Egyértelmű és becses igazságok
Gary E. Stevenson elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Mennyei Atyánk bőkezűen azzal kárpótol bennünket, amiért nehéz időkben élünk, hogy egyúttal az idők teljességében is élhetünk.
Kedves testvérek, sok évtizede már, hogy olyan általános konferenciára került volna sor, amelyen Boyd K. Packer elnök, L. Tom Perry elder vagy Richard G. Scott elder ne ült volna a pulpitus mögött, és ne szólt volna hozzánk az egyik ülésen. Emlékük élénken él a szívünkben, és én is mély elismeréssel adózok előttük, akik olyan különbözőek, a Jézus Krisztusról és az Ő engeszteléséről való tanúságukban és bizonyságukban mégis oly összhangban voltak.
Továbbá hozzátok hasonlóan jómagam is támogatom Thomas S. Monson elnököt prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként, erőt merítek belőle, és bámulattal tölt el hithű és kötelességtudó apostoli szolgálata, mely már több mint 50 kiemelkedő évre nyúlik vissza.
Így volt ez most kedden reggel is, amikor röviddel 9 óra után kihívtak a Püspökség megbeszéléséről a konferencia miatt itt tartózkodó Ázsia Terület Elnökségével, hogy találkozzak Monson elnökkel és két tanácsosával. Pár pillanattal később, amikor átsétáltam az irodája melletti tárgyalóba, minden bizonnyal idegesnek tűnhettem az asztalnál ülve, mivel ő igyekezett kedves szavaival megnyugtatni. Életkoromat látva megjegyezte, hogy egészen fiatalnak tűnök, a koromnál még fiatalabbnak is.
Aztán néhány pillanaton belül Monson elnök kifejtette, hogy az Úr akarata szerint elhívást ad nekem a Tizenkettek Kvórumába. Megkérdezte, hogy elfogadom-e ezt az elhívást, melyet én – a teljes megrökönyödés kiváltotta, bizonyára méltóságomon aluli, hallhatóan nehéz légzésem közepette – elfogadtam. Ezt követően – mielőtt még megfogalmazhattam volna az engem elborító leírhatatlan érzelmek áradatát, melyek túlnyomó része alkalmatlanságommal volt kapcsolatos – Monson elnök kedvesen segítségemre sietett, és elmondta, hogyan hívta el őt apostolnak sok évvel ezelőtt David O. McKay elnök, és hogy akkor ő is alkalmatlannak érezte magát. Nyugodt hangján így okított: „Stevenson püspök! Az Úr alkalmassá teszi azokat, akiket elhív.” Egy próféta e megnyugtató szavai a békesség forrásaként szolgáltak, a nyugalom szigeteként a fájdalmas önvizsgálat és a gyengéd érzelmek viharában, melyet az azt követően eltelt nappalok és éjszakák gyötrelmes óráiban átéltem.
Később, a nap folyamán felidéztem a történteket szeretett társamnak, Lesának, a Templom tér egyik csendes sarkában ülve, a templom és a történelmi Tabernákulum békés látványa mellett. Miközben igyekeztünk felfogni és feldolgozni a nap eseményeit, horgonyra leltünk a Jézus Krisztusba vetett hitünkben, valamint a boldogság nagyszerű tervének ismeretében. Ennek kapcsán szeretném kifejezni legmélyebb szeretetemet Lesa iránt. Ő a napfény az életemben, Isten figyelemre méltó leánya. Élete önzetlen szolgálattal és feltétel nélküli szeretettel átitatott mindenki iránt. Igyekezni fogok, hogy érdemes maradjak örökkévaló házasságunk áldására.
