Béketeremtők kerestetnek
Megvan az önrendelkezésetek, hogy válasszatok: viszálykodás vagy megbékélés. Arra buzdítalak benneteket, hogy válasszátok azt, hogy béketeremtők lesztek, most és mindig.
Drága fivéreim és nővéreim! Öröm számomra itt lenni veletek. Az elmúlt hat hónapban állandóan az eszemben jártatok és ott voltatok az imáimban. Azért imádkozom, hogy a Szentlélek tudassa veletek, amit az Úr szeretné, ha hallanátok, miközben most hozzátok szólok.
Sok évvel ezelőtt, a sebészeti szakmai gyakorlatom alatt, asszisztáltam egy sebésznek, aki éppen egy rendkívül fertőző, elüszkösödött lábat amputált. Nehéz műtét volt. A feszültséget az is fokozta, hogy az egyik csapat gyatrán végzett el egy feladatot, mire a sebészből kitört a düh. A kitörése kellős közepén elhajította a baktériumokkal borított szikéjét. Az pedig beleállt az alkaromba!
A műtőben a magáról megfeledkezett sebésztől eltekintve mindenki elszörnyedt a sebészi gyakorlat ily veszélyes megsértésén. Szerencsére nem fertőződtem meg. Azonban ez a tapasztalat maradandó benyomást hagyott bennem. Még abban az órában megígértem magamnak, hogy bármi történjék is az én műtőmben, én soha nem fogom elveszíteni az uralmamat az indulataim felett. Azt is megfogadtam, hogy soha semmit nem fogok dühből máshoz vágni – sem szikét, sem szavakat.
Még most, évtizedekkel később is eltűnődöm azon, hogy a karomba álló fertőzött szike vajon mérgezőbb volt-e azon epés viszálykodásnál, amely napjainkban fertőzi a közbeszédet és a személyes kapcsolatok túlságosan nagy hányadát. A végletes ellentétek és a heves nézeteltérések eme korában eltűnni látszik az előzékenység és az illem.
Túlságosan elterjedt a közönségesség, a hibakeresés és a másokról való gonosz beszéd. Túl sok megmondóember, politikus, előadóművész és egyéb véleményvezér dobálózik szüntelