„Hiszed-e vagy sem?”
Bonnie L. Oscarson
A Fiatal Nők általános elnöke
Ha ezek igazak, akkor miénk a remény és a segítség legnagyszerűbb üzenete, amelyet a világ valaha is hallott.
Alig egy éve, tavaly március 30-án a utahi American Forkban élő kétéves kisfiú, Ethan Carnesecca kórházba került. Tüdőgyulladása volt, és folyadékot találtak a tüdejében. Két nappal később állapota olyan súlyosra fordult, hogy helikopterrel át kellett szállítani a Salt Lake Cityben lévő Elemis Gyermekek Kórházába. Aggódó édesanyja, Michele az egyik első ülésen utazva elkísérhette kisfiát. Kapott egy fejhallgatót, hogy kommunikálni tudjon a helikopterben tartózkodókkal. Hallotta, amint az orvosi csapat beteg kisfia megsegítésén munkálkodik, és mivel ő maga is egy gyermekosztály nővére volt, épp eleget tudott ahhoz, hogy megértse: Ethan komoly bajban van.
Ebben a kritikus pillanatban Michele észrevette, hogy épp a utahi Draper templom felett repülnek el. Kicsit távolabb tekintve a völgyben meglátta a Jordan River templomot, az Oquirrh Mountain templomot, sőt, kicsit odébb még a Salt Lake templomot is. Ekkor ez a gondolata támadt: „Hiszed-e vagy sem?”
Így idézi fel ezt az élményt:
„Az Elemiben és a Fiatal Nőknél is tanultam a templom áldásairól és arról, hogy a »családunk együtt élhet örökre«. A missziómon sok csodás mexikói emberrel osztottam meg a családokról szóló üzenetet. A templomban örökkévaló társamhoz lettem pecsételve az időre és az egész örökkévalóságra. Fiatal Nők vezetőként nem egyszer tanítottam a családokról, és sokszor meséltem örökkévaló családokról a gyermekeimnek is a családi esteken. TUDTAM, igen. De HITTEM is? Válaszom épp olyan hirtelen érkezett, ahogy a kérdésem támadt. A Lélek megerősítette szívemben és elmémben a választ, amelyet addig is tudtam: igen, HISZEK ebben!
Abban a pillanatban kiöntöttem imában a szívemet Mennyei Atyámnak, megköszönve Neki, hogy tudhatom és hihetem, hogy a családok igazán örökkévalóak. Köszönetet mondtam Neki Fiáért, Jézus Krisztusért, aki mindezt lehetővé tette. Köszönetet mondtam Neki a saját fiamért, és elmondtam Mennyei Atyámnak, hogy ha haza szeretné vinni az én kicsi Ethanemet az Ő mennyei otthonába, rendben van. Teljes mértékben bíztam Mennyei Atyámban, és tudtam, hogy újra látni fogom Ethant. Nagyon hálás voltam azért, hogy egy ilyen válságos pillanatban megvolt a tudásom ÉS a hitem, hogy az evangélium igaz. Békesség töltött el.”1
Ethan hosszú heteket töltött kórházban, ahol szakszerű orvosi ellátásban részesült. E gondoskodáshoz társulva a szerető családtagok imái, böjtje és hite lehetővé tette, hogy a kórházat elhagyva hazatérjen a családjához. Ma már teljesen egészséges és jól van.
Ez a meghatározó pillanat megerősítette Michelben, hogy amit egész életében tanult, több puszta szavaknál – ez az igazság.
Vajon olykor nem válnak-e annyira természetessé számunkra Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként kapott áldások, hogy fel sem fogjuk teljesen az Úr igaz egyházában való tanítványság csodáját és nagyszerűségét? Megkopik-e hálánk a legnagyszerűbb ajándékért, amelyet ebben az életben kaphatunk? Maga a Szabadító ezt tanította: „…ha betartod a parancsolataimat, és mindvégig kitartasz, akkor örök életed lesz, amely ajándék Isten minden ajándéka közül a legnagyobb.”2
Hisszük azt, hogy ez az egyház nem pusztán egy jó hely, ahova eljárhatunk vasárnaponként, és ahol megtanulhatunk jó emberként élni. Több mint egy kedélyes keresztény klub, ahol jó erkölcsű emberekkel járhatunk össze. Nem csupán jó ötletek tárháza, melyekre a szülők megtaníthatják gyermekeiket, hogy aztán felelősségteljes és kedves felnőtté cseperedjenek. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza végtelenül többet jelent e dolgok összességénél.
