A mi időnk prófétája
Dieter F. Uchtdorf elnök
második tanácsos az Első Elnökségben
Mély hálát és megtiszteltetést érzek a kiváltságért, hogy leróhatom tiszteletemet Thomas S. Monson elnök, Isten prófétája és kedves barátom előtt.
Ebben a nehéz időszakban az érzelmek és a gondolatok mélyre hatolnak, és nincsenek rá szavak, hogy kifejezzem szeretetemet, hálámat és szomorúságomat.
Harriet és én őszinte együttérzésünket, részvétünket és hálánkat fejezzük ki a családnak, mindenkinek, aki szerette őt, továbbá azoknak, akik gyengéden gondoskodtak róla. A hála különleges szavai szólnak Monson elnök lányának, Ann Monson Dibbnek. Szeretett felesége, Frances halála után Ann odaadó szolgálata, melyet a testvérei és a családja támogatott, nagymértékben megáldotta Monson elnököt életének alkonyán.
A családtagok tiszteletük jeléül sárga rózsát viselnek – ez volt Monson elnök kedvenc színe
Ó, mennyire hiányzik! Már jóval a megismerkedésünk előtt a barátomnak tekintettem őt. Úgy hiszem, mindenki, aki ismerte, hallotta vagy akár csak távolról is látta őt, a barátjának tekintette.
Uchtdorf nőtestvérrel való utazásaink során az emberek szeretetüket, hálájukat és imáikat küldték szeretett prófétájuknak. Ezek a szívből jövő üdvözletek fiataloktól, idősektől és minden más korosztálytól érkeztek.
Thomas S. Monson igazán sokoldalú ember volt, valóban egy lelki óriás. Bővelkedett tudásban, hitben, szeretetben, éleslátásban, bizonyságban, bátorságban és könyörületben – soha nem piedesztálról vezetett és szolgált, hanem mindig szemtől szemben. A szegények és a szükséget látók különleges helyet foglaltak el a szívében. Hiányozni fog a hangja, az állhatatossága, az Úrba vetett bizalma, a mosolya, az intelligenciája, a lelkesedése, a derűlátása és a történetei, melyekre Isten modern kori prófétájának példabeszédeiként tekintek.
Éppen 24 évvel ezelőtt hívott meg Harriettel minket Monson elnök az irodájába, ahol elhívott, hogy az egyház általános felhatalmazottjaként szolgáljak. Harriet és én nehezen dolgoztuk fel a pillanat jelentőségét, és annak hosszú távú hatását az életünkre.
De Monson elnök kedvessége, személyes érdeklődése, bátorítása, a munka iránti lelkesedése és prófétai méltósága megnyugvást és békességet adott nekünk. Úgy éreztük, olyan ember közelében vagyunk, aki ismeri a Szabadítót, aki az Ő szolgája, akit Mennyei Atyánk ismer.
Monson elnök különösen megáldotta Németországot és annak népét. A hidegháború évei alatt erős hite segített erősíteni a miénket. Nemcsak hogy ruhákkal és egyéb dolgokkal megtömött bőröndöket hozott a kelet-németországi egyháztagoknak, de az 1975-ben elmondott erőteljes apostoli imája hihetetlen lelki áldásokat is ígért. Később Monson elnök az akkori Russell M. Nelson elderrel visszatért, és nyomon követte ezeket az isteni ígéreteket. Lépésről lépésre mind be is teljesedtek. Isten prófétája szólt, Isten pedig tiszteletben tartotta szolgája hitét és munkáját.
Amikor Harriet és én elkísértük Monson elnököt egy konferenciára Hamburgba, ő Michael Panitschről, a korábbi cövekelnökről és pátriárkáról kérdezett, aki a német egyház rendíthetetlen úttörője volt. Panitsch testvér súlyos beteg volt, ágyhoz kötve, és már nem tudott részt venni a gyűléseinken. Monson elnök azonban meg akarta látogatni őt.
Nem sokkal azelőtt Monson elnök lábát megműtötték, ezért fájdalmas volt számára a gyaloglás. Panitsch testvér egy lift nélküli épület ötödik emeletén lakott, ezért lépcsőn kellett felmennünk hozzá. Monson elnök azonban ragaszkodott a látogatáshoz, így hát nekiindultunk.
Fájdalmas volt Monson elnöknek megmászni a lépcsőket, mégis vidáman kitartott. Felértünk az ágyhoz kötött testvérhez – Monson elnök csodálatos papsági áldást adott neki, megköszönte, hogy az életét a szolgálatnak szentelte, és mosolyával felvidította őt is.
Ahányszor csak erre az élményre gondolok, mindig az jut eszembe, amit Péter apostol mondott a barátjáról és tanítójáról, Jézusról: „[Ő] széjjeljárt jót tévén”1.
Ugyanez mondható el arról az emberről, akit szeretünk, tisztelünk és Isten prófétájaként támogattunk, a barátunkról és Isten barátjáról, Thomas Spencer Monsonról.
Monson elnök egyik tanácsosaként szolgálni az egyház Első Elnökségében hatalmas megelégedést nyújtó és lelki jutalmakban bővelkedő élmény volt számomra. Volt benne boldogság és szívfájdalom, nevetés és szomorúság, mély beszélgetések és számos sugalmazott prófétai pillanat.
Nemrég, amikor Eyring elnök és én éppen távozóban voltunk a próféta otthonából, Monson elnök megállított minket, és azt mondta: „Szeretem a Szabadító Jézus Krisztust. És tudom, hogy Ő szeret engem.” Micsoda gyengéd és erőteljes bizonyság ez Isten prófétájától!
Monson elnök valóban a mi időnk prófétája volt, egy igazán sokoldalú ember. Minden, amit ismerünk és szeretünk Thomas S. Monson elnökkel kapcsolatban, folytatódni fog. Lelke hazatért Istenhez, Mennyei Atyánkhoz, aki életet adott neki. Bárhová is megyek ebben a gyönyörű világban, kedves barátom egy része mindig velem lesz.
Szeretetteljesen búcsúzom drága prófétánktól: Köszönjük, Thomas S. Monson elnök. Isten legyen veled, míg újra találkozunk. Jézus Krisztus, a Szabadítónk és Megváltónk szent nevében, ámen.