Fiatal felnőtteknek
Miként tanultam meg, hogyan tekint Isten a nemiségre
Szerkesztői megjegyzés: Ez a cikk a 2020. augusztusi Liahónában megjelent sorozat része, amely arról szól, hogyan lehet kialakítani kedvező képet a nemiségről, a nemi intimitásról és a nemi erkölcsösség törvényéről. Ahány ember, annyi értelmezése van a nemiség kifejezésnek, de itt és most konkrétan a szexuális érzéseinket és azonosságunkat értjük alatta.
Fiatalabb koromban nem tudtam, hogyan kezeljem a szexuális érzéseket, ami oda vezetett, hogy rossz utakra léptem, de a nemiséggel és a nemi erkölcsösséggel kapcsolatos igazságok megismerése jó irányba változtatta meg az életemet.
A fényképen modell szerepel
Szégyenemben a székembe süppedtem, miközben a tanító bevezette a nemi erkölcsösségről szóló leckét. „Tudom, lányok, hogy nektek nem okoz gondot a nemi erkölcsösség törvénye” – kezdte. Aligha tudhatta – ahogy mások sem –, hogy fiatal nőként pont ezzel küszködtem a leginkább.
Az egyházban tanultaktól úgy éreztem, hogy a szexuális érzések kizárólag házasságon belül lehetnek helyénvalók, és hogy a házasságon kívül a szexuális érzés nem jó dolog. A szégyen, a gyengeség és az egyedüllét érzése kavargott bennem, amitől az egész témát teljességgel utáltam.
Az egyházban felnőve azt gondoltam, hogy ha nem vagy házas, akkor tilos és helytelen a nemi kapcsolatokról beszélni – akár helyénvaló módokon is –, vagy elfogadni a szexuális gondolatok és érzések létét. A gondolkodásom félresiklott olyan irányba, miszerint a nemiséggel vagy akár a nemi erkölcsösséggel kapcsolatos bármiféle kíváncsiságot vagy kérdést el kell fojtani, mert eltér Isten tervétől. Mivel pedig túlságosan szégyelltem a kérdéseimet ahhoz, hogy bárkivel is beszéljek róluk, olyan forrásokból kerestem válaszokat, amelyek nem Mennyei Atya akarata szerint viszonyultak a nemiséghez.
Szégyenben ragadva
Éveken át küszködtem az érzéseimmel és a cselekedeteimmel. Tudtam, hogy helytelenek, de nem tudtam, kihez fordulhatnék segítségért. Naponta cipeltem a bűnök és a szégyen súlyát, de még így is igyekeztem minden mást helyesen tenni. Úgy tűnt, hogy afféle átmeneti állapotban ragadtam – fél lábbal a világban, fél lábbal az evangéliumban.
Minden másnál jobban szerettem volna mindkét lábammal az evangéliumban állni. Így hát tanulmányoztam a szentírásokat, imádkoztam, részt vettem egyházi tevékenységeken, és eleget tettem az elhívásaimnak. Úgy tűnt, hogy egyedül az evangélium hoz nekem enyhülést.
Ahogy fokozatosan egyre többet tanultam, és közelebb kerültem a Szabadítóhoz, egyre erősödött a vágyam, hogy maradéktalanul a nemi erkölcsösség törvénye szerint éljek. Sok töprengés és imádkozás után végre eldöntöttem, hogy beszélek a püspökömmel a küszködésemről.
Érezni a Szabadító gyógyító hatalmát
Ahogy kiléptem a püspököm irodájából, mintha eltűnt volna mindaz a súly, amelyet hosszú éveken át cipeltem a vállamon. Sírtam megkönnyebbülésemben. Máris éreztem, hogy a Szabadító gyógyító hatalma elkezdett hatni az életemben. A püspökkel folytatott találkozók segítettek nekem megérteni a bűnbánat folyamata alatt, hogy az érzéseim rendjén valóak, és hogy nem csak én küszködöm a nemi erkölcsösséggel. Megtudtam, hogy vannak mások is, akik hozzám hasonlóan némán szenvedtek a szégyen, a félelem és a félreértés miatt.
Magában a bűnbánat folyamatában a püspököm segített nekem, de az egyik barátom is nagyban megváltoztatta a kihívásommal kapcsolatos érzéseimet. Nagyszerű példa volt számomra. Az egyik nap megosztotta velem a saját korábbi küzdelmét a pornográfiával. Megdöbbentem – soha nem gondoltam volna, hogy hasonló dolgokkal küszködünk. Írtam neki egy levelet a saját tapasztalataimról, ami az ugyanezen kihívásokkal kapcsolatos bűnbánatot illeti, és arról, hogy milyen sokat segített az a tudat, hogy nem vagyok egyedül. Vasárnap az istentiszteleten átölelt és elmondta nekem, hogy büszke rám, amiért a püspökkel már dolgozom ezen, és hogy soha nem leszek egyedül. Segített nekem, hogy erősebben érezzem a Szabadító szeretetét.
Azóta már én is együtt tudtam érezni olyan barátaimmal, és bátorítani tudtam őket, akiknek hasonló küzdelmeik voltak, hogy segítsek nekik még teljesebben megérteni a nemi erkölcsösség törvényét.
Végső soron az a tudat, hogy nem vagyok egyedül; az az érzés, hogy a püspököm és a Szabadító szeret és megért; valamint a nemi erkölcsösség örökkévaló jelentőségéről szerzett tudás segített nekem meggyógyulni.
Ma már tudom, hogy előzőleg mekkorát tévedtem. A nemi erkölcsösség és a helyénvaló nemiség egyaránt része Isten boldogságtervének. A szexuális érzések a halandóság rendes részét képezik, és csodásak lehetnek, amikor megtanulunk helyénvaló módon cselekedni azok szerint.
Visszatekintve elszomorít, hogy soha nem éreztem magamat eléggé biztonságban ahhoz, hogy a püspökömet megelőzően bárkivel is elbeszélgessek a nemi erkölcsösség törvényéről. Tudnom kellett volna, hogy nincs semmi szégyellnivaló abban, ha az embernek kérdései vannak a nemi erkölcsösségről vagy a nemiségről, és hogy fontos tiszteletteljesen beszélni ezekről a megfelelő emberekkel.
Az örökkévaló igazságok utat mutathatnak neked
A tapasztalataim okán bárkit megnyugtathatok, aki esetleg a nemi erkölcsösség törvényével küszködik, hogy a szíved képes a változásra. Van remény, van gyógyulás, és vannak örök igazságok, amelyek utat mutathatnak neked. Megtanultam, hogy milyen durván eltér egymástól az, ahogy a világ tekint a szexualitásra, és az, ahogy Mennyei Atya tekint rá.
Hálás vagyok a tanultakért. Most már erősebb bizonyságom van az Úr nemi erkölcsösségre vonatkozó törvényéről, a nemiség fontosságáról az életünkben, és ami a legfontosabb: a Szabadító szeretetéről és gyógyító hatalmáról.