Fordulj Őhozzá, és válaszra lelsz
James B. Martino elder
a Hetvenektől
Legyetek engedelmesek, emlékezzetek vissza arra, amikor korábban már éreztétek a Lelket, majd kérjetek hittel! Meg fogjátok kapni a választ.
Még fiatal férfi voltam, amikor a szüleim csatlakoztak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához. Tudtuk, hogy a misszionáriusok már egy ideje tanítják őket, a szüleim azonban egyedül vettek részt ezeken a tanításokon.
E meglepő bejelentés után az öcséimmel együtt én is elkezdtem a tanításokban részesülni, és ők mindannyian örömmel fogadták a visszaállítás üzenetét. Én azonban, kíváncsiságom ellenére, nem terveztem gyökeresen megváltoztatni az életem. Azt a kihívást viszont elfogadtam, hogy imádkozzak a Mormon könyvéről, hogy az valóban Isten szava-e, választ azonban nem kaptam.
Kérdezhetitek, hogy Mennyei Atyánk vajon miért nem válaszolt az imámra. Én is eltűnődtem ezen. Azóta azonban megtanultam, hogy a Moróni által adott ígéret igenis megállja a helyét. Isten valóban válaszol az evangélium igaz voltával kapcsolatban mondott imákra, de csak akkor, ha „őszinte szívvel, igaz szándékkal” kérdezünk. Puszta kíváncsiságra nem fog válaszolni.
Lehet, hogy van az életetekben valami, amire választ vártok. Lehet, hogy van egy olyan probléma, amit még nem tudjátok, hogyan közelítsetek meg. Ma szeretnék néhány gondolatot megosztani, ami talán segíthet abban, hogy elnyerjétek a válaszokat, melyekre törekedtek. A folyamat a Jézus Krisztus evangéliumához való megtéréssel kezdődik.
A kinyilatkoztatás elnyerése szívünk állapotától és szándákától függ.
A szentírásokból több ember története is eszembe jutott. Vegyük például Lámánt és Lemuelt. Nefihez hasonlóan ők is jó szülőktől születtek, és kitaníttattak atyjuk minden tudományában. Mégis zúgolódtak amiatt, hogy atyjuk egy látomásokat látó ember volt. Mivel nem ismerték Isten dolgait, az ő szemszögükből tekintve az apjuk döntései ellentmondtak a logikának, ezért aztán nem is hittek.
Érdekes, hogy a döntéseik lehetővé tehették volna számukra azt, hogy akár hitet építő élményekben is részük legyen. Maguk mögött hagyták otthonukat és minden vagyonukat. A vadonban történő vándorlást is végigszenvedték. Végül pedig segítettek a hajó megépítésében is, és hajlandóak voltak útra kelni egy ismeretlen helyre.
Nefi ugyanezeken az élményeken ment keresztül. De ezek a cselekedetek vajon építették-e a hitüket? Nefi hite erőssé tétetett, Lámán és Lemuel azonban csak egyre cinikusabb és dühösebb lett. A két fivér még egy angyalt is látott és hallott, sajnálatos módon azonban továbbra is kétkedtek.
A halandó élet egyikőnk számára sem könnyű. Azért jöttünk a földre, hogy itt megmérettessünk és próbára tétessünk. Az életünk során megélt tapasztalatokra adott válaszaink gyakran nagy hatással vannak a bizonyságunkra. Gondolkozzatok csak el Lámán és Lemuel néhány reakcióján: zúgolódtak, amikor atyjuk nehéz dolgok megtételére kérte meg őket. Megpróbálták megszerezni a rézlemezeket, amikor viszont ez nem sikerült, fel is adták a dolgot. Ők úgy álltak hozzá, hogy „mi megpróbáltuk, mi mást tehetnénk még?”.
Még olyan is előfordult, hogy rossz cselekedeteik miatt bánkódtak, és bocsánatért esedeztek. Imádkoztak, és megbocsátást nyertek. A szentírások azonban feljegyzik, hogy később újra zúgolódni kezdtek, és az imával is felhagytak. Odamentek Nefihez, és azt mondták, hogy nem tudják megérteni a szavakat, amelyeket atyjuk mondott. Nefi erre azt tudakolta tőlük, hogy megkérdezték-e az Urat. Figyeljétek meg a válaszukat: „Nem, mert az Úr ilyesmit nem tudat velünk.”
