A bennünk rejlő isteni mivolt felfedezése
Rosemary M. Wixom
az Elemi általános elnöke
Azért jövünk erre a földre, hogy isteni természetünk magjait tápláljuk, melyek már bennünk vannak.
Nőtestvérek, szeretünk benneteket! Tanúsítom, hogy az élet ajándék. Istennek terve van mindannyiunk számára, és egyéni céljaink jóval visszanyúlnak a földre jövetelünk előtti időkre.
Az utóbbi időben felismertem annak csodáját, mikor egy kisbaba – Isten tervének részeként – megszületik a halandóságba. Mindnyájan édesanyánk méhében fejlődtünk fizikailag a hosszú hónapok alatt, míg az ő teste tartott életben bennünket. Végül azonban a születés – mely anya és gyermeke számára egyaránt megrázó élmény – különszakított bennünket.
Amint a világra jön egy újszülött, a hőmérséklet- és fényviszonyváltozás, valamint a hirtelen a mellkasára nehezedő légnyomás arra készteti a babát, hogy életében először levegőt vegyen. Apró tüdeje hirtelen megtelik levegővel, a szervei nyomban munkához látnak, és a baba lélegezni kezd. A köldökzsinór elvágásával az anya és baba közti eme éltető kapocs örökre megszakad, és megkezdődik a kisbaba földi élete.
Jób ezt mondta: „Az Istennek Lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.”
„Fénycsóvát vonunk” magunk után, úgy jövünk e világra. A család: Kiáltvány a világhoz azt tanítja, hogy mindegyikünk „mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya, és… isteni természettel és rendeltetéssel rendelkez[ik]”. Mennyei Atyánk nagylelkűen oszt bennünk részt a saját istenségéből. Ez az isteni természet egy ajándék tőle, melyet olyan szeretettel ad, amilyen szeretetet csak egy szülő képes érezni.
Azért jövünk erre a földre, hogy isteni természetünk magjait tápláljuk, melyek már bennünk vannak.
Mi tudjuk, hogy miért
Elaine Cannon, a Fiatal Nők egykori általános elnöke ezt mondta: „Két fontos nap van egy nő életében: mikor megszületik, és mikor rájön, hogy miért.”
Mi tudjuk, hogy miért. Azért jöttünk erre a földre, hogy segítsünk felépíteni Isten királyságát, és felkészüljünk Fia, Jézus Krisztus második eljövetelére. Minden lélegzetünkkel azon igyekszünk, hogy kövessük Őt. A mindegyikünkben megtalálható isteni természetet finomítja és felnagyítja azon erőfeszítésünk, hogy közelebb kerüljünk Atyánkhoz és az Ő Fiához.
Isteni természetünknek semmi köze a személyes sikereinkhez, az elért státuszunkhoz, a lefutott maratonok számához, sem a népszerűségünkhöz és önbecsülésünkhöz. Isteni természetünk Istentől ered. Egy olyan létben jött létre, amely megelőzte a születésünket, és folytatódik az örökkévalóságban is.
Szeretnek bennünket
Azonosulunk az isteni természetünkkel, amikor érezzük Isten szeretetét, és azt másoknak is átadjuk. Birtokunkban van az önrendelkezésünk annak táplálására, felvirágoztatására és növekedésének elősegítésére. Péter azt mondta, hogy „becses ígéretekkel” ajándékoztak meg minket, hogy „isteni természet részeseivé” válhassunk. Amikor megértjük, kik vagyunk – Isten leányai –, érezni kezdjük ezeket a becses ígéreteket.
Ha nem csupán tükörbe nézünk, hanem kitekintünk az ablakon, akkor látni fogjuk, hogy az Övéi vagyunk. Akkor természetesen fordulunk majd Hozzá az imáinkban, és lelkesen olvassuk szavait és tesszük az akaratát. Önértékelésünket fentről, Őtőle, nem pedig a bennünket körülvevő világtól, netán a facebookos és instagramos bejegyzésekből kapjuk.
Ha esetleg elbizonytalanodtok a bennetek lévő istenség szikrájával kapcsolatban, ereszkedjetek térdre, és kérdezzétek meg Atyátoktól: „Valóban a lányod vagyok, és szeretsz engem?” M. Russell Ballard elder ezt mondta: „A legédesebb üzenetek egyike, melyet a Lélek közvetít felénk, az Úr irántunk táplált érzéseiről szól.”
Az övéi vagyunk. Pál azt mondta, hogy „a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk”. Gyakran az első elemis dal, melyet megtanulunk az „Isten gyermeke vagyok”. Nos, ideje fognunk azt a szeretett kifejezést, hogy „Isten gyermeke vagyok”, és hozzátenni: „ebből mi következik?”. Még olyan kérdéseket is feltehetünk, mint például: „Mit fogok tenni, hogy Isten gyermekeként éljem az életem?” „Hogyan fejleszthetem ki a bennem lévő isteni természetet?”
