Neki köszönhetően jobbak vagyunk
Russell M. Nelson elnök
a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke
Kedves családtagok, fivérek és nőtestvérek, barátok! Megtiszteltetés, hogy vezetőm, mentorom és drága barátom, Thomas S. Monson elnök temetési szertartásán beszélhetek.
Gyengédséggel gondolok e férfira, akit több mint 50 éven át ismertem és szerettem. Minden általános felhatalmazott és általános tisztségviselő nevében szeretném kifejezni Monson elnök iránti szeretetünket és hálánkat. A családja – Thomas, Ann és Clark, valamint házastársaik, gyermekeik és unokáik – iránt is a legmélyebb szeretettel és együttérzéssel adózunk. Hálásak vagyunk a ma hallott szívhez szóló üzenetekért, melyekben Ann M. Dibb, Dieter F. Uchtdorf elnök és Henry B. Eyring elnök szavain, valamint a Mormon Tabernacle Choir [Mormon Tabernákulum Kórus] gyönyörű dalain keresztül részesültünk.
Monson elnök rendkívüli életet élt. Soha nem lesz senki hozzá fogható! Sok könnyet hullattunk már mindannyian az elválás miatt, és még sok fog hullani. Nagyon fog hiányozni! Ám szomorúságunkat enyhíti az Úr Jézus Krisztus engesztelése. Keserű pohara elviselhetővé teszi gyászunkat. Engesztelése valósággá teszi a feltámadást. Engesztelése lehetővé teszi, hogy Mennyei Atyánk tervében a családok örökre együtt lehessenek. Örvendezünk, tudván, hogy Monson elnök újra drága Francesével van, és hogy a mi velük való kapcsolatunk is egy nap újra folytatódhat.
Monson elnök halála óta a média oly nagyszerűen állította össze és tárta a világ elé életének emlékeit. Nagy örömmel néztem ezeket. Ezenkívül a világ minden tájáról magas rangú méltóságok és barátok is kifejezésre juttatták részvétüket és nagymértékű csodálatukat.
Ez várható is volt egy olyan férfi esetében, aki világszerte milliók életére volt hatással és formálta sorsukat. Neki köszönhetően mindannyian jobb emberek vagyunk. És neki köszönhetően az egyház is jobb. A gyarapodás örökségét hagyja hátra. Az 1963-ban történt apostoli elrendelése óta az egyháztagság 2,1 millióról majdnem 16 millióra emelkedett. Az akkor szolgáló 5700 misszionárius száma mára több mint 70 000-re nőtt. Templomokból pedig – akkor mindössze 12 volt – ma már 159 van, és lesz még több is.
Ám mindezek mellett Monson elnök mégis folyamatosan az egyénre összpontosított. Ilyen kifejezésekkel emlékeztetett minket is ugyanerre: „küldj egy üzenetet az elfeledett barátodnak”, „öleld meg a gyermekedet”, „mondd ki többször, hogy »szeretlek«”, „mindig fejezd ki a háládat” és „soha ne engedd, hogy egy megoldást igénylő probléma fontosabbá váljon egy szeretetet igénylő embernél”.
Monson elnök sohasem kereste a rivaldafényt. Egy önportrékkal elárasztott világban ő az önzetlenséget példázta. Megtestesítője volt az Úr azon kijelentésének, mely szerint „a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok”1. A saját idejéből áldozott arra, hogy másokat meglátogasson, megáldjon és szeressen. Még hajlott korában is folytatta a szolgálatot – gyakorta meglátogatva kórházakat és idősotthonokat.
Az évek során számos becsben tartott élményre tettem szert Monson elnök társaságában. Hadd meséljek el csupán egyet ezek közül, mely megmutatja, miként használta a meggyőzést, a hosszútűrést, a gyengédséget, a szelídséget és a színleletlen szeretetet arra, hogy hatalmas célokat érjen el.2
1985-ben én lettem a felelős az egyházért Európában, mely megbízás azelőtt sok-sok évig Monson elnöké volt. E kihívásokkal teli munka nagy részében én voltam fiatalabb, tapasztalatlanabb társa. Monson elnök akkor már majdnem két évtizede dolgozott azon a vasfüggöny mögött, hogy kiépítse a bizalmat a Német Demokratikus Köztársaság kormányzati vezetőivel.
1988-ban a helyi egyházi vezetők egy kis küldöttségével ő és én a fővárosba, Kelet-Berlinbe utaztunk. Itt, ahol több mint 50 éve zárt ajtókba ütközött a misszionáriusi munka, azt a késztetést éreztük, hogy kérjünk engedélyt rá, hogy misszionáriusok szolgálhassanak az országban. Arra is engedélyt kértünk, hogy az ország érdemes elderei lehetőséget kapjanak arra, hogy az Urat máshol is szolgálhassák.
A sorsdöntő találkozóra egy szürke, borús napon került sor, 1988. október 28-án. Találkoztunk Erich Honeckerrel, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnökével, valamint testületével. Egy terjengős beszéddel kezdte a kommunizmus érdemeiről. (Ezt persze muszáj volt végighallgatnunk.)
Ezután, számtalan villogó vaku kíséretében, felkérték Monson elnököt, hogy szólaljon fel. Ő bátran, ám kedvesen adta elő üzenetét, hogy hogyan és miért is lennének az ország hasznára a misszionáriusaink.
Monson elnök kérését követően mindenki visszafojtott lélegzettel, aggódva várta Honecker elnök válaszát. Soha nem felejtem el, mit felelt: „Monson elnök, ismerjük önt! Sok-sok éven át figyeltük önt! Bízunk önben! A misszionáriusokkal kapcsolatos kérését jóváhagyjuk!”
Amint elhagytuk a találkozót, a felhők egy pillanatra felszakadoztak, és a nap fényesen sütött ránk. Úgy tűnt, mintha a menny is jelezte volna a történtek feletti jóváhagyását.
Most, hogy Monson elnök halandó élete véget ért, úgy érezzük, hogy az Úr áldásai Nefinek, az Ő prófétájának, ugyanúgy érvényesek a mi szeretett, eltávozott vezetőnkre is:
„Áldott vagy te, [Thomas S. Monson elnök], azon dolgok miatt, melyeket tettél; mert láttam, miként hirdetted fáradhatatlanul ennek a népnek az igét, melyet tőlem kaptál. És nem féltél tőlük, és nem a saját életed megóvására törekedtél, hanem az én akaratom megismerésére és megtételére, valamint parancsolataim megtartására.
És most, amiért olyan fáradhatatlanul tetted ezt, íme, örökre megáldalak téged [és a családodat]”3.
Ünnepélyesen kijelentem, hogy Thomas S. Monson elnök Isten prófétája volt. Prófétaként tanított és prófétaként tett bizonyságot. Egy próféta bátorságával és egy próféta gyengédségével rendelkezett. Prófétaként kapott kinyilatkoztatást és prófétaként is válaszolt. Prófétaként élt és prófétaként halt meg, életét bizonyságával pecsételve meg, hogy Isten él, hogy Jézus a Krisztus, hogy az Ő egyháza vissza lett állítva a földön, és hogy ez a szent munka igaz. Mindahhoz a bizonysághoz, melyet oly sokszor tett ezen az emelvényen, én most alázattal teszem hozzá a sajátomat, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.