Az öröm hangja
Joseph Smith óta minden próféta egyik legfontosabb célja az, hogy templomok épüljenek.
„Mármost, mit hallunk az evangéliumban, amelyet megkaptunk? Az öröm hangját! Az irgalom hangját a mennyből; és az igazság hangját a földből…; az öröm hangját az élők és a halottak számára; nagy öröm örvendetes híreit.”1
Fivérek és nővérek! Szinte lehetetlen úgy hallgatni Joseph Smith próféta e szavait, hogy ne üljön ki széles mosoly az arcunkra.
Joseph örvendező megfogalmazása jól megragadja azt a teljes és fenséges örömet, amely Isten, a mi Mennyei Atyánk nagy boldogságtervében található, hiszen Ő arról biztosított bennünket, hogy „az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen”2.
Mindannyian örvendezve kiáltottunk fel3 a halandóság előtti életünkben, amikor hallottuk Isten boldogságtervét, és továbbra is örvendezve kiáltunk itt, midőn az Ő terve szerint élünk. De pontosan mi volt a háttere a Próféta e vidám kijelentésének? Mi ösztökélte ezekre a mély és szívből jövő érzelmekre?
Joseph próféta ezt megelőzően a halottakért végzett keresztelésről tanított. Ez valóban egy dicsőséges kinyilatkoztatás volt, melynek a fogadtatása igen örömteli volt. Amikor az egyháztagok megtudták, hogy megkeresztelkedhetnek elhunyt szeretteikért, örvendeztek. Wilford Woodruff ezt mondta: „Abban a pillanatban, amint hallottam róla, lelkem repesett örömében!”4
Nem az elhunyt szeretteinkért végzett keresztelkedés volt az egyetlen igazság, amelyet az Úr idővel kinyilatkoztatott és visszaállított. Seregnyi egyéb ajándék avagy adomány volt, amelyet Isten már régóta rá akart ruházni a fiaira és leányaira.
E további ajándékok közé tartozott a papsági felhatalmazás, a szövetségek és szertartások, a házasságok, melyek örökké tarthatnak, a gyermekeknek szüleikhez pecsételése Isten családjában, végső soron pedig az az áldás, hogy hazatérjünk Isten, a mi Mennyei Atyánk, és a Fia, Jézus Krisztus színe elé. Mindezen áldásokat Jézus Krisztus engesztelése tette lehetővé.
Mivel Isten ezeket az Ő legmagasztosabb és legszentebb áldásai közé sorolta,5 azt az utasítást adta, hogy olyan szent épületek állíttassanak, ahol eme becses ajándékokban részesítheti a gyermekeit.6 Ezeknek az épületeknek kellett az Ő földi otthonának lenniük. Ezek az épületek a templomok lettek, ahol mindaz, amit az Ő nevében, valamint a szava és felhatalmazása által megpecsételnek a földön, az a mennyben is meg lesz pecsételve.7
Ma az egyház tagjaiként könnyen előfordulhat, hogy néhányunk magától értetődőnek veszi ezeket a dicsőséges örök igazságokat. Az életünk szerves részévé váltak. Hasznos, ha időnként azok szemével látjuk őket, akik első alkalommal hallanak róluk. Ez egy közelmúltbeli élményen keresztül vált nyilvánvalóvá számomra.
Tavaly, közvetlenül a Japán Tokió templom újraszentelése előtt, sok olyan vendég járta be azt a templomot, akik nem a mi felekezetünk tagjai. Az egyik ilyen bejáráson részt vett egy másik vallás egyik megfontolt vezetője is. Tanítottuk vendégünket Mennyei Atyánk boldogságtervéről, Jézus Krisztus megváltó szerepéről ebben a tervben, valamint arról a tanról, mely szerint a családok örökkévalóan egyesülhetnek a pecsételő szertartás által.
A bejárásunk végén megkértem a barátunkat, hogy ossza meg az érzéseit. A – múltbéli, jelenlegi és jövőbeli – családok egyesítésére utalva ez a derék ember teljes őszinteséggel ezt kérdezte: „Vajon az önök felekezetének a tagjai igazán értik azt, hogy mégis milyen mélyenszántó ez a tan?” Majd hozzátette: „Könnyen lehet, hogy ez a tanítás azon kevesek közé tartozik, amelyek képesek egyesíteni ezt az oly megosztott világot.”
Micsoda rendkívüli észrevétel! Ezt a férfit nem egyszerűen a templom kifinomult megmunkálása indította meg, sokkal inkább az a megdöbbentő és mélyenszántó tan, mely szerint a családok örökre Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz vannak egyesítve és pecsételve.8
Ne lepődjünk hát meg, ha valaki – akár egy másik felekezet tagja is – felismeri mindannak a fenséges voltát, ami a templomban zajlik. Ami számunkra köznapivá vagy megszokottá válhat, azt olykor a maga pompájában és fenségességében látják azok, akik első alkalommal hallják vagy érzik.
