„Elmém elkapta ezt a gondolatot” Jézus Krisztust illetően
Amikor nagy odafigyeléssel elkapjátok a Jézus Krisztusra irányuló gondolatot, akkor nemcsak a menny útmutatását ígérem nektek, hanem a menny hatalmát is.
Ebben a csodálatos húsvéti időszakban örömmel visszhangzom eme erőteljes himnusz, a Vezess minket, Jehova!1 szövegét.
Van egy figyelemre méltó történet a Mormon könyvében egy előkelő családból származó fiatalemberről, Almáról, akit a szentírások bálványimádó hitetlenként jellemeznek.2 Ügyesen és meggyőzően beszélt, hízelgéssel gyűjtve követőket maga köré. Bámulatos módon egy angyal jelent meg Almának és a barátainak. Alma a földre rogyott, és olyan gyenge volt, hogy magatehetetlenül vitték haza az apjához. Három napon át volt látszólag öntudatlan állapotban.3 Később elmesélte, hogy bár a környezete számára eszméletlennek tűnt, elméje nagyon is tevékeny maradt, a lelke pedig gyötrődött, miközben visszagondolt az életére, amely során figyelmen kívül hagyta Isten parancsolatait. Azt mondta, hogy az elméjét „felszaggat[ta] sok bűn[e] emléke”4, valamint „örök gyötrelem kínozta”5 azt.
Mély kétségbeesésében eszébe jutott, milyen tanításokban részesült fiatalon egy bizonyos „Jézus Krisztusnak, Isten Fiának az eljövetelét illetően, hogy engesztelést hozzon a világ bűneiért”6. Majd ezt a felettébb magával ragadó kijelentést tette: „[A]mint elmém elkapta ezt a gondolatot, így kiáltottam fel a szívemben: Ó, Jézus, Isten Fia, irgalmazz nekem…!”7 Amint a Szabadító isteni hatalmához fordult, valami csodálatos történt: „[A]mikor erre gondoltam – mondta ő –, már nem voltam képes visszaemlékezni a fájdalmaimra”8. Hirtelen békességet és világosságot érzett. „[S]emmi nem… olyan átható és édes, amilyen az örömöm volt”9 – jelentette ki.
Alma „elkapta” ezt a Jézus Krisztus-i igazságot. Ha fizikai értelemben használnánk azt a szót, hogy „elkapta”, akkor így fogalmazhatnánk: „Estében elkapta a korlátot.” Vagyis hirtelen kinyújtotta a kezét, és szorosan megragadott valamit, ami egy biztos alapba van betonozva.
Alma esetében az elméje nyúlt oda, és rögzítette magában Jézus Krisztus engesztelő áldozatának ezt az erőteljes igazságát. Hittel cselekedve ezen igazság szerint, valamint Isten hatalma és kegyelme által megmenekült a kétségbeeséstől, és eltelt reménységgel.
Bár a mi élményeink talán nem olyan látványosak, mint Almáé, így is örök jelentőséggel bírnak. A mi elménk is „elkapta ezt a gondolatot” Jézus Krisztust és az Ő irgalmas áldozatát illetően, lelkünk pedig érezte az azt követő világosságot és örömöt.
Rögzítsük a Jézus Krisztusra irányuló gondolatot!
Azért imádkozom ebben a húsvéti időszakban, hogy tudatosabban alakítsuk, erősítsük és rögzítsük lelkünk „szobáiban”10 ezt a kiemelkedő, Jézus Krisztusra irányuló gondolatot, lehetővé téve, hogy az serényen áramolhasson az elménkbe, vezérelve minket abban, amit gondolunk és teszünk, valamint folyamatosan elhozva a Szabadító szeretetének az édes örömét.11
Amikor Jézus Krisztus hatalmával töltjük el az elménket, az nem jelenti azt, hogy Ő az egyetlen gondolatunk. Azt viszont jelenti, hogy minden gondolatunkat az Ő szeretete, az Ő élete és tanításai, valamint az Ő engesztelő áldozata és dicső feltámadása keretezi. Jézus soha nem lesz egy félreeső sarokban, mert állandóan jelen vannak az Őrá irányuló gondolataink, és „szívvel-lélekkel [Őt magasztaljuk]”12. Imádkozunk, és gondolatban újraéljük azokat az élményeinket, amelyek közelebb hoztak minket Őhozzá. Mennyei képeket, szent írásokat és ihletett himnuszokat fogadunk be elménkbe, hogy gyengéden kipárnázzuk mindazon számtalan napi gondolat útját, melyek átrobognak zsúfolt életünkön. Az Őiránta táplált szeretetünk nem hárítja el tőlünk az e halandó élettel járó szomorúságot és gyászt, ám lehetővé teszi azt, hogy a sajátunkat messze meghaladó erő birtokában keljünk át a kihívásokon.
