Megígért áldásainkra érdemesen
Linda S. Reeves
második tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében
Mindennap az Atyánk által ígért rendkívüli áldásokat kell legfőképpen szem előtt tartanunk.
Hát nem szeretnivaló ez a nőtestvér a videón? Tudjuk, hogy sokan közületek saját gyermekek felnevelésének lehetősége híján azzal töltöttétek az életeteket, hogy mások gyermekeit szerettétek, tanítottátok és áldottátok meg. És Mennyei Atyánkkal egyetemben, ó, mennyire szeretünk titeket ezért, nőtestvérek!
Lehetőségünk nyílt-e már mindannyiunknak arra – nektek is, drága fiatal nőtestvéreim az Elemiben és a Fiatal Nőknél –, hogy karjainkba vegyünk egy újszülöttet, aki aztán a szemünkbe néz? Éreztük-e már, milyen szent érzés veszi körül ezt a celesztiális lelket, akit Mennyei Atyánk csak nemrég küldött újonnan teremtett, tiszta, apró testébe? Én nem nagyon tapasztaltam még ennél édesebb, gyengédebb és lelkibb érzéseket.
A mi testünk Mennyei Atyánktól kapott szent ajándék. A mi saját templomunk. Ha tisztán tartjuk, akkor érdemesek lehetünk arra, hogy segítsünk Mennyei Atyánknak testet teremteni az Ő szeretett lélekgyermekei számára.
Boyd K. Packer elnök utolsó általános konferenciai beszédében, melyre talán ti is úgy emlékeztek, hogy „a süti és a csók”, bizonyságot tett arról, hogy „a sokasodásra és a föld benépesítésére vonatkozó parancsolat[ra]… szükség van…, és ez az emberi boldogság forrása. E [teremtő] hatalom igazlelkű gyakorlása révén közelebb kerülhetünk Mennyei Atyánkhoz, és megtapasztalhatjuk az öröm teljességét, igen, az istenséget. A nemzőerő nem csupán egy mellékes része a tervnek; ez maga a boldogság terve; ez maga a boldogság kulcsa.”
Így folytatta:
„Az igaz szeretet azt kívánja, hogy a társak a házasságukig tartóztassák meg azon vonzalmukat, amely utat enged… [ezekhez a szent erőkhöz, és kerüljék] az olyan helyzeteket, amelyek során a testi vágyak elszabadulhatnak. […]
Halandó boldogságunk, az örömünk és a felmagasztosulásunk attól függ, miként reagálunk ezekre a folyamatos, kényszerítő fizikai vágyakra.”
Kedves fiatal és kevésbé fiatal nőtestvéreim, erre a beszédre készülve mély nyugtalanságot éreztem. Az ifjabb Alma szavaival élve „szívem mélyéből kívánom, …hogy …szólítsátok az ő szent nevét, és folyamatosan legyetek éberek és imádkozzatok, hogy ne kísértsenek meg benneteket azon felül, amit el tudtok viselni, …hogy az utolsó napon felemeltessetek”.
Később Mormon is bizonyságot tett arról, hogy Alma napjaiban Korihór, az antikrisztus, „prédikált nekik, sokak szívét vezetve félre, …sok nőt …is”.
Nőtestvérek, napjainkban egyre nagyobb sikerrel emeli fel Sátán Korihór-szerű zászlaját. Mik az eszközei? Csábító romantikus regények, televíziós szappanoperák, a közösségi média – melyen keresztül a férjes asszonyok és egykori kedvesük felveszik egymással a kapcsolatot –, valamint a pornográfia. Nagyon óvatosaknak kell lennünk, drága nőtestvéreim! Nem játszadozhatunk Sátán tüzes nyilaival úgy, hogy ne égetnénk meg magunkat. Nem ismerek semmit, ami érdemesebbé tenne bennünket a Szentlélek állandó társaságára, mint az erény!
A mai világban sokan keresnek az interneten azonnali kielégülést és azonnali tudást. Ezzel szemben mi akkor leszünk rendkívül áldottak, ha – hitet és türelmet gyakorolva – Mennyei Atyánkhoz, minden igazság forrásához fordulunk az aggályainkkal. Oly sok választ és megerősítést kaphatunk a mindennapi szentírás-tanulmányozás és az őszinte és fohászkodó ima által, azonban az internet nem tartogat számunkra efféle ígéreteket. Jákób próféta bizonysága így hangzik: „…mert a Lélek az igazat mondja, és nem hazudik. Beszél tehát a dolgokról, ahogy azok valójában vannak, és a dolgokról, ahogy azok valójában lesznek”.
Amikor olyasvalami megtekintésével, olvasásával vagy megtapasztalásával vagyunk elfoglalva, ami nem ér fel Mennyei Atyánk normáihoz, az gyengít bennünket. A korunktól függetlenül, ha olyan valamit látunk, olvasunk, hallunk vagy teszünk, ami nem felel meg az Úrnak A fiatalság erősségéért kiadványban található normáinak, akkor azt dobjuk ki, tépjük szét, és csapjuk rá az ajtót!
Egyikünk sem tökéletes, de ha bűnt követtünk el, jusson eszünkbe, mire emlékeztetett Packer elnök:
„Az ígéret a következő: »Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé« (T&Sz 58:42). […]
Az engesztelés, amely mindannyiunkat visszanyer, nem jár hegekkel. Ez azt jelenti, hogy nem számít, mit tettünk, vagy hol voltunk, vagy hogyan történt meg az a valami, amennyiben igazán bűnbánatot tartunk, azt ígérte, hogy elvégzi az engesztelést. És amikor elvégezte az engesztelést, az mindent megold. Nagyon sokan vannak köztünk, akik állandóan ostorozzák magukat bűntudatuk miatt, mert nem tudják, hogyan tudnának megmenekülni. Krisztus engesztelésének elfogadásával tudunk megmenekülni, és ami eddig szívfájdalom volt, az szépséggé és szeretetté és örökkévalósággá válik.”
A bűnbánaton kívül még milyen segédletek vagy eszközök adattak, melyek segítenek nekünk tisztának és erényesnek maradni? Elemis gyermekeink és a fiatal nőink mindannyian ismerik és éneklik az „Oly nagy erőt rejt a szentírás” című éneket. Egészítsük ki ezt azzal, hogy az ima, a templom, a szövetségek, a sabbat napja, a próféta és az erény is „oly nagy erőt rejt”!
A templomi alsóruhánk megfelelő viseléséhez is hatalmas áldások és védelmet nyújtó ígéretek társulnak. Én mostanra már úgy érzem, hogy jelképesen egy Mennyei Atyámtól kapott királyi díszruhát öltök magamra. Bizonyságot teszek arról nőtestvérek, hogy ha igyekszünk megfelelően viselni az alsóruhát, akkor azt Mennyei Atyánk az Őiránta érzett szeretetünk és odaadásunk jeleként ismeri el. Ez az Ővele kötött szövetségek jele, és Ő azt ígérte: „Én, az Úr, meg vagyok kötve, amikor megteszitek, amit mondok; de amikor nem teszitek meg, amit mondok, akkor nincs ígéret számotokra.”
Nemrég beszélgettem egy régi barátnőmmel, aki már két váláson van túl, mert mindkét férje szenvedélybeteg vagy hűtlen volt. Három gyermekével együtt már nagyon sokat szenvedtek. Azt kérdezte: „Olyan nagyon igyekszem igazlelkűen élni. Miért van részem ilyen sok megpróbáltatásban? Mit csinálok rosszul? Mit vár el tőlem Mennyei Atyám, mit tegyek? Imádkozom és olvasom a szentírásokat, segítek a gyerekeimnek, és gyakran eljárok a templomba.”
Ezt a nőtestvért hallgatva legszívesebben ezt kiáltottam volna: „Hiszen megteszed, amit elvár! Mindazt megteszed, amit Mennyei Atyánk remél és elvár tőled!”
Érthető módon sokan megfogalmazták már, hogy Atyánk megígért áldásai túlságosan messze vannak, különösen akkor, amikor életünkben túlcsordul a megpróbáltatás. Alma azonban azt tanította fiának, hogy „ez az élet a felkészülés ideje az Istennel való találkozásra”, nem pedig minden áldásunk elnyerésének az ideje. Packer elnök azt mondta, hogy „az »és boldogan éltek örökkön-örökké« soha nem a második felvonásban szerepel, hanem a harmadikban, amikor megoldódnak a rejtélyek és minden a helyére kerül”. Nekünk azonban mindennap az Atyánk által ígért rendkívüli áldásokat kell legfőképpen szem előtt tartanunk, és észre kell vennünk „az ő gyengéd irgalmasságának” napról napra megtapasztalt sokaságát.
Nem tudom, miért van ennyi próbatételünk, de én úgy érzem, nőtestvéreim, hogy a jutalom oly nagy, oly örökkévaló és oly tartós, oly örömteli és annyira felfoghatatlan számunkra, hogy amikor elnyerjük, akkor talán ezt kérdezzük majd irgalmas, szerető Atyánktól: „Tényleg csak ennyit kellett tennem?” Hiszem, hogy ha mindennap szem előtt tartjuk és felismerjük Mennyei Atyánk és Szabadítónk irántunk érzett szeretetének mélységét, akkor mindent hajlandóak leszünk megtenni azért, hogy visszatérhessünk az Ő színük elé, ahol örökre körülvesz bennünket az Ő szeretetük. Mit számít majd, kedves nőtestvéreim, hogy mit szenvedtünk el itt, ha végül pontosan ezek a próbatételek tesznek majd minket alkalmassá Isten királyságában az örök életre és a felmagasztosulásra Atyánkkal és a Szabadítóval?
Bizonyságot teszek arról, hogy a testünk Mennyei Atyánktól kapott szent ajándék, és ha tisztán tartjuk az életünket Szabadítónk engesztelő áldozatán keresztül, és naponta szem előtt tartjuk Atyánk ígéreteit, akkor egy napon megadatik nekünk mindaz, amivel Atyánk rendelkezik. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.