Szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok
Kim B. Clark elder
a Hetvenektől
Ha Krisztusra tekintünk, és kinyitjuk a szemünket és a fülünket, akkor a Szentlélek megáld minket, hogy észrevegyük az Úr Jézus Krisztus munkálkodását az életünkben.
Halandó szolgálata idején Jézus olyan hatalmas gyógyító csodákat tett, és olyan felhatalmazással és hatalommal tanított, hogy a szentírások azt mondják: „És elterjede az ő híre egész Siriában…, és nagy sokaság követé”.
Némelyek, akik látták gyógyítani és hallották tanítani, elutasították Őt. Mások egy ideig követték, de aztán nem jártak többé Ővele. Az Úr Jézus Krisztus ott volt előttük, de ők nem látták meg, hogy kicsoda valójában. Vakok voltak, és úgy döntöttek, hogy elfordulnak. Jézus azt mondta róluk:
„Az enyéimhez jöttem, és az enyéim nem fogadtak be.”
„…füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják”.
Azonban sok olyan férfi és nő is volt, akik – hithű apostolait is beleértve – Őt állították az életük középpontjába. Bár ellenük munkálkodtak a világ zavaró tényezői; az, hogy nem értették a tanításait; és talán féltek is – mégis hittek Őbenne, szerették és követték Őt.
Jézus azt mondta róluk: „A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.”
Mielőtt a Gecsemánéban és a Kálvárián szenvedett volna, Jézus ezt a figyelemre méltó ígéretet tette a tanítványainak: „A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”
Jézus betöltötte ezt az ígéretet: pünkösd napjától kezdve a tanítványok megáldattak a tűz és a Szentlélek keresztségével. Krisztusba vetett hitük, valamint a bűnbánat és az engedelmesség által a Szentlélek társukká vált, megváltoztatta a szívüket, és maradandó tanúbizonysággal áldotta meg őket az igazságról.
Ezek az ajándékok és áldások megerősítették az Úr tanítványait. Bár veszélyes és zűrzavaros időkben éltek, megkapták annak lelki ajándékát, hogy szemük látott és fülük hallott. A Szentlélek hatalma által elkezdték meglátni a dolgok igazságát, ahogy azok valójában vannak, különösen az Úr Jézus Krisztus és az Ő közöttük végzett munkája kapcsán. A Szentlélek megvilágosította az értelmüket, és tisztábban hallották az Úr hangját. Jézus Krisztus evangéliuma mélyen a szívükbe vésődött. Állhatatosak voltak és engedelmesek. Bátran és hatalommal prédikálták az evangéliumot és építették fel Isten királyságát. Örömük volt az Úr Jézus Krisztusban.
Sok a közös bennünk és az idők delén élt ezen hithű férfiakban és nőkben. Mi is olyan időkben élünk, amikor az Úr Jézus Krisztus csodákat tesz közöttünk: meggyógyítja a betegeket, megtisztít minket a bűntől, megváltoztatja a szívünket, és biztosítja a szabadítást Isten gyermekei számára a fátyol mindkét oldalán. A mi időnkben is vannak élő próféták és apostolok, papsági hatalom, lelki ajándékok, valamint a szabadítás szertartásainak mennyei áldásai.
Veszélyes időket élünk, a nagy gonoszság és kísértések idejét, a zűrzavar és a felfordulás idejét. Ezekben a vészterhes időkben az Úr földi prófétája, Thomas S. Monson elnök felhívást intézett hozzánk, hogy mentsük meg azokat, akiknek sebet kapott a lelkük, hogy bátran álljunk ki az igazságért, és építsük Isten királyságát. Legyen bármilyen szintű is a jelenlegi lelkiségünk, hitünk vagy engedelmességünk, az előttünk álló munkához az nem lesz elegendő! Nagyobb lelki világosságra és erőre van szükségünk! Szemünknek tisztábban kell látnia a Szabadító munkálkodását az életünkben, fülünknek pedig úgy kell meghallania a hangját, hogy még mélyebben a szívünkbe vésődjön!
Ez a csodálatos áldás akkor jő el, ha szívünket megnyitva befogadjuk, igazán befogadjuk életünkbe az Úr Jézus Krisztust, az Ő tanát és az Ő egyházát. Nem kell tökéletesnek lennünk, de jónak és egyre jobbnak kell lennünk. Igyekeznünk kell az evangélium világos és egyszerű igazságai szerint élni. Ha magunkra vesszük Krisztus nevét, Őbelé vetett hittel cselekedve megbánjuk a bűneinket, betartjuk a parancsolatait és mindig emlékezünk Őrá, akkor Jézus Krisztus irgalma és kegyelme által elnyerjük a Szentlélek társaságát.
Az egyszerű engedelmesség a szívünkbe hozza a Lelket. Otthon hittel imádkozunk, kutatjuk a szentírásokat és megszenteljük a sabbat napját. A kápolnában veszünk az úrvacsorából, és Krisztus nevében szent ígéreteket teszünk Mennyei Atyánknak. A szent templomban a fátyol másik oldalán lévő testvéreinkért szent szertartásokban veszünk részt. A családunkban és az Úrtól kapott megbízatásainkban terhüket felemelve és Krisztushoz híva őket nyújtjuk ki kezünket mások felé.
Testvéreim, tudom, hogy ha megtesszük ezeket a dolgokat, a Szentlélek eljön! Növekedni fog a lelkiségünk, és több tapasztalatot szerzünk a Szentlélekkel, aki a társunk lesz. Ha Krisztusra tekintünk, és kinyitjuk a szemünket és a fülünket, akkor a Szentlélek megáld minket, hogy észrevegyük az Úr Jézus Krisztus munkálkodását az életünkben, ami aztán bizonyossággal és bizonyítékokkal erősíti meg az Őbelé vetett hitünket. Egyre inkább úgy tekintünk majd minden testvérünkre, ahogyan Isten látja őket, szeretettel és együttérzéssel. A Szabadító hangját fogjuk hallani a szentírásokban, a Lélek suttogásában és az élő próféták szavaiban. Látni fogjuk, amint Isten hatalma megpihen a prófétáján, valamint az Ő igaz és élő egyházának minden vezetőjén, és biztosan fogjuk tudni azt, hogy ez Isten szent munkája. Úgy látjuk és értjük majd meg magunkat és a körülöttünk lévő világot, ahogyan a Szabadító. Pál apostol szavaival élve: elnyerjük „az Úrnak értelmét”. Lesz szemünk, hogy lássunk, és fülünk, hogy halljunk, és Isten királyságát fogjuk építeni.
Lehet, hogy az élet nehézzé, zavarossá, fájdalmassá és csüggesztővé válik. Tanúbizonyságomat teszem nektek arról, hogy a Szentlélek társaságán keresztül Jézus Krisztus evangéliumának világossága áthatol a zűrzavaron, a fájdalmon és a sötétségen. Érkezzen bár robbanásszerűen vagy csendes folyamként, ez a dicső lelki erő gyógyító szeretettel és vigasszal árasztja el a bűnbánó, megsebzett lelket; az igazság világosságával eloszlatja a sötétséget; és Krisztusba vetett reménységgel eltávolítja a csüggedést. Látni fogjuk ezen áldások eljövetelét, és a Lélek tanúságtétele által tudni fogjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus munkálkodik az életünkben. Terheink valóban el fognak merülni a mi Megváltónk örömében.
Édesanyám és édesapám egy sok évvel ezelőtti élménye annak fontosságát és erejét szemlélteti, hogy legyen szemünk, mely lát, és fülünk, mely hall. 1982-ben szüleim elhívást kaptak, hogy a Fülöp-szigeteki Davao Misszióban szolgáljanak. Amikor édesanyám kibontotta a levelet, és meglátta, hova hívták el őket, így kiáltott édesapámnak: „Nem! Fel kell hívnod őket, és meg kell mondanod nekik, hogy a Fülöp-szigetekre nem mehetünk! Ők is tudják, hogy asztmás vagy.” Édesapám már sok éve asztmában szenvedett, és édesanyám nagyon aggódott érte.
Néhány éjszakával később édesanyám hajnali fél 3 tájt ezzel ébresztette fel az apámat: „Merlin, hallottad ezt a hangot?”
„Nem, semmilyen hangot nem hallottam.”
„Nos, háromszor is hallottam ma éjjel egy hangot, mely azt kérdezte: »Miért aggódsz? Nem tudod, hogy én tudom, hogy asztmája van? Gondoskodni fogok róla, és rólad is gondoskodni fogok. Készülj fel arra, hogy a Fülöp-szigeteken szolgáljatok!«”
Édesanyám és édesapám szolgált a Fülöp-szigeteken, és csodálatos élményben volt részük. A Szentlélek volt a társuk, áldottak voltak és védelmet élveztek. Apámnak soha semmi gondja nem volt az asztmájával. Első tanácsosként szolgált a misszióelnökségben, édesanyámmal együtt misszionáriusok százait és hithű utolsó napi szentek ezreit készítették fel arra, hogy hamarosan egyházközségek és cövekek legyenek Mindanao szigetén. Olyan szemmel áldattak meg, amely látott, és olyan füllel, amely hallott.
Testvéreim, tanúbizonyságot teszek Jézus Krisztusról. Tudom, hogy Ő él. Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk. Tudom, hogy ha befogadjuk Őt az életünkbe és az Ő evangéliumának világos és egyszerű igazságai szerint élünk, akkor élvezni fogjuk a Szentlélek társaságát. Annak becses ajándékában lesz részünk, hogy lesz szemünk, amely lát, és fülünk, amely hall. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.