Jézus, mikor Rád gondolok,
Boldogság áraszt el,
Mily jó lesz látni szent arcod,
S megpihenni Véled.13
Emlékezzetek rá, hogy Mennyei Atya lélekgyermekei vagytok! Ahogy azt Pál apostol kifejtette: „Istennek nemzetsége vagyunk”14. Már jóval azelőtt a saját egyéni személyazonosságotok birtokában éltetek, hogy a földre jöttetek volna. Atyánk készített egy tökéletes tervet számunkra, hogy a földre jöjjünk, tanuljunk, és visszatérjünk Őhozzá. Elküldte Szeretett Fiát, hogy az Ő végtelen engesztelésének és feltámadásának a hatalma által a síron túl is éljünk; amikor pedig hajlandóak vagyunk hitet gyakorolni Őbenne és megbánni a bűneinket,15 akkor bűnbocsánatot nyerünk és az örök élet reménységét.16
Fordítsunk kiemelt figyelmet elménkre és lelkünkre!
Ebben a halandó életben az elménk és a lelkünk kiemelt figyelmet igényel.17 Az elménk teszi lehetővé számunkra, hogy éljünk, válasszunk, és felismerjük a jót és a gonoszt.18 Lelkünk kapja a megerősítő bizonyítékot arról, hogy Isten a mi Atyánk, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, valamint hogy tanításaik utat mutatnak nekünk az itteni boldogsághoz és a síron túli örök élethez.
Alma elméje elkapta ezt a Jézus Krisztusra irányuló gondolatot. Ez megváltoztatta az életét. Az általános konferencia jó lehetőség annak a megértésére, hogy mit szeretne az Úr, mit tegyünk és mivé váljunk. Annak ideje is, hogy elgondolkodjunk a haladásunkon. Miközben a megbízásaim miatt a világ sok részén jártam, fokozott lelki erőt figyeltem meg az egyház igazlelkű, odaadó tagjaiban.
Öt évvel ezelőtt hangzott el a kérés, mely szerint még jobban emeljük ki a Szabadítót mindenben, amit teszünk, azáltal, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza igazi nevét használjuk.19 Buzgóbban ejtjük ki az Úr nevét.
Amióta négy évvel ezelőtt lecsökkentettük az úrvacsorai gyűlés idejét, fokozottabban az úrvacsoravételre irányítjuk a figyelmünket. Többet gondolunk Jézus Krisztusra, és komolyabban vesszük azt az ígéretünket, hogy mindig emlékezünk Őrá.20
A világjárvánnyal járó elszigeteltség nyomán és a Jöjj, kövess engem! segítségével a Szabadító tanításai még fontosabb szerepet kaptak az otthonunkban, elősegítve a Szabadító felé irányuló hétközbeni hódolatunkat.
Követve Russell M. Nelson elnök tanácsát, hogy Őt hallgassuk21, finomítjuk azon képességünket, hogy felismerjük a Szentlélek suttogásait és meglássuk életünkben az Úr kezét.
Templomok tucatjainak a bejelentésével és elkészültével még gyakrabban lépünk be az Úr házába és nyerjük el az Ő megígért áldásait. Erősebben érezzük Szabadítónk és Megváltónk mindent felülmúló gyönyörűségét.
