Celesztiális pillanatok
A szerző Skóciában, North Lanarkshire-ben él.
Néha olyan érzés, mintha a menny nem is lenne annyira messze.
Az egyik nap azokról a különleges pillanatokról tanítottak minket a Fiatal Nők vezetőink, amikor az ember igazán érezheti a Lelket, és közel érezheti magát Istenhez. Ezeket „celesztiális pillanatoknak” nevezték; ezt az egyszerű kifejezést könnyű volt megjegyezni. Én pontosan tudtam, hogy milyen az a „celesztiális pillanat”, átéltem már korábban is. Olyan, mint amikor az ember egy apró felvillanást vagy kóstolót kap abból, hogy milyen lehet az élet a celesztiális királyságban. Nekem pedig bőven jutott az ilyen pillanatokból!
Miután a vezetőink felvázolták ezt az elgondolást, kimentünk az épület elé. A nap átragyogott a fák levelei között. Lehunytuk a szemünket. Éreztem arcomon a napsütést és a langyos szellőt. Madarak trilláztak, a fák ágai pedig ringatóztak a szélben, miközben mi Isten alkotásaiban gyönyörködtünk. Az egy celesztiális pillanat volt.
Egy másik ilyen celesztiális pillanatban azután volt részem, hogy a legjobb barátnőm megkeresztelkedett. Amint visszafelé sétáltunk a kápolna felé, hogy részt vegyünk a szertartás hátralevő részén, megragadta a kezemet, és arról beszélt, mennyire nagyszerű, hogy barátok vagyunk és mindig azok maradunk – mi több, az örökkévalóságokon át. Soha nem fogom elfelejteni. Izgatott voltam és boldog és hálás.
Úgy egy évvel később ismét közösen lehetett részünk ebben az örömben, amikor a medence mellett álltunk és néztük, ahogy az édesanyja belép a keresztelés vizébe. Valóban csupa szépség vett körül bennünket.
A legjobb hely az ilyen élményekre talán az Úr házában van. Amikor először léptem be a templomba, abban az áldásban volt részem, hogy a szüleim és a nővérem társaságában mehettem. Megkereszteltek a dédnagymamámért, és éreztem, hogy nagyon boldog.
Bárhol és bármikor bekövetkezhetnek celesztiális pillanatok – zenehallgatás vagy egy családi est vagy egy iskolai nap során is. Emlékszem egy családi estre, ahol senki nem tudta abbahagyni a nevetést! Ez volt az egyik kedvenc pillanatom.
Ezek a celesztiális pillanatok megerősítették a bizonyságomat, és segítettek abban, hogy hálásabb lelkülettel rendelkezzek. Nagyszerű leckéket tanítottak nekem. Legfőképpen pedig boldogsággal és izgalommal töltöttek el az evangéliumot illetően! Tudom, hogy ha továbbra is az evangélium szerinti életet választom, akkor mindazt a szépséget, boldogságot, békességet és szeretetet, amit az egyes celesztiális pillanatok során érzek, mindig érezhetem majd – sokkal nagyobb mértékben – a celesztiális királyságban.