A következő lépésetek
Randall K. Bennett elder
a Hetvenektől
Szerető Mennyei Atyánk és Fia, Jézus Krisztus arra szólítanak, hogy tegyétek meg a következő lépést. Ne várjatok! Tegyétek meg most!
A szívem összeszorult nemrégiben egy gyűlésen, melyen csodálatos utolsó napi szentekkel vettem részt. Azt a kérdést tették fel, hogy „ki szeretne újra Mennyei Atyánkkal élni”? Minden kéz a magasba lendült. A következő kérdés ez volt: „Ki bízik abban, hogy sikerülni is fog neki?” Szomorú és meglepő, de a legtöbb kéz leereszkedett.
Mikor észreveszünk egy hézagot a között, akik most vagyunk és a között, akivé válni szeretnénk, sokan közülünk abba a kísértésbe esnek, hogy elveszítsék a hitüket és a reményüket.
Mivel „semmi tisztátalan dolog nem lakhat Istennel”, ahhoz, hogy újra Ővele élhessünk, meg kell tisztulnunk a bűntől, és meg kell szentelődnünk. Ha mindezt egyedül kellene megtennünk, senki nem járna végül sikerrel. De nem vagyunk egyedül! Valójában soha nem vagyunk egyedül.
Megkaptuk a menny segítségét Jézus Krisztus és az Ő engesztelése révén. A Szabadító azt mondta: „Ha hisztek énbennem, hatalmatokban lesz mindazt megtenni, amit én jónak látok.” Ha gyakoroljuk a hitet, a hit növekszik.
Gondoljunk át együtt három tantételt, melyek segítenek a Mennyei Atyánkhoz visszavezető utunkon.
Váljunk olyanná mint egy gyermek
A legifjabb fiú unokánkkal szemléltetem az első tantételt. Miután megtanult mászni, majd felállni, készen állt, hogy megpróbáljon járni. Az első néhány próbálkozása után elesett, sírt és a tekintetéből azt olvastuk ki, hogy „én ezt ugyan soha, de soha nem fogom újra megpróbálni! Egyszerűen tovább mászok.”
A botladozásai és esései során a szülei nem érezték úgy, hogy reménytelen eset lenne, vagy hogy soha nem fog tudni járni. Ehelyett kinyújtották felé a karjukat és hívogatták, és figyeltek rá, ő pedig újra megpróbált eljutni hozzájuk, hogy szerető karjukba zárhassák.
A szerető szülők mindig kinyújtott karral várják, hogy megtegyük akár a legkisebb lépéseinket is a helyes irányba. Tudják, hogy ha készek vagyunk újra és újra megpróbálni, az fejlődéshez és végül sikerhez vezet.
A Szabadító azt tanította, hogy Isten királyságának az elnyeréséhez olyanná kell válnunk mint amilyen a kisgyermek. Így hát – lelki értelemben – az első tantétel az, hogy azt kell tennünk, amit gyermekként tettünk.
Gyermeki alázattal, és készen arra, hogy Mennyei Atyánkra és a Szabadítóra összpontosítsunk, lépéseket teszünk feléjük, és soha nem adjuk fel a reményt, akkor sem, ha elesünk. Szerető Mennyei Atyánk örül minden hithű lépésnek, és ha elesünk, akkor is örül minden erőfeszítésünknek, hogy felkeljünk és újra próbáljuk.
Hittel cselekedjünk
A második tantételt két hithű szent illusztrálja, akik mindketten szívből vágytak arra, hogy örökkévaló társat találjanak. Mindketten imádságos és hittel teli lépéseket tettek ezért.
Jurij, egy orosz utolsó napi szent, áldozatokat hozott és takarékoskodott, hogy elmehessen egy hosszú útra a templomba. A vonaton észrevett egy gyönyörű nőt, akinek a tekintetéből vidámság áradt. Úgy érezte, meg kell osztania a nővel az evangéliumot. Mivel semmi más nem jutott eszébe, elkezdte olvasni a Mormon könyvét, remélve, hogy a nő talán észreveszi majd.
Jurij nem tudta, hogy a hölgy, Marija már utolsó napi szent. Mivel a nő sem tudta, hogy Jurij egyháztag, követte azt a késztetését, hogy megossza a férfival az evangéliumot, ezért Marija is elkezdte olvasni a Mormon könyvét, remélve, hogy a férfi észreveszi.
Mikor egyszerre felnéztek, Jurij és Marija megdöbbenve látták a másik kezében a Mormon könyvét, és igen, miután egymásba szerettek, összepecsételték őket a templomban. Jurij és Marija Kutepov Oroszországból, Voronyezsből, ma örökkévaló társak, és jelentős mértékben hozzájárulnak az egyház fejlődéséhez Oroszországban.
A hangsúly itt nem csak a pár azon készségén van, hogy hittel cselekedtek. Egy második tantételről is szó van: amikor hajlandóak vagyunk hittel cselekedni, az Úr bőséggel ad. Az Úr megígért áldásai nemcsak arányosak azon hajlandóságunkkal, hogy lépjünk egyet, de meg is haladják azt.