Szeretném kifejezni legmélyebb szeretetemet négy fiunk és az ő családjaik iránt, akik közül hárman itt vannak gyönyörű feleségükkel, hat unokánk édesanyjával; a negyedik pedig, aki misszionárius, különleges engedéllyel fennmaradhatott a misszionáriusi időbeosztás ellenére, így élőben figyelheti az eseményeket a tajvani misszióházban a misszióelnöke és a misszióelnök felesége társaságában. Mindannyiukat szeretem, és szeretem azt, hogy ők szeretik a Szabadítót és az evangéliumot.
Szeretném kifejezni szeretetemet családom minden tagja iránt: kedves édesanyám és édesapám iránt, akik tavaly hunytak el, és akik belém csepegtették a bizonyságomat, mely a legkorábbi emlékeim óta él bennem. Hálát mondok továbbá testvéreimnek és hithű házastársaiknak, valamint Lesa családjának is, akik közül sokan szintén itt vannak ma. Hálám hálóját kiterjesztem számos távolabbi családtagra, barátra, misszionáriusra, vezetőre és tanítóra is.
Abban az áldásban van részem, hogy szoros kapcsolatban lehettem az Első Elnökség, a Tizenkettek, a Hetvenek és az általános segédszervezeti elnökségek tagjaival. Kifejezem szeretetemet és megbecsülésemet mindannyiótok iránt, nőtestvérek és fivérek, és igyekezni fogok majd, hogy érdemes legyek a további együttműködésünkre. Az Elnöklő Püspökség szinte mennyei egységet élvez. Hiányozni fog a napi kapcsolat Gérald Caussé püspökkel, Dean M. Davies püspökkel és a személyzettel.
Az Úr szavainak bizonyítékaként állok előttetek, melyeket a Tan és a szövetségek első szakaszában jegyeztek fel: „Hogy [az] evangélium… teljességét az erőtlenek és egyszerűek által lehessen hirdetni a föld széleinek, és királyok és uralkodók előtt.” E szavakat az Úr azon kijelentése előzi meg, amelyegy Atya gyermekei iránti szeretetét példázza: „Tehát én, az Úr, ismerve a csapásokat, melyek a föld lakóit érik, szólítottam ifj. Joseph Smith szolgámat, és szóltam hozzá a mennyből, és parancsolatokat adtam neki”.
Szerető Mennyei Atyánk és az Ő Fia, Jehova, a kezdetektől ismervén a véget, megnyitotta a mennyeket és egy új adományozási korszakot, hogy ellensúlyozza a csapásokat, melyekről tudták, hogy elérkeznek. Pál apostol a „nehéz idők” kifejezéssel jellemezte az elkövetkező csapásokat. Számomra ez azt sugallja, hogy Mennyei Atyánk bőkezűen azzal kárpótol bennünket, amiért nehéz időkben élünk, hogy egyúttal az idők teljességében is élhetünk.
Miközben a hét során hiányosságaim felett gyötrődtem, határozott benyomásom támadt, amely egyszerre fedett meg és nyújtott vigaszt is számomra: hogy ne arra figyeljek, amire képtelen, hanem arra, amire képes vagyok. Tanúságomat teszem az evangélium egyértelmű és becses igazságairól.
A következő szavakat száz meg száz alkalommal osztottam meg az egyházhoz tartozókkal, illetve sokakkal, akik nem tagjai annak: „Isten a mi [szerető] Mennyei Atyánk. Az Ő gyermekei vagyunk. […] Együtt sír velünk, amikor szenvedünk, és örvendezik, amikor azt tesszük, ami helyes. Kommunikálni akar velünk, és az őszinte ima által mi is kommunikálni tudunk Vele. […]
Mennyei Atyánk utat biztosított számunkra, gyermekei számára, mely által… visszatérhetünk az Ő színe elé. Atyánk tervének középpontjában Jézus Krisztus engesztelése áll…”
Mennyei Atyánk a földre küldte az Ő Fiát, hogy engesztelést hozzon az egész emberiség bűneire, és legyőzze a halált. Az evangélium egyértelmű és becses igazságairól teszem bizonyságomat, Jézus Krisztus nevében, ámen.