Dieter F. Uchtdorf elnök azt mondta: „Isten azért küldött benneteket ide, hogy felkészítsen a jövőre, amely nagyszerűbb lehet, mint amit el tudtok képzelni.” Ez a jövő – egyik napról a másikra – akkor kel életre, amint elkezdtek élni és nem csupán létezni; akkor, amikor teremtésetek mértékét betöltve kezdtek élni. Ez meghívja az Urat az életetekbe, és kezditek hagyni, hogy akarata a ti akaratotokká váljon.
Isteni természetünk miatt tanulunk
Az isteni természet belénk leheli azt a vágyat, hogy elsajátítsuk ezeket az örökkévaló igazságokat.
Egy fiatal nő, Amy, nemrégiben tanított nekem egy leckét, mikor ezt írta: „Manapság nehéz tizenévesnek lenni. Egyre szűkebb az ösvény. Sátán erősen próbálkozik. Valami vagy helyes, vagy helytelen. Nincs középút.”
Így folytatta: „Néha nehéz jó barátokat találni. Még ha azt is hisszük, hogy a legjobb barátaink soha nem hagynak el, ez egy csapásra megváltozhat. Ezért örülök nagyon, hogy ott van nekem a családom, Mennyei Atyám, Jézus Krisztus és a Szentlélek, akik a társaim lehetnek, mikor a barátokkal rosszul alakulnak a dolgok.”
Amy tovább folytatta: „Egyik este bántott valami, és azt mondtam a nővéremnek, hogy nem tudom, mit tegyek.”
Az este folyamán később a nővére küldött neki egy üzenetet, Jeffrey R. Holland eldert idézve: „Ne add fel…! Ne állj meg! Menj tovább! Próbáld tovább! Segítség és boldogság [vár rád]! […] Végül minden rendben lesz. Bízzál Istenben és higgy az elkövetkezendő jó dolgokban!”
Amy így szólt: „Emlékszem, hogy elolvastam, majd imádkoztam, hogy érezzem Isten szeretetét, ha Ő valóban ott van számomra.”
Így folytatta: „Amint kértem, és hittem, hogy Ő ott van, a legcsodásabb boldog és melengető érzés töltött el. Szavakkal nem lehet kifejezni. Tudtam, hogy Ő ott van és szeret engem.”
Mivel a gyermekei vagytok, Ő tudja, kivé válhattok. Ismeri a félelmeiteket és az álmaitokat. Örül a lehetőségeiteknek. Arra vár, hogy imában Hozzá jöjjetek. Mivel az Ő gyermekei vagytok, nemcsak nektek van Rá szükségetek, hanem Neki is rátok. Azoknak is szükségük van rátok, akik ma mellettetek ülnek ezen a gyűlésen. A világnak is szüksége van rátok, és isteni természetetek lehetővé teszi, hogy az Ő megbízható tanítványai legyetek minden gyermeke számára. Amint magunkban felfedezzük az isteniséget, másokban is látni tudjuk azt.
Isteni természetünk miatt szolgálunk
Az isteni természet belénk leheli azt a vágyat, hogy szolgáljunk másokat.
Sharon Eubank, az Emberbaráti Szolgáltatások és az UNSZ Szeretetszolgálat igazgatója nemrégiben megosztotta Glenn L. Pace elder egyik élményét. A 80-as évek közepén mindenhol szárazság és rendkívüli éhség honolt Etiópiában. Vizet és élelmet biztosító segélyállomásokat állítottak fel azoknak, akik el tudtak odáig menni. Egy öreg, éhező férfi hosszú utat tett meg gyalog, hogy elérjen a segélyállomásig. Épp egy falu mellett haladt el, amikor meghallotta egy kisbaba sírását. Addig keresgélt, míg rátalált a kisbabára: halott édesanyja mellett ücsörgött a földön. Karjába vette a gyermeket, és további 40 kilométert gyalogolt a segélyállomásig. Mikor odaért, első szava nem az volt, hogy „éhes vagyok!” vagy „segítsenek rajtam!”, hanem az, hogy „mit tehetnénk ezért a babáért?”.
A bensőnkben rejlő isteni természet lángra lobbantja azon vágyunkat, hogy segítsünk másoknak, majd cselekvésre ösztönöz. Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus segíthetnek, hogy rátaláljunk az ehhez szükséges erőre. Lehetséges, hogy az Úr azt kérdi tőlünk: „Mit tehetnénk ezért a leányért, testvérért, apáért vagy barátért?”
A Lélek suttogása által van az, hogy miután a kételkedő ember isteni természete levegőért kapkod, békére lel és újra lélegzethez jut.
Mikor a próféta szól, a szavai megpendítik isteni természetünk húrjait, és erőt adnak a követésére.
A hetenkénti úrvacsoravétel reményt lehel a bennünk lévő isteni mivoltba, és mi emlékezünk Szabadítónkra, Jézus Krisztusra.
Megígérem, hogy miközben igyekeztek felfedezni a bennetek rejlő isteni természetet, tovább növelitek majd eme becses ajándékotokat. Vezessen ez el benneteket ahhoz, hogy Isten leányaivá váljatok, végigsétálva a Hozzá visszavezető ösvényen, ahol visszaállítanak bennünket ahhoz az Istenhez, aki leheletet adott nekünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.