A hit választás, nem pedig véletlen kérdése
Neil L. Andersen elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
A Jézus Krisztusba vetett hit egy mennyei ajándék, melyre úgy tehetünk szert, ha úgy döntünk: hiszünk, majd törekszünk a hitre és ragaszkodunk hozzá.
A Szabadító mindig felismerte, hogy a körülötte lévőknek erős vagy gyenge volt-e a hite. Egyikükhöz így szólt elismerően: „[N]agy a te hited!” Másoknak így kesergett: „[Ó,] ti kicsinyhitűek”. Megint másokat így vont kérdőre: „Hol van a ti hitetek?” Volt olyan is, akit Jézus így különböztetett meg: „[M]ég az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.”
Én fel szoktam tenni magamnak a kérdést: „Vajon hogyan látja a Szabadító az én hitemet?” Ma este pedig tőletek is ezt kérdezem: „Vajon hogyan látja a Szabadító a ti hiteteket?”
Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit nem valami földöntúli, megfoghatatlan dolog. A hitben nem a véletlen folytán lesz részünk, és nem is egyfajta születési előjog. Ahogy a szentírások mondják, a hit egy valós dolog, „a nem látott dolgokról való meggyőződés”. A hit lelki világosságot bocsát ki magából, ez a fény pedig jól felismerhető. A Jézus Krisztusba vetett hit egy mennyei ajándék, melyre úgy tehetünk szert, ha úgy döntünk: hiszünk, majd törekszünk a hitre és ragaszkodunk hozzá. A hitetek vagy erősödik, vagy pedig gyengül. A hit az erő egy olyan tantétele, mely nem csupán ebben az életben fontos, hanem a fátyol túloldalán folytatódó fejlődésünk szempontjából is. Krisztus kegyelméből egy nap az Ő nevébe vetett hit által fogunk majd megszabadulni. A hitetek jövője nem a véletlenen, hanem a választásaitokon fog múlni.
Egy ifjú brazil hite
Egy hónappal ezelőtt Brazíliában találkoztam Aroldo Cavalcantéval. 21 évesen keresztelkedett meg, és családjában ő volt az első egyháztag. A hite fényesen ragyogott, ő pedig azonnal elkezdte a felkészülést, hogy missziót szolgálhasson. Aroldo édesanyját azonban sajnos rákkal diagnosztizálták. Három hónappal később, halála előtt csupán néhány nappal, édesanyja megosztotta Aroldóval a legnagyobb aggodalmát: Nem voltak rokonaik, akik segíteni tudnának. Teljes egészében Aroldónak kell majd gondoskodnia két húgáról és az öccséről. Ő ezt ünnepélyesen meg is ígérte haldokló édesanyjának.
Napközben egy bankban dolgozott, este pedig egyetemre járt. Továbbra is betartotta keresztelési szövetségeit, a teljes idejű missziós szolgálattal kapcsolatos reményei azonban szertefoszlottak. Az ő missziója innentől az volt, hogy a családjáról gondoskodjon.
Hónapokkal később egy úrvacsorai gyűlési beszédre való felkészülés közben Aroldo a szentírásokban Sámuel Saul királyhoz intézett feddő szavait tanulmányozta. Ezt olvasta: „[J]obb az engedelmesség a[z] áldozatnál”. Aroldo ekkor azt a látszólag lehetetlen sugalmazást kapta, hogy engedelmeskednie kell a próféta missziós szolgálatra szólító elhívásának. Az előtte álló akadályokon túlra tekintve hatalmas hittel haladt előre.
Aroldo minden egyes cruzeirót félretett, melyet csak tudott. 23 éves korában megkapta a missziós elhívását. Elmondta az öccsének, hogy a bankszámláról minden egyes hónapban mennyit kell majd kivennie a család részére. Aroldónak még mindig nem volt elég pénze ahhoz, hogy a misszió teljes költségét, valamint a testvérei megélhetési költségét is állni tudja, mégis hittel lépett be a misszionáriusképző központba. Egy héttel később megkapta az elsőt a számos áldás közül. A bank, ahol korábban Cavalcante elder dolgozott, váratlanul megduplázta azt az összeget, amely az ottani munkája végén járt volna neki. Többek között ez a csoda biztosította a szükséges anyagi forrást a missziója, valamint távollétében a családja költségeinek fedezéséhez.
Most, húsz évvel később, Cavalcante testvér a brazíliai Recifében a Boa Viagem Cövek elnökeként szolgál. Visszatekintve, a következőket mondta arról az időszakról: „Miközben igyekeztem igazlelkűen élni, éreztem a Szabadító szeretetét és iránymutatását. A hitem növekedett, ami pedig lehetővé tette számomra, hogy számos kihívást legyőzzek.” Aroldo hitét nem a véletlenek, hanem a választásai formálták.
Sok olyan keresztény férfi és nő van ma, aki igen mély hittel rendelkezik az Úr Jézus Krisztusban, mi pedig becsüljük és tiszteljük őket.
A semleges terepet elhagyva
De fivéreim, nekünk valami több is adatott: Isten papsága – Isten hatalma, melyet szent angyalok állítottak vissza a földre. Ez tesz benneteket mássá. Többé már nem semleges területen álltok. A hitetek nem a véletlen folytán, hanem a választásaitok által fog növekedni.
Az, ahogyan az életünket éljük, vagy növelni, vagy pedig csökkenteni fogja a hitünket. Az ima, az engedelmesség, a becsületesség, a tiszta gondolatok és cselekedetek, valamint az önzetlenség növelik a hitet. Ezek nélkül a hit szertefoszlik. Vajon a Szabadító miért mondta azt Péternek, hogy „én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited”? Azért, mert létezik egy gonosz, aki a hitünk lerombolásában találja örömét! Rendíthetetlenül védelmezzétek hát hiteteket!
Őszinte kérdések
Az őszinte kérdések megválaszolása fontos részét képezi a hit építésének, ehhez pedig az értelmünket és a szívünket egyaránt használjuk. Az Úr azt mondta: „[E]lmédben és szívedben szólok majd hozzád”. Nem minden válasz fog azonnal érkezni, a legtöbb kérdést azonban meg lehet válaszolni őszinte tanulmányozás által, Istentől várva a válaszokat. Ha a szívünk nélkül csupán az elménkre hagyatkozunk, akkor nem fogunk lelki válaszokat kapni. „Isten dolgait [n]em ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke [által].” Segítségképpen pedig Jézus egy „más vígasztalót” is ígért nekünk, „az igazságnak ama Lelkét”.
A hit soha nem követeli meg, hogy minden kérdésre választ kapjunk, azt azonban igen, hogy szilárdan és bátran haladjunk előre, néha felismerve azt, hogy „nem tudok mindent, annyit azonban igen, hogy továbbhaladhassak a tanítványság ösvényén”.
Ha valaki a hitetlenek és hitehagyottak által táplált állandó kétségekbe temetkezik, azzal meggyengíti a Jézus Krisztusba és a visszaállításba vetett hitét. „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki”.
A Joseph Smith prófétával kapcsolatos kérdések például nem új keletűek. Az őt kritizálók már e munka elejétől fogva dobálóznak velük. Azokhoz a hívőkhöz szólván, akik a 21. század színes ablakán keresztül tekintenek rá, és őszinte szándékkal kétkednek a Joseph Smithszel kapcsolatos közel 200 évvel ezelőtti eseményekben vagy állításokban, hadd adjak egy barátságos jó tanácsot: Hagyjátok kicsit békén Joseph testvért! Egy nap majd százszor több információval fogtok rendelkezni e témában, mint amit ma az internetes keresőkben találhattok, ráadásul az a mi mindent tudó Mennyei Atyánktól érkezik majd. Tekintsünk Joseph életének egészére: szegénységbe született, és csak kevés iskolai oktatásban részesült, mégis kevesebb mint 90 nap alatt lefordította a Mormon könyvét. Több tízezer becsületes és elkötelezett férfi és nő állt a visszaállítás ügye mellé. 38 éves korában Joseph a vérével pecsételte meg a tanúbizonyságát. Bizonyságot teszek arról, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt. Higgyétek el, és lépjetek tovább!
Ajándékok, melyek növelik a hitünket
Mind a Biblia, mind pedig a Mormon könyve csodálatos bizonyítékként szolgál arra, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia. A Mormon könyve első francia nyelvű kiadását tartom most a kezemben, melyet John Taylor adott ki, amikor 1852-ben elkezdett Franciaországban munkálkodni. A Mormon könyve része vagy egésze mostanra már 110 nyelven érhető el. Lelki és kézzelfogható tanúságként szolgál a visszaállítás igaz voltáról. Ti mikor olvastátok el utoljára a Mormon könyvét az elejétől a végéig? Olvassátok el újra! Növelni fogja a hiteteket.
Isten egy másik ajándéka, amely növeli hitünket, az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvórumának útmutatása. A mai napon a Tizenkettek három új tagját támogattuk, én pedig üdvözlöm Rasband eldert, Stevenson eldert és Rendlund eldert a Tizenkettek Kvórumának szent körében. Pál ezt mondta:
„Ő [elhívott] némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, […]
A szentek tökéletesbbítése czéljából […]:
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, […]
Hogy többé ne legyünk [olyanok], kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által”.
Az Első Elnökség és a Tizenkettek iránymutatása segít nekünk a hitünk védelmezésében.
Jóllehet a hitetek lángja kezdetben még apró, az igazlelkű választások azonban nagyobb bizalmat eredményeznek Istenben, a hitetek pedig növekedni fog. A halandóság nehézségei ellenetek fognak dolgozni, a gonosz erők pedig a sötétségből lesve remélik, hogy teljesen kiolthatják majd a hiteteket. De azáltal, hogy folyamatosan jó döntéseket hoztok, bíztok Istenben és követitek az Ő Fiát, az Úr még több világosságot és tudást fog küldeni, hitetek pedig gyökeret ver és rendíthetetlenné válik. Thomas S. Monson elnök azt mondta: „Ne féljetek! […] A jövőtök ugyanúgy fénylik, ahogy a hitetek.”
Porter, Zane és Max Openshaw
Az egyházban lévő fiatal férfiak hite igen figyelemreméltó!
Ez év június 12-én kaptam egy e-mailt, melyben arról tájékoztattak, hogy egy utahi püspök a feleségével és két gyermekével együtt egy repülőgép-szerencsétlenség során életét vesztette. Egy kis reptérről felszállva Mark Openshaw püspök vezette a gépet, amikor az hirtelen lezuhant és a földbe csapódott. A balesetben Openshaw püspök, a felesége, Amy, valamint gyermekeik, Tanner és Ellie az életüket vesztették. Az ötéves fiuk, Max azonban az üléssel együtt kirepült a gépből, és csodával határos módon néhány törött csonttal megúszta a balesetet.
Megtudtam, hogy fiuk, Porter Openshaw elder akkor éppen a Marshall-szigetek Majuro Misszióban szolgál, 17 éves fiuk, Zane pedig egy cserediák program keretében Németországban van.
Felhívtam a Karácsony-szigeten lévő Openshaw eldert. Habár az édesanyja, édesapja, öccse és húga váratlan halála teljesen letaglózta, Openshaw elder aggodalma szinte azonnal a két öccsére irányult.
Végül Openshaw elder az öccsével, Zane-nel együtt úgy döntött, hogy mások segítsenek majd otthon, Porter pedig maradjon a misszióján. Tudták, hogy a szüleik is ezt akarták volna.
Amikor Openshaw elderrel beszéltem, a szomorúsága mellett a hite olthatatlan tüzét is éreztem. „Biztos vagyok abban – mondta –, és minden kétséget kizáróan tudom, hogy a családomat újra látni fogom majd. […] A megpróbáltatásaink közepette mindig erőre lelünk… Urunkban, Jézus Krisztusban. […] Isten mindenható keze annyira nyilvánvalóvá vált, miközben engem és a testvéreimet átsegítette ezen a rendkívüli kihíváson.”
Zane-nel a temetésen találkoztam először. A kápolnában az előttünk lévő négy koporsóra pillantva csodáltam e 17 éves fiatal férfi hitét, miközben az egybegyűltekhez szólt. „A mai napon – mondta – alázatos szívvel és meggyötört lélekkel gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk apa, anya, Tanner és Ellie életéről. […] Együtt beszélgettünk, együtt sírtunk, együtt emlékeztünk és együtt éreztük Isten kezét. […]
Egy nappal azután, hogy hírt kaptam a balesetről, találtam a táskámban egy levelet anyától. Ezt írta: »Zane! Ne feledd, ki vagy és honnan jöttél! Imádkozni fogunk érted és hiányozni fogsz.« Zane így folytatta: Édesanyámnak nem is lehettek volna ennél helyénvalóbb utolsó szavai. Tudom, hogy Tannerrel, Ellie-vel és apával együtt… imádkozik értem és [a testvéreimért]. Tudom, hogy… imádkoznak azért, hogy emlékezzek arra, ki vagyok, …mivel hozzátok hasonlóan én is Isten gyermeke vagyok, és Ő küldött a földre. Bizonyságomat teszem arról, hogy… mindegy, milyen egyedül érezzük magunkat, Isten soha nem fog bennünket elhagyni.”
Drága barátaim, a hitetek nem a születésetekkel kezdődött, és nem fog a halálotokkal véget érni! A hit egy döntés. Erősítsétek meg a hiteteket, és éljetek úgy, hogy kiérdemeljétek a Szabadító elismerő szavait: „Nagy a te hited!” Ha így tesztek, megígérem nektek, hogy a hitetek – Jézus Krisztus kegyelme által – egy nap lehetővé teszi majd számotokra azt, hogy a szeretteitekkel tisztán állhassatok Isten színe előtt. Jézus Krisztus nevében, ámen.