Habár az ősi időkben is léteztek templomok, Jézus Krisztus evangéliumának a visszaállításával Joseph Smith óta minden próféta egyik legfontosabb célja az, hogy templomok épüljenek. És könnyű megérteni, hogy miért.
Amikor Joseph próféta a halottakért végzett keresztelésről tanított, egy másik nagyszerű igazságot is kinyilatkoztatott. Ezt tanította: „[H]add biztosítsalak titeket arról, hogy ezek a tantételek a halottakkal és az élőkkel kapcsolatban nem vehetők könnyedén, ami a szabadulásunkat illeti. Mert az ő szabadulásuk szükséges és elengedhetetlen a mi szabadulásunkhoz, mert nélkülünk nem lehetnek tökéletessé – éppen úgy mi sem lehetünk tökéletessé a halottaink nélkül.”9
Láthatjuk, hogy ezzel igen világossá válik, miszerint szükség van templomokra, valamint az élőkért és a holtakért végzett munkára.
Az ellenség készenlétben áll. Hatalmát fenyegetik a templomokban végzett szertartások és szövetségek, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megpróbálja megállítani a munkát. Miért? Mert ismeri az ebből a szent munkából fakadó hatalmat. Jézus Krisztus szabadító hatalma minden egyes új templom felszentelésével egyre terjed világszerte, hogy ellensúlyozza az ellenség erőfeszítéseit, és megváltson bennünket, ha Őhozzá jövünk. Ahogy gyarapodik a templomok, valamint a szövetségeiket megtartók száma, úgy gyengül az ellenség.
Az egyház korai napjaiban néhányan aggódtak egy-egy új templom bejelentésekor, mondván, hogy „soha nem kezdtünk még hozzá egyetlen templom építéséhez sem úgy, hogy fel ne zúgtak volna a pokol harangjai”. Brigham Young azonban bátran megfelelt erre: „Hallani akarom, ahogy újra felzúgnak.”10
Ebben a halandó életben soha nem fogunk megmenekülni ettől a háborúságtól, de igenis lehet hatalmunk az ellenség felett. Ez a hatalom és erő Jézus Krisztustól ered, amikor templomi szövetségeket kötünk és tartunk meg.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Közeleg az idő, amikor azok, akik nem engedelmeskednek az Úrnak, különválasztatnak azoktól, akik igen… Az a legmegbízhatóbb biztosításunk, ha továbbra is érdemesek maradunk arra, hogy bebocsáttassunk az Ő szent házába.”11
Következzen néhány további áldás, amelyeket Isten ígért meg nekünk az Ő prófétáján keresztül.
Csodákra van szükségetek? Prófétánk kijelentette: „Megígérem nektek, hogy ha áldozatokat hoztok azért, hogy az Ő templomaiban szolgáljatok és hódoljatok, akkor az Úr elhozza azokat a csodákat, amelyekre tudja, hogy szükségetek van.”12
A Szabadító, Jézus Krisztus gyógyító és megerősítő hatalmára van szükségetek? Nelson elnök arról biztosít bennünket, hogy „minden, amit a templomban tanítanak… gyarapítja azt, amit Jézus Krisztussal kapcsolatban megértünk. […] [M]időn megtartjuk a szövetségeinket, Ő felruház bennünket az Ő gyógyító, megerősítő hatalmával. És ó, mily nagy szükségünk lesz az Ő hatalmára az előttünk álló napok során!”13
Az első virágvasárnapon, amikor Jézus Krisztus diadalmasan bevonult Jeruzsálembe, a tanítványai sokasága „örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval”, mondván: „Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében!”14
És lám, a Kirtland templomot is virágvasárnapon szentelték fel 1836-ban! Jézus Krisztus tanítványai ez alkalommal is örvendeztek. Abban a felszentelési imában Joseph Smith próféta ezeket a dicsőítő szavakat szólta:
„Ó, Urunk, Mindenható Istenünk, hallj meg minket…, és válaszolj nekünk a mennyből…, ahol trónon ülsz dicsőséggel, tisztelettel, hatalommal, fenséggel[ és] erővel…
[S]egíts nekünk Lelked hatalmával, hogy hangunk összecsengjen azokkal a fényes, ragyogó szeráfokkal trónod körül, amint dicséretet zengedezünk, hozsánnát énekelve Istennek és a Báránynak!
És add, hogy ők, a te… szentjeid… örömmel kiáltsanak fel.”15
Fivérek és nővérek! Dicsérjük hát mi is ezen a mai virágvasárnapon, Jézus Krisztus tanítványaiként, a mi szent Istenünket, és örvendezzünk az Ő irántunk való jóságán! „[M]it hallunk az evangéliumban, amelyet megkaptunk?” Valóban „az öröm hangját”16!
Tanúsítom, hogy egyre nagyobb örömet fogtok érezni, amikor beléptek az Úr szent templomaiba. Tanúsítom, hogy meg fogjátok tapasztalni az örömet, melyet számotokra tartogat. Jézus Krisztus nevében, ámen.