A folyamatos engedelmesség lehetővé teszi számunkra, hogy válaszokat kapjunk
Nefi fivéreihez intézett válasza számunkra is kulcsfontosságú ahhoz, hogy folyamatosan válaszokat kapjunk az imáinkra:
„Hogyan van az, hogy nem tartjátok be az Úr parancsolatait? Hogyan van az, hogy elvesztek szívetek keménysége miatt?
Nem emlékeztek azokra a dolgokra, amiket az Úr mondott? – Ha nem keményítitek meg szíveteket, és hittel kértek engem, híve abban, hogy kaptok, szorgalmasan betartva a parancsolataimat, akkor biztosan tudomásotokra jutnak ezek a dolgok.”
Ismerek néhány visszatért misszionáriust, akiknek tagadhatatlan lelki élményben volt részük, bizonyos lelki szokások hiánya miatt azonban megfeledkeztek azokról az alkalmakról, amikor Isten szólt hozzájuk. Hozzájuk és mindannyiunkhoz szólva, „ha éreztétek már úgy, hogy a megváltó szeretet énekét szeretnétek énekelni, akkor azt kérdezem, hogy tudtok-e most úgy érezni?”. Ha most nem is éreztek így, képesek lehettek újra így érezni majd, de fontoljátok meg Nefi tanácsát! Legyetek engedelmesek, emlékezzetek vissza arra, amikor korábban már éreztétek a Lelket, majd kérjetek hittel! Meg fogjátok kapni a választ, és érezni fogjátok a Szabadító szeretetét és békéjét. Lehet, hogy nem olyan hamar és nem olyan formában fog érkezni, ahogy szeretnétek, de meg fogjátok kapni a választ. Ne adjátok fel! Soha ne adjátok fel!
Hasonlítsuk össze Lámánt és Lemuelt Móziás fiaival. Mindannyian igazlelkű családban nevelkedtek, mégis letértek az útról. Ugyan mindegyiküket egy angyal szólította bűnbánatra, mi volt mégis más Móziás fiai esetében?
A megpróbáltatások a hitünket építik
Misszionáriusokként felejthetetlen sikereket értek el. Általuk több ezren tértek meg az Úr útjához. Gyakran azonban elfelejtjük, hogy missziójuk kezdetén a szívük elcsüggedt, és azon voltak, hogy visszafordulnak, az Úr azonban megvigasztalta őket. Azt tanácsolta nekik, hogy viseljék türelemmel a megpróbáltatásaikat.
A szentírások tanulmányozása kinyilvánítja nekünk Isten akaratát
Móziás fiainak a megpróbáltatásai miért erősítették meg a hitüket ahelyett, hogy zúgolódásba vagy kétkedésbe vitték volna őket? A kulcs az volt, hogy „megerősödtek az igazság ismeretében, mert jó felfogású emberek voltak és szorgalmasan kutatták a szentírásokat, hogy Isten szavát megismerjék”. Mindannyian szembesülünk majd próbatételekkel, és kérdéseink is lesznek. Ne feledjük azonban, hogy „folyamatosan szilárdan kapaszkodva a vasrúdba” kell haladnunk. „Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nek[ünk], amit meg kell tenn[ünk].” A szentírás-tanulmányozást mindennapi életünk részévé kell tennünk, mert az nyitja majd meg az utat a kinyilatkoztatás előtt.
Az imával kísért böjt utat nyit a kinyilatkoztatás előtt
„De ez nem minden; [mert Móziás fiai] sok imádkozásnak és böjtnek adták magukat, ezért rendelkeztek a prófétálás lelkével és a kinyilatkoztatás lelkével, és amikor tanítottak, akkor Istentől való hatalommal és felhatalmazással tanítottak.” Az ima és a böjt fogékonnyá tesz bennünket a lelki sugalmazásokra. A Mennyei Atyánkkal való kommunikáció, miközben szándékosan tartózkodunk az evéstől és ivástól, lehetővé teszi számunkra, hogy megnyissuk a gonoszság bilincseit és megoldjuk az igának köteleit. Az imával kísért böjt teszi lehetővé, hogy amikor kiáltunk, az Úr meghallgat, és amikor jajgatunk, Ő „azt mondja: Ímé, itt vagyok”.
