Ismernünk kell a tant, és bizonyságot kell tennünk róla
Szükségünk van arra, hogy az egyházban lévő nők ismerjék Krisztus tanát, és minden lehetséges módon bizonyságot tegyenek a visszaállításról. Soha nem volt még ennél bonyolultabb időszak a világ történelme során. Sátán és az ő szolgái évezredek óta tökéletesítik a fegyvertárukban lévő eszközöket, és tapasztalatuk van abban, hogy miként rombolják le az emberiség családja körében az Istenbe és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet és bizalmat.
Mindannyiunk – férfiak, nők, fiatal felnőttek, fiatalok, fiúk és lányok – előtt itt van az Úr, és itt van az Ő egyháza, hogy óvjuk és védelmezzük azt, és terjesszük világszerte. Még több kell a nők különleges, nagy hatású véleményeiből és hitéből. Arra van szükség, hogy elsajátítsátok a tant, és megértsétek a hitünket, hogy ezáltal bizonyságotokat tudjátok tenni minden dolog igazságát illetően – legyen az akár egy Fiatal Nők táborában, a tábortűz mellett, akár egy bizonyságtételi gyűlésen, akár egy blogon vagy a Facebookon megosztott bizonyság. Csak ti mutathatjátok meg a világnak, hogy milyenek és miként viselkednek Isten azon asszonyai, akik szövetségeket kötöttek.
Nővérek, a ti hatásotok egyedi: a férfiak nem tudják leutánozni azt. Senki sem képes nagyobb meggyőződéssel és erővel védelmezni a Szabadítót, mint ti, Isten leányai – ti, akik ekkora belső erővel és hittel rendelkeztek. Egy megtért asszony véleményének ereje mérhetetlenül hatalmas, és az egyháznak a korábbiaknál is nagyobb szüksége van a véleményeitekre.
Tanúságomat és bizonyságomat teszem nektek, hogy olyan időket élünk, amikor egységben kell állnunk. Férfiak és nők, fiatal férfiak és fiatal nők, fiúk és lányok – együtt kell állnunk. Ki kell állnunk Mennyei Atyánk tervéért. Meg kell Őt védelmeznünk, mert megpróbálják félresöpörni. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként nem nézhetjük ezt tétlenül, és nem hagyhatjuk, hogy ez anélkül folytatódjon, hogy mi bátran hallatnánk a hangunkat.
Isten áldjon meg benneteket azzal, hogy meglegyen a bátorságotok az evangélium egyszerű igazságainak tanulmányozásához, megismeréséhez és a minden lehetséges alkalommal történő megosztásához.