Gondoljatok bele egy pillanatra, micsoda hatalmas dolgokat állítunk e vallásról! Hisszük azt, hogy ugyanaz az egyház, amelyet Jézus Krisztus megalapított, amikor a földön járt, ismét vissza lett állítva egy Istentől elhívott próféta révén a mi időnkre, illetve hogy vezetőinknek megadatik ugyanaz a hatalom és felhatalmazás az Isten nevében való cselekvésre, mint egykor az ősi apostoloknak. Ezt Isten papságának nevezzük. Azt állítjuk, hogy e visszaállított felhatalmazás révén szabadító szertartásokban részesülhetünk – amilyen például a keresztelés –, és mindenkor élvezhetjük a Szentlélek megtisztító és finomító ajándékát. Vannak apostolaink és prófétáink, akik papsági kulcsok által vezetik és irányítják ezt az egyházat, és hisszük, hogy e prófétákon keresztül Isten szól a gyermekeihez.
Hiszünk abban is, hogy e papsági hatalomnak köszönhetően szent templomokban szövetségeket köthetünk és szertartásokban részesülhetünk, ami egy nap lehetővé teszi majd számunkra, hogy visszatérjünk Isten színe elé és mindörökké Vele éljünk. Azt is állítjuk, hogy e hatalom által a családokat örökre összeköthetik, amikor a párok belépnek a házasság új és örök szövetségébe azokban a szent épületekben, amelyeket mi Isten szó szerinti házainak tartunk. Hiszünk abban, hogy e szabadító szertartásokat nem csupán saját magunkért, hanem őseinkért is elnyerhetjük, akik anélkül éltek a földön, hogy lehetőségük adódott volna e nélkülözhetetlen szabadító szertartások elnyerésére. Hiszünk abban, hogy ugyanezekben a szent templomokban helyettes általi szertartásokat végezhetünk az őseinkért.
Hisszük, hogy Isten hatalma és felhatalmazása által további szentírásokat kaptunk, melyek a Biblia bizonyságával együtt hirdetik, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója.
Azt állítjuk, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Isten királysága és az egyedüli igaz egyház a földön. Jézus Krisztus egyházának neveztetik, mert Ő áll az élén; ez az Ő egyháza, és mindezen dolgok az Ő engesztelő áldozatának köszönhetően váltak lehetségessé.
Úgy hisszük, hogy e megkülönböztető jegyek semmilyen más helyen vagy más szervezetben nem találhatók meg a földön. Bármily jók és őszinték is más vallások és felekezetek, egyiküknek sincs felhatalmazása a szabadítás szertartásainak biztosítására, melyek Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában elérhetők.
Tudunk ezekről a dolgokról, de vajon hiszünk is bennük? Ha ezek igazak, akkor miénk a remény és a segítség legnagyszerűbb üzenete, amelyet a világ valaha is hallott. A beléjük vetett hit örökkévaló jelentőséggel bír számunkra és azok számára, akiket szeretünk.
