Miért nagyobb bűn nem megbocsátani, mint sérelmet okozni?

Az Úr azt tanította, hogy „meg kell bocsátanotok egymásnak; mert aki nem bocsátja meg testvérének a vétkeit, az kárhoztatva van az Úr előtt; mert őbenne marad ott a nagyobb bűn.

Én, az Úr, annak bocsátok meg, akinek megbocsátok, de tőletek megköveteltetik, hogy minden embernek megbocsássatok” (T&Sz 64:9–10).

Amikor visszatartjuk a megbocsátásunkat, olyankor a saját korlátozott ítélőképességünket az Úr tökéletes ítélőképessége fölé helyezzük. Neki tökéletes rálátása van az emberek szívére és körülményeire, és az ítélet egyedül Őt illeti. A végén tökéletes igazságot és tökéletes irgalmat fog szolgáltatni mindenkinek – a másoknak sérelmet okozóknak éppúgy, mint a sérelmet elszenvedőknek.

Ráadásul azzal, hogy megköveteli tőlünk a megbocsátást, az Úr segít nekünk, hogy a nyomorúság helyett a boldogságot válasszuk, hogy elhagyjuk a keserű neheztelést és haragot, és a kegyelme által gyógyulást nyerjünk. Akkor fedezzük fel azt, amit a Hetvenektől Kevin R. Duncan elder mondott nekünk emlékeztetőül: „A Szabadító engesztelése nem csupán azokért adatott, akiknek bűnbánatra van szükségük, hanem azokért is, akiknek meg kell bocsátaniuk” (A megbocsátás gyógyító balzsama. Liahóna, 2016. máj. 35.).