Fordulj Őhozzá!
Ezek a személyes vallási szokások – az engedelmesség, a szentírás-tanulmányozás, az ima és a böjt – erősítették meg Móziás fiait. Továbbá ugyanezen szokások hiánya volt a fő oka annak, hogy Lámán és Lemuel védtelen maradt azon kísértéssel szemben, hogy zúgolódjanak és kételkedjenek.
Ha már ti is éreztetek kísértést arra, hogy zúgolódjatok; ha voltak már hitetlenséghez vezető kételyeitek; ha a próbatételeitek látszólag elviselhetetlennek tűnnek, forduljatok Őhozzá! Ha megesett már, hogy elfordultatok Tőle vagy megpróbáltátok igazolni a tetteiteket, akkor forduljatok Őhozzá! Képesek vagytok még emlékezni arra, amikor Ő békét szólt az elmétekhez? „Mily nagyobb tanúbizonyságot kaphatsz, mint Istentől valót?” Tedd fel magadnak a kérdést: „Most is ugyanannyira krisztusi életet élek, mint azelőtt?” Kérlek benneteket, forduljatok Őhozzá!
Hadd térjek vissza egy kicsit a személyes történetemhez. Idővel a szándékom elkezdett komollyá válni. Emlékszem, amikor az engem tanító misszionárius megkérdezte, hogy készen állok-e a keresztelkedésre. Azt válaszoltam, hogy még mindig vannak kérdéseim. Ez a bölcs misszionárius elmondta nekem, hogy ő ugyan meg tudná válaszolni azokat, de először nekem kell az ő kérdéseire válaszolnom. Megkérdezte tőlem, hogy a Mormon könyve igaz-e, és hogy Joseph Smith próféta volt-e. Elmondtam neki, hogy nem tudom, de meg akarom tudni.
A kérdéseim hatására a hitem is növekedett. A válasz számomra nem egyetlen pillanatban, hanem folyamatosan érkezett. Észrevettem, hogy amikor elkezdtem kísérletet tenni az Úr szavaival, és elkezdtem egy cseppnyi hitet gyakorolni, akkor a Mormon könyve igen élvezetes kezdett lenni számomra, kezdte megvilágosítani az értelmemet és valóban gyarapítani kezdte a lelkemet. Végül pedig olyan élményben volt részem, amelyet a szentírások a keblünkben duzzadó maghoz hasonlítanak. Ekkor volt az, hogy vágyni kezdtem a keresztelkedésre, és arra, hogy életemet Jézus Krisztusnak szenteljem.
Én valóban tudom, hogy a Mormon könyve Isten szava. Tudom, hogy Joseph Smith próféta volt. Ugyan még mindig vannak olyan dolgok, melyeket nem teljesen értek, az igazságról való bizonyságom azonban közelebb húz a Szabadítóhoz, és a hitemet építi.
Testvérek, emlékeztek-e Nefire és Móziás fiaira, akiknek lelki élményekben volt részük, majd pedig hittel cselekedvén válaszra leltek, a hithűségük pedig növekedett? Állítsátok ezt szembe Lámánnal és Lemuellel, akik kétkedtek és zúgolódtak. Annak ellenére, hogy néha helyesen cselekedtek, a hit nélküli cselekvés önmagában halott dolog. A válaszok elnyeréséhez a cselekedeteinket hitnek kell kísérnie.
Remélem, hogy miközben odafigyeltetek ezen a délelőttön, a Lélek súgott valami olyat az elmétekbe és szívetekbe, amit megtehettek azért, hogy a kérdéseitekre választ kaphassatok, vagy sugalmazott megoldásra leljetek egy aktuális probléma kapcsán. Ünnepélyes tanúbizonyságot teszek arról, hogy Jézus a Krisztus. Forduljatok Hozzá és az imáitok válaszra lelnek. Jézus Krisztus nevében, ámen.