Mennyei Atyánk és a Szabadítónk lelkesen várják, hogy megáldhassanak. Hiszen csupán egytized részét kérik annak, amivel Ők áldottak meg minket, azért az ígéretért cserébe, hogy megnyílnak számunkra az egek csatornái.
Amikor készségesen, Jézus Krisztusba vetett hittel cselekszünk és teszünk egy újabb lépést, különösen egy változást vagy bűnbánatot követelő kellemetlen lépést, erővel áldanak meg.
Bizonyságomat teszem, hogy az Úr a következő lépéseinkhez – és azokon át is – vezérelni fog minket. Ha hajlandóak vagyunk tovább próbálkozni, bűnbánatot tartani, és a Mennyei Atyánkba és Fiába, Jézus Krisztusba vetett hittel előre haladni, akkor saját erőfeszítéseinket is felül fogja múlni az Ő számunkra adott ereje.
A lelki ajándékok nem csak azoknak lettek ígérve, akik szeretik Istent és betartják az összes parancsolatát, hanem szerencsére azoknak is, akik „törekednek [azok] megtételére”. Erő azoknak adatik, akik folyamatosan törekednek.
Van két alapvető útjelző tábla, melyek hétről hétre a Mennyei Atyánkhoz visszavezető utunkat jelölik: az úrvacsorai szertartás örökös szövetsége, és a sabbat megtartása. Russell M. Nelson elnök a legutóbbi általános konferencián arról tanított, hogy a sabbat az Úr számunkra adott ajándéka. Azzal mutathatjuk az Úrnak, hogy szeretjük, ha minden héten odaadóan megtartjuk a sabbatot.
Minden sabbatnapon tanúságot teszünk arról, hogy „az Ő nevét készek [vagyunk] magu[nkra] venni, őrá mindenkor emlékezni, és parancsolatait betartani”. Bűnbánó szívünkért és elkötelezettségünkért cserébe az Úr megújítja a bűnök bocsánatára tett ígéretét, és lehetővé teszi számunkra, hogy „Lelke mindig [velünk] legyen”. A Szent Lélek befolyása fejleszt, erősít, tanít és irányít bennünket.
Ha minden sabbaton emlékezünk a Szabadítóra, amikor e két fontos útjelző tábla által Felé fordítjuk a szívünket, erőfeszítéseinket megint csak felül fogják múlni az Ő számunkra ígért áldásai. Megígérték nekünk, hogy ha hűen megtartjuk a sabbatnapot, akkor miénk lesz a föld teljessége.
A Mennyei Atyánkhoz vezető út az Úr házához vezet, ahol mi is és elhunyt szeretteink is részesülhetnek a szabadító szertartások áldásaiban. Boyd K. Packer elnök azt tanította, hogy a szertartások és szövetségek hitelesítenek majd minket az Isten jelenlétébe való belépéshez. Imádkozom, hogy mindig érdemesek legyünk templomi ajánlásunkra, hogy rendszeresen használjuk azt, hogy szolgáljunk.
Legyőzni a természetes embert
A harmadik tantétel: le kell győznünk a természetes ember hajlamát a halogatásra és feladásra.
Miközben a szövetség ösvényén haladunk, hibákat fogunk véteni, némelyiket többször is. Néhányan olyan viselkedésformákkal vagy függőségekkel küszködünk, melyek leküzdésére nem érzünk elég erőt. De a Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hit a cselekvés és az erő tantétele. Ha hajlandóak vagyunk cselekedni, akkor erőt kapunk a bűnbánathoz és a változáshoz.
Csak akkor bukunk el, amikor nem teszünk még egy hithű lépést előre. Nem fogunk, nem tudunk elbukni, ha a Szabadítójával közös igába vagyunk hithűen befogva – Ővele, aki soha nem hagyott minket cserben, és soha nem is fog!
Megígért áldások
Megígérem nektek, hogy minden egyes hittel telt lépést mennyei segítség fog támogatni. Útmutatást fogunk kapni, amikor Mennyei Atyánkhoz imádkozunk, a Szabadítóra támaszkodunk és követjük Őt, valamint figyelünk a Szent Lélekre. Erőt fogunk kapni Jézus Krisztus engesztelő áldozatának köszönhetően. Gyógyulást és megbocsátást fogunk nyerni Isten kegyelmének köszönhetően. Bölcsességre és türelemre teszünk majd szert, ha bízunk az Úr időzítésében. Isten élő prófétája, Thomas S. Monson elnök követése által pedig védelmet fogunk nyerni.
Azért lettetek megteremtve, „hogy [örömötök] lehessen,” mely örömet érezni fogjátok, amikor érdemesen tértek vissza Mennyei Atyátokhoz és Szabadítótokhoz, és az Ő szerető ölelésük fogad.
Bizonyságomat teszem ezekről a feltétlen igazságokról. Szerető Mennyei Atyátok és az Ő Fia, Jézus Krisztus, élnek. Ők ismernek benneteket. Szeretnek titeket. Szeretettel szólítanak arra, hogy tegyétek meg a következő lépést. Ne várjatok! Tegyétek meg most! Jézus Krisztus szent nevében, ámen.