2022
Bizonyságotok táplálása és megosztása
2022. november


13:15

Bizonyságotok táplálása és megosztása

Arra kérlek benneteket, hogy keressétek a lehetőségeket a bizonyságtételre szavakban és tettekben.

Bevezetés

Az élet meghatározó pillanatai gyakran és váratlanul érkeznek, még akkor is, amikor még fiatalok vagytok. Hadd osszak meg egy történetet egy középiskolásról, Kevinről, akit kiválasztottak arra, hogy elutazzon egy másik államban tartott diákvezetői rendezvényre. A következőket mesélte:

„Amikor sorban állás után a regisztrációhoz léptem, egy hivatalos kinézetű tisztviselő hölgy a nevemet kérdezte. Ránézett a listájára, és azt mondta: »Akkor te vagy a Utah-ból érkezett fiatalember.«

»Mármint, hogy én vagyok az egyetlen?« – kérdeztem.

»Igen, az egyetlen.« Átadta a névtáblámat, a nevem alá nyomtatott Utah felirattal. Ahogy feltűztem, úgy éreztem, mintha a homlokomra tetoválták volna.

Bezsúfolódtam a szállodai liftbe öt másik középiskolással, akiknek az enyémhez hasonló névtáblájuk volt. »Na, te Utah-ból jöttél! Mormon vagy?« – kérdezte az egyik tanuló.

Nem igazán éreztem magam elememben ezek között az ország minden tájáról érkező diákvezetők között. »Igen« – vallottam be habozva.

»Ja, ti vagytok azok a fazonok, akik Joseph Smithben hisznek, aki azt mondta, hogy angyalokat látott. De te azért nem hiszed el ezt, ugye?«

Nem tudtam, mit mondjak. Az összes diák a liftben engem bámult. Alig érkeztem meg, és máris mindannyian kinéznek maguk közül! Magyarázkodni kezdtem volna, de aztán azt mondtam: »Tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt.«

Nahát, ezt meg honnan szedtem? – tűnődtem magamban. Nem is tudtam, hogy képes vagyok ilyesmire. De éreztem, hogy minden szó igaz.

»Ja, mondták, hogy ti mind ilyen zakkant vallásosak vagytok« – felelte.

Aztán egy rövid kínos csendet követően kinyílt a lift ajtaja. Miközben összeszedegettük a csomagjainkat, ő nevetve elindult a folyosón.

Aztán mögöttem szólalt meg valaki: »Figyu! A mormonoknak nincs valamiféle másik Bibliájuk?«

Jaj, ne! Már megint? Odafordultam. Egy másik diák volt az a liftből, Christopher.

»Az a neve, hogy Mormon könyve« – mondtam, és szerettem volna lezárni a témát. Fogtam a csomagjaimat, és elindultam a folyosón.

»Ez az a könyv, amit Joseph Smith fordított?« – kérdezte ő.

»Aha, az« – feleltem. Mentem tovább, abban a reményben, hogy megúszom az újabb beégetést.

»És nem tudod, hol szerezhetnék egyet?«

Hirtelen beugrott egy, az ifjúsági hitoktatáson tanult szentírásvers: »Nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát«1. Ahogy ez felötlött bennem, elszégyelltem magam, amiért előzőleg annyira égőnek találtam ezt.

A hét hátralevő részében végig a társam volt ez a szentírásvers. Annyi kérdést válaszoltam meg az egyházról, ahányat csak tudtam, és sok barátot szereztem.

Rájöttem, hogy büszke vagyok a vallásomra.

Adtam Christophernek egy Mormon könyvét. Később megírta nekem, hogy meghívta magához a misszionáriusokat.

Megtanultam, hogy ne érezzem cikinek a bizonyságom megosztását.”2

Lelkesít Kevinnek a bizonysága megosztásában megnyilvánuló bátorsága. Olyan bátorság ez, melyet naponta tanúsítanak az egyház hithű tagjai szerte a világon. Arra kérlek benneteket, hogy a gondolataim megosztása közben gondolkodjatok el ezen a négy kérdésen:

  1. Tudom és értem-e, hogy mi a bizonyság?

  2. Tudom-e, hogyan tegyem a bizonyságomat?

  3. Milyen akadályokba ütközik a bizonyságom megosztása?

  4. Hogyan tartsam meg a bizonyságomat?

Tudom és értem-e, hogy mi a bizonyság?

A bizonyságotok igen értékes tulajdon, melyhez gyakran mély lelki érzések társulnak. Ezek az érzések általában csendes üzenetként érkeznek, és halk, szelíd hangként szokták jellemezni őket.3 Ez a ti hitetek vagy tudásotok az igazságról, amely lelki tanúságként adatik a Szentlélek hatása által. E tanúság megszerzése meg fogja változtatni azt, amit mondotok és ahogy viselkedtek. Bizonyságotok kulcsfontosságú elemei, melyeket a Szentlélek megerősít, magukban foglalják a következőket:

  • Isten a ti Mennyei Atyátok; ti az Ő gyermekei vagytok. Szeret benneteket.

  • Jézus Krisztus él. Ő az élő Isten Fia, valamint a ti Szabadítótok és Megváltótok.

  • Joseph Smith Isten prófétája, aki Jézus Krisztus egyházának a visszaállítására lett elhívva.

  • Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Isten visszaállított egyháza a földön.

  • Jézus Krisztus visszaállított egyházát ma egy élő próféta vezeti.

Tudom-e, hogyan tegyem a bizonyságomat?

Akkor tesztek bizonyságot, amikor lelki érzéseket osztotok meg másokkal. Az egyház tagjaiként a hivatalos egyházi gyűléseken, illetve a családtagjaitokkal, barátaitokkal és másokkal folytatott kevésbé hivatalos, négyszemközti beszélgetések során nyílik lehetőségetek a bizonyságotok szavak általi megosztására.

A bizonyságotok megosztásának egy másik módja az igazlelkű viselkedés. A Jézus Krisztusba vetett bizonyságotok nemcsak arról szól, mit mondotok – hanem arról is, hogy kik vagytok.

Minden alkalommal, amikor szóbeli bizonyságot tesztek vagy a cselekedeteiteken keresztül kimutatjátok a Jézus Krisztus követése iránti elkötelezettségeteket, arra hívtok másokat, hogy jöjjenek Krisztushoz.4

Az egyház tagjai Isten tanúiként állnak minden időben, minden dologban és minden helyen.5 Ennek a megtételére végtelen sok lehetőség van a digitális világban, saját lélekemelő tartalom felhasználása vagy mások által készített felemelő tartalom megosztása által. Még az online szeretetünk, megosztásaink és meghívásaink révén is bizonyságot teszünk. A tweetjeitek, üzeneteitek és bejegyzéseitek magasztosabb, szentebb célt testesítenek meg, amikor a közösségi médiát is arra használjátok, hogy megmutassátok, Jézus Krisztus evangéliuma miként formálja az életeteket.

Milyen akadályokba ütközik a bizonyságom megosztása?

A bizonyságotok megosztásának az akadályai közé tartozhat, ha nem vagytok biztosak benne, hogy mit mondjatok. A korai apostolok egyike, Matthew Cowley, elmesélte, milyen élmény volt 17 évesen egy ötéves misszióra indulni Új-Zélandra:

„[S]oha nem fogom elfelejteni édesapám imáit azon a napon, amikor útnak indultam. Soha életemben nem hallottam még gyönyörűbb áldást! Majd a hozzám intézett utolsó szavait a vasútállomáson: »Fiam, el fogsz menni arra a misszióra; tanulni fogsz; meg fogsz próbálni felkészülni a prédikációidra; és néha, amikor megszólítanak, azt fogod gondolni, hogy csodálatosan felkészült vagy, ám amikor felállsz, teljesen kihagy az emlékezeted.« Ezt nemegyszer megtapasztaltam.

Megkérdeztem: »Mit lehet tenni, amikor az embernek kihagy az emlékezete?«

Azt mondta: »Kiállsz oda, és lelked minden hevületével tanúsítod, hogy Joseph Smith az élő Isten prófétája volt, és gondolatok fogják elárasztani az elmédet, és szavak a szádat…, mindenki szívéhez [szólóan], aki figyel.« Így tehát, mivel az emlékezetem [a misszióm] során a legtöbbször kihagyott, ez lehetőséget adott nekem arra, hogy bizonyságot tegyek a világ történelmének legnagyobb eseményéről a Mester keresztre feszítése óta. Próbáljátok ki egyszer, ifjak és leányzók! Ha nincs egyéb mondanivalótok, tanúsítsátok azt, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt – és az egyház egész történelme elárasztja majd az elméteket.”6

Dallin H. Oaks elnök is hasonlóan fogalmazott: „[V]annak olyan bizonyságok, melyeket könnyebben megszerzünk a lábunkon állva és megosztva azt, mint a térdünkön, imádkozva érte”7. A Lélek tanúságot tesz a beszélőnek és a hallgatónak egyaránt.

Amint arra Kevin története is rávilágított, a félelem is egy akadály. Ahogy Pál írta Timóteusnak:

„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek… lelkét.

Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét”8.

A félelem érzései nem az Úrtól erednek, hanem leggyakoribb esetben az ellenségtől. Ha – Kevinhez hasonlóan – van hitetek, az lehetővé teszi majd, hogy legyőzzétek ezeket az érzéseket, és szabadon megosszátok, ami a szívetekben van.

Hogyan tartsam meg a bizonyságomat?

Hiszem, hogy a bizonyság velünk született, ám ahhoz, hogy megtartsuk és még teljesebb mértékben kifejlesszük azt, Alma tanítása szerint az kell, hogy „tápláljuk nagy gonddal”9 a bizonyságunkat. Ha így teszünk, „akkor az majd gyökeret ver, és felnő, és gyümölcsöt hoz”10. Enélkül viszont elszárad.11

Az Első Elnökség szeretett tagjai mind útmutatást adtak nekünk arra vonatkozóan, hogy miként tartsuk meg a bizonyságot.

Henry B. Eyring elnök szeretetteljesen arról tanított bennünket, hogy „az Isten szaván való lakmározást, a szívből jövő imát és az Úr parancsolatainak való engedelmességet egyenlő mértékben és folyamatosan alkalmaznunk kell ahhoz, hogy gyarapodjon és sikeresen működjön a bizonyságunk”12.

Dallin H. Oaks elnök felidézte számunkra, hogy „minden héten vennünk kell az úrvacsorából (lásd T&Sz 59:9), hogy érdemesek legyünk arra a becses ígéretre, miszerint a Lelke mindig velünk lesz (lásd T&Sz 20:77)”13.

Nemrégiben pedig Russell M. Nelson elnök kedvesen ezt tanácsolta:

„Tápláljátok igazsággal [a bizonyságotokat]. […]

Tápláljátok magatokat az ősi és újkori próféták szavaival. Kérjétek az Urat, hogy tanítsa meg nektek, miként halljátok meg Őt jobban. Töltsetek több időt a templomban és a családtörténeti munkával.

[Soroljátok] az első helyre… a bizonyságotokat”14.

Összegzés

Szeretett fivéreim és nővéreim! Megígérem nektek, hogy amikor még teljesebben megértitek, mi is a bizonyság, és amikor megosztjátok azt, akkor legyőzitek majd a bizonytalanság és a félelem akadályait, lehetővé téve számotokra, hogy tápláljátok és megtartsátok ezt az igen értékes tulajdont: a bizonyságotokat.

Áldottak vagyunk, hogy számtalan példával rendelkezünk olyan ősi és újkori prófétákra, akik bátran tették bizonyságukat.

Krisztus halálát követően Péter előállt, és ekképpen tett tanúságot:

„Legyen tudtotokra mindnyájotoknak…, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, …áll ez [a férfi] ti előttetek épségben.

[M]ert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”15

Miután Alma elmondta a hitről szóló prédikációját, Amulek erőteljes kijelentést tett: „[É]n magam is bizonyságot teszek nektek arról, hogy ezek a dolgok igazak. Íme, azt mondom nektek, tudom, hogy Krisztus el fog jönni az emberek gyermekei közé, …és hogy engesztelést fog hozni a világ bűneiért; mert az Úristen mondta ezt”16.

Miután Joseph Smith és Sidney Rigdon dicsőséges látomásban látták a feltámadt Szabadítót, ekképpen tanúskodtak:

„És most, a sok [bizonyság] után, amely őróla adatott, ez a legutolsó [bizonyság], amelyet mi adunk róla: Hogy ő él!

Mert láttuk őt, méghozzá Isten jobb kezénél; és hallottuk a hangot, amely bizonyságot tett arról, hogy ő az Atya Egyszülöttje”17.

Fivérek és nővérek! Arra kérlek benneteket, hogy keressétek a lehetőségeket a bizonyságtételre szavakban és tettekben. Nemrégiben épp egy ilyen lehetőségem adódott az egyik dél-amerikai főváros polgármesterének az irodájában, amikor véget ért a vele és a kabinetje több tagjával folytatott megbeszélésünk. Mivel nagyon barátságos hangulatban búcsúzkodtunk, tétován arra gondoltam, hogy meg kellene osztanom a bizonyságomat. A késztetést követve tanúságot tettem arról, hogy Jézus Krisztus az élő Isten Fia és a világ Szabadítója. Abban a pillanatban minden megváltozott. Tagadhatatlan volt a szobában érezhető Lélek. Úgy tűnt, hogy mindenkit megérintett. „[A] Vigasztaló… bizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról”18. Nagyon hálás vagyok, amiért a bátorságomat összeszedve megosztottam a bizonyságomat.

Amikor jön egy ilyen pillanat, kapjátok el és ragadjátok meg! Érezni fogjátok magatokban a Vigasztaló melegségét, amikor így tesztek.

Bizonyságomat és tanúságomat teszem nektek, hogy Isten a mi Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus él, és Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Isten egyháza ma a földön, melyet drága prófétánk, Russell M. Nelson elnök vezet. Jézus Krisztus nevében, ámen.