Ahhoz, hogy higgyünk, az evangéliumot el kell juttatnunk a fejünkből a szívünkbe. Lehetséges mechanikusan, megszokásból az evangélium szerint élni azért, mert azt várják el tőlünk, vagy mert ebben a kultúrkörben nőttünk fel, vagy mert már megszoktuk. Talán vannak, akik még nem tapasztalták meg azt, amit Benjámin király népe érzett az ő lenyűgöző beszéde után: „És mindannyian mint egyetlen hang kiáltottak, mondván: Igen, minden szót elhiszünk, melyet nekünk mondtál; és azt is tudjuk, hogy azok biztosan úgy vannak és igazak, a Mindenható Úr Lelke miatt, mely hatalmas változást vitt véghez bennünk, vagyis a szívünkben, úgyhogy már nincs hajlandóságunk arra, hogy gonosz dolgot tegyünk, csak arra, hogy állandóan jót tegyünk.”3
Mindannyiunknak törekednie kell arra, hogy a szívünk és egész természetünk megváltozzon, hogy többé ne vágyjunk a világ útjainak követésére, hanem Istennek tetszően éljünk! A valódi megtérés egy folyamat, amely időt igényel, és amelynek része a hit gyakorlására való hajlandóság. Akkor következik be, amikor inkább a szentírásokat kutatjuk, semmint az internetet. Akkor következik be, amikor engedelmeskedünk Isten parancsolatainak. Akkor kerül sor a megtérésre, amikor szolgáljuk a körülöttünk lévőket. Buzgó imából, rendszeres templomlátogatásból és Istentől kapott feladataink hithű teljesítéséből fakad. Következetességet és mindennapos erőfeszítést kíván.
Gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést: „Mi a legnagyobb kihívás, amellyel fiataljaink szembenéznek ma?” Válaszom az, hogy szerintem a „nagy és tágas épület” állandó hatása az életükre.4 Ha a Mormon könyve kifejezetten a mi időnkre íródott, akkor bizonyára nem téveszthetjük szem elől, milyen jelentőséggel bírnak mindannyiunk számára a Lehi látomásában rejlő üzenetek, illetve azok hatása, akik a nagy és tágas épületből ujjukkal mutogatnak és gúnyolódnak.
A legszívfacsaróbb számomra az azokról szóló leírás, akik a sötét ködön át már rátaláltak útjukra a szoros és keskeny ösvényen, megragadták a vasrudat, elérték céljukat, és elkezdték megízlelni az élet fájának tiszta és édes gyümölcsét. Ekkor, ahogy a szentírásokban áll, a nagy és tágas épületben lévő cifra öltözékű emberek „gúnyolódtak és ujjukkal mutogattak azokra, akik odajöttek és vettek a gyümölcsből.
És miután a gyümölcsöt megízlelték, elszégyellték magukat, azok miatt, akik csúfolták őket; és letértek tiltott ösvényekre, és elvesztek.”5
E versek rólunk szólnak, akik már befogadtuk életünkbe Jézus Krisztus evangéliumát. Akár beleszülettünk, akár a sötétség ködén kellett átküzdeni magunkat, hogy rátaláljunk, megízleltük ezt a gyümölcsöt, amely „igen értékes és igen kívánatos”6, és benne rejlik a lehetőség, hogy megadja nekünk az örök életet, amely „a legnagyszerűbb Istennek minden ajándéka között”. Nem kell mást tennünk, csak tovább lakmározni, és figyelmen kívül hagyni azokat, akik kigúnyolják hitünket, akik örömmel támasztanak kételyt, vagy akik hibát keresnek az egyház vezetőiben és tanában. Olyan döntés ez, amelyet mindennap meg kell hoznunk – hogy a hitet válasszuk a kétkedés helyett. M. Russell Ballard elder arra buzdított minket, hogy maradjunk a csónakban, használjuk a mentőmellényünket, és kapaszkodjunk két kézzel!7
Az Úr igaz egyházának tagjaiként már a csónakban vagyunk. Nem kell áttanulmányoznunk a világi filozófiákat, hogy ráleljünk az igazságra, amely vigaszt, segítséget és útmutatást nyújt, hogy biztonságban átjussunk az élet megpróbáltatásain, hiszen az már a birtokunkban van! Ahogy Ethan édesanyja képes volt megvizsgálni régóta fenntartott nézeteit, és magabiztosan kijelenteni a válságos órán, hogy hisz bennük, úgy mi is megtehetjük ezt.
Tanúbizonyságomat teszem arról, hogy az Úr királyságában való tagságunk mérhetetlen értékkel bíró ajándék. Bizonyságot teszek, hogy az áldások és a békesség, amelyet az Úr az engedelmeseknek és hithűeknek tartogat, felülmúlnak mindent, amit az emberi elme képes felfogni. Ezt a bizonyságot hagyom veletek Jézus Krisztus nevében, ámen.