Célozzunk középre

Írta: Dieter F. Uchtdorf elnök

második tanácsos az Első Elnökségben

Nemrégiben egy csoport íjászt figyeltem, amint éppen a tudományukat gyakorolták. Már a látványból is világossá vált számomra, hogy idő és türelem kell az íj és a nyílvessző használatának elsajátításához.

Nem hiszem, hogy íjászként kiemelkedő hírnévre tehetne szert valaki úgy, hogy az üres falra lövöldöz, majd pedig céltáblákat rajzol a nyílvesszők köré. Meg kell tanulni a cél megtalálásának és a középpont eltalálásának tudományát.

Céltáblafestés

Talán egy kicsit furcsán hangzik, hogy először lövünk és azután rajzoljuk fel a céltáblát, más élethelyzetekben tanúsított viselkedésünk néha mégis pontosan ezt tükrözi.

Egyháztagokként olykor hajlamosak vagyunk olyan evangéliumi programokhoz, kérdésekhez vagy akár tanokhoz kötődni, amelyek érdekesnek, fontosnak vagy kellemesnek tűnnek számunkra. Kísértést érzünk, hogy ezek köré rajzoljuk a céltáblákat, elhitetve magunkkal, hogy éppen az evangélium közepére célzunk.

Ezt könnyű megtenni.

Minden korszakban kiváló tanácsokat és sugalmazást kaptunk Isten prófétáitól. Az egyház különböző kiadványaiból és kézikönyveiből iránymutatást és magyarázatokat is kapunk. Könnyen kiválaszthatjuk kedvenc evangéliumi témánkat, felrajzolhatjuk köré a céltábla legbelső körét, és úgy érvelhetünk, hogy immár megtaláltuk az evangélium középpontját.

A Szabadító megmagyarázza

Ez a gond nem csak a mi korunkat jellemzi. Az ősi időkben a vallási vezetők sok időt töltöttek azzal, hogy rendszerezték és rangsorolták a parancsolatok százait, illetve azon vitatkoztak, hogy melyik a legfontosabb.

Egy nap a hittudósok egy csoportja megkísérelte a Szabadítót is bevonni a vitába. Megkérték, hogy fejtse ki az álláspontját egy olyan kérdésben, melyben csak kevesen tudtak egyetérteni.

„Mester – kérdezték tőle –, melyik a nagy parancsolat a törvényben?”

Mindannyian ismerjük Jézus válaszát: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Ez az első és nagy parancsolat.

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”¹

Kérlek, figyeljétek meg az utolsó mondatot: „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

A Szabadító nem csupán a céltáblát mutatta meg nekünk, hanem beazonosította annak közepét is.

Eltalálni a célt

Egyháztagokként szövetséget kötünk arra, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét. Az is beleértendő ebbe a szövetségbe, hogy törekedni fogunk többet tanulni Istenről, szeretni Őt, növelni az Őbelé vetett hitünket, tisztelni Őt, az Ő útján járni, és eltökélten állni az Ő tanúiként.

Minél többet tudunk meg Istenről, és minél jobban érezzük a szeretetét, annál inkább felfogjuk, hogy Jézus Krisztus végtelen áldozata egy Istentől kapott ajándék. Isten szeretete pedig arra ösztönöz minket, hogy a valódi bűnbánat ösvényét kövessük, amely elvezet a megbocsátás csodájához. Ez a folyamat képessé tesz bennünket arra, hogy nagyobb szeretettel és együttérzéssel forduljunk a körülöttünk lévők felé. Meg fogunk tanulni távolabb tekinteni a címkéknél. Ellen fogunk állni a kísértésnek, hogy másokat a bűneik, hiányosságaik, hibáik, politikai irányultságuk, vallási meggyőződésük, nemzetiségük vagy bőrszínük alapján vádoljunk, vagy ítéljünk meg.

Mindenkire, akivel csak találkozunk, Mennyei Atyánk gyermekeként – testvérünkként – fogunk tekinteni.

Megértéssel és szeretettel fogunk felkarolni másokat – még azokat is, akiket esetleg nem kifejezetten könnyű szeretni. Gyászolni fogunk a gyászolókkal, és megvigasztaljuk azokat, akik vigasztalásra szorulnak.²

Továbbá arra is rá fogunk jönni, hogy nem szükséges a helyes evangéliumi céltábla miatt gyötrődnünk.

A két nagy parancsolat jelenti a céltáblát. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.³ Ha ezt elfogadjuk, minden más jó dolog a helyére kerül.

Ha a figyelmünk, gondolataink és erőfeszítéseink elsősorban arra összpontosulnak, hogy növeljük a Mindenható Isten iránti szeretetünket, és hogy mások felé nyújtsuk a szívünket, akkor már tudhatjuk, hogy megtaláltuk a helyes céltáblát és a közepére célzunk – arra, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványaivá váljunk.