Nelson elnök ezt mondta: „Nincs könnyű vagy automatikus útja annak, hogy valaki… erőteljes tanítvánnyá váljon. Figyelmünknek a Szabadítóra és az Ő evangéliumára kell szegeződnie. Szellemileg erőt próbáló az, amikor minden gondolatban igyekszünk Őrá tekinteni.”22
Azáltal, hogy figyelmünket Jézus Krisztusra összpontosítjuk, minden másra, ami körülvesz bennünket – bár ezek továbbra is jelen vannak – az Őiránta való szeretetünkön keresztül tekintünk. A kevésbé fontos zavaró tényezők elhalványulnak, és eltávolítjuk azokat a dolgokat, amelyek nincsenek összhangban az Ő világosságával és jellemével. Amikor továbbra is nagy odafigyeléssel elkapjátok a Jézus Krisztusra irányuló gondolatot, bíztok Őbenne és betartjátok a parancsolatait, akkor nemcsak a menny útmutatását ígérem nektek, hanem a menny hatalmát is – olyan hatalmat, amely erőt hoz a szövetségeitekbe, békességet a nehézségeitekbe és örömöt az áldásaitokba.
Emlékezzünk Jézus Krisztusra!
Néhány héttel ezelőtt Kathyvel meglátogattuk Matt és Sarah Johnson otthonát. Lógott a falon egy kép a becses családjukról, egy gyönyörű kép a Szabadítóról, egy pedig a templomról.
Négy lányuk – Maddy, Ruby, Claire és June – boldogan beszélt arról, hogy mennyire szeretik az édesanyjukat.
Sarah több mint egy éven keresztül rendszeresen ütemezett be szombati időpontokat a családjuk számára, hogy együtt elmenjenek a templomba és a lányok részt vehessenek a korábban élt családtagjaikért végzett kereszteléseken.
Tavaly novemberben Sarah szombat helyett csütörtökre ütemezte be a családi templomi időpontot december utolsó hetére. „Remélem, nem bánod” – mondta Mattnek.
Sarah-nál előzőleg rákot állapítottak meg, de az orvosok arra számítottak, hogy még két-három évig élni fog. Az egyik úrvacsorai gyűlésen Sarah megosztotta az erőteljes bizonyságát arról, hogy bármiképpen alakuljon is az ő sorsa, teljes szívével szereti a Szabadítót, aki „már kivívta a győzelmet”. A december előrehaladtával az egészsége váratlanul és gyorsan hanyatlani kezdett, és Sarah kórházba került. December 29-én, egy csütörtöki nap reggelén csendben véget ért számára a halandóság. Matt az egész éjszakát Sarah mellett töltötte.
Összetört szívvel, testileg és érzelmileg kimerülve ért haza, ahol együtt gyászolt a lányaival. Ahogy a telefonjára pillantott, észrevette a Sarah által aznapra – szokatlan módon csütörtökre – beütemezett templomi időpontra vonatkozó emlékeztetőt. Matt azt mondta: „Amikor először megláttam, arra gondoltam, hogy ez nem fog menni.”
Matt elméje azonban elkapta ezt a gondolatot: „A Szabadító él. Nincs olyan hely, ahol családként szívesebben lennénk, mint az Ő szent házában.”
Matt, Maddy, Ruby, Claire és June arra az időpontra érkeztek a templomba, amelyet Sarah ütemezett be számukra. Matt könnyes arccal végezte a kereszteléseket a lányaival. Mélyrehatóan érezték a Sarah iránti szeretetüket és az örök köteléküket, valamint érezték a Szabadító hatalmas szeretetét és vigasztaló békességét. Matt gyengéden ezt mondta: „Miközben mélységes bánatot és gyászt érzek, fel is kiáltok örömömben, ismerve Atyám csodálatos szabadítástervét.”
Tanúságot teszek e húsvéti időszak során a Szabadító páratlan engesztelő áldozatának és az Ő dicsőséges feltámadásának a maradéktalan és teljes igazságáról. Megígérem nektek, hogy amint elmétek szilárdan és mindörökké elkapja ezt a gondolatot Jézus Krisztusról, és az életeteket még teljesebben továbbra is a Szabadítóra összpontosítjátok, érezni fogjátok az Ő reménységét, az Ő békességét és az Ő szeretetét. Jézus Krisztus nevében, ámen.