Egy gondoskodó és bátor próféta

Henry B. Eyring elnök

első tanácsos az Első Elnökségben

Megtiszteltetés számomra a felkérés, hogy Isten egyik hatalmas prófétájának, Thomas S. Monson elnöknek a temetési szertartásán beszéljek. Mély együttérzéssel fordulok családtagjai és mindazok felé, akik gyászolják elhunytát. Több millió ember osztozik a veszteség ugyanezen érzésében szerte a földön. Mindenki, aki csupán lelkesítő beszélőként és vezetőként ismerte, szerette. Azoknak a számát azonban, akik a személyes kedvességei révén szerették, egyedül Isten ismeri, aki azért küldte ide Monson elnököt, hogy gondoskodjon róluk.

A másokról való gondoskodás gyakori eleme volt Monson elnök szolgálattételének. Elment meglátogatni valakit, aki szükséget látott, majd ottléte alatt az a benyomása támadt, hogy menjen el valaki máshoz is, majd onnan megint tovább. Többször is megesett, hogy az illető így szólt: „Tudtam, hogy el fogsz jönni.” Ő lehet, hogy tudta; talán Isten is tudta; de Monson elnök a kezdetek kezdetén még nem tudta. Ám azok, akik tudták, hogy el fog jönni, azt is tudták, hogy Isten szereti őket annyira, hogy elküldje hozzájuk a szolgáját. Monson elnök irántuk mutatott kedvességén keresztül érezték Isten szeretetét. Isten szeretete, és az Isten gyermekei iránti szeretet áthatotta Monson elnök életét.

Ez a szeretet fiatalon alakult ki, és élete végéig vele maradt. Mind a személyes szolgálata során, mind pedig Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza vezetése során Ésaiás próféta ezen szavait Isten szavaként tekintette. Ésaiás írt a böjt törvényéről, melynek középpontjában a szükséget látók megsegítése áll:

„Nem az-é [a törvény], hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.

Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. […]

És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésaiás 58:7–9; 11).

Monson elnök, egy egész emberöltőt töltve az Úr szolgálatában, gondoskodott mind a fizikai, mind a lelki szükséget látókról, és el is nyerte ezeket a megígért áldásokat. Amikor imában az Urat szólította, az Úr válaszolt. És Thomas Monson megbizonyosodott arról, hogy az Úr figyel rá.

Monson elnök gyakran idézte azt az ígéretet, hogy az Úr velünk lesz, ha hithűen szolgálunk Őérte. Ezeket az ígéreteket saját maga is megtapasztalta.

A Tan és szövetségek 84:88 az egyik kedvence volt: „És aki befogad titeket, ott leszek én is, mert az arcotok előtt járok majd. Ott leszek a jobb és a bal kezeteken, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak.”

Mivel tudta, hogy ez az ígéret valóságos, Monson elnök derűlátó volt. Ez bátorrá is tette. Amikor nehéz és fontos döntéseket kellett hoznia, számított rá, hogy az Úr megválaszolja az imáját és megmutatja neki az utat. Amikor veszélyesnek vagy veszedelmesnek tűnő helyzetekbe kellett kerülnie, mások féltek, de ő nem érzett félelmet. Hitt abban, hogy az Úr előtte jár, és hogy angyalok vannak körülötte, hogy hordozzák. És ez igaz is volt. Lánya, Ann, aki oly megindítóan beszélt ma, órákkal édesapja halála előtt ott állt a közelében. Nekem is részem volt abban az áldásban, hogy ott lehettem. Amint ránéztem Monson elnök arcára, az jutott eszembe, hogy az Úr ígérete beteljesülőben van. Halandó angyalok vették körül, akik hordozták őt – és talán nem csak ők.

Bizonyossággal éreztem, hogy a feltámadt Úr, aki már előtte elment a lélekvilágba, most kitárt karokkal várja. Lángoló bizonyságot éreztem, melyet most megosztok veletek, miszerint Monson elnök ismerte az Urat, hogy az engesztelés által tisztára mosatott, amint mindenét az Úr, és az Atya gyermekei szolgálatának szentelte. Megismerte az Urat. Szerette az Urat. És azt mondta, hogy tudja, hogy az Úr is szereti őt.

Monson elnök olyan életet élt, melyet Benjámin király javasolt nekünk:

„Azt mondom nektek, szeretném, ha emlékeznétek rá, hogy mindig a szívetekbe írva tartsátok ezt a nevet, hogy ne Isten bal keze felől találjátok magatokat, hanem hogy meghalljátok és ismerjétek a hangot, melyen szólítani fognak, és a nevet is, melyen elhív majd benneteket.

Mert hogyan ismerné az ember azt a mestert, akit nem szolgált, és aki idegen neki, és aki messze áll szíve gondolataitól és szándékától? […]

Ezért szeretném, ha állhatatosak és rendíthetetlenek lennétek, mindig bővelkedvén a jó cselekedetekben, hogy Krisztus, a Mindenható Úristen a magáévá pecsételjen titeket, hogy a mennybe vihessenek benneteket, hogy örökké tartó szabadulásban és örök életben lehessen részetek” (Móziás 5:12–13, 15).

Bizonyságomat teszem arról, hogy Jézus a Krisztus. Ünnepélyes tanúságot teszek, hogy az Ő bűntelen élete és végtelen engesztelése által Mennyei Atyánk minden gyermeke, aki csak belép a halandóságba, fel fog támadni. A papsági kulcsok teljessége visszaállíttatott angyalok szolgálattétele által Joseph Smithnek, a visszaállítás prófétájának. Ezek a kulcsok megszakítás nélkül szálltak Monson elnökre. Részüket képezte az a hatalom, hogy a családokat az örökkévalóságra összepecsételjék. Monson elnök tudta ezt, és bizonyságot is tett róla. Ez a papsági hatalom tovább folytatódik a Szabadító egyházában a földön, míg Ő újra el nem jön.

Monson elnök és felesége ezen hatalom által lettek összepecsételve. Áldásért imádkozom minden utódjukra, hogy biztosan tudják, hogy az Úr vigyáz rájuk, és hogy várakozással tekintsenek e dicső és örökkévaló családi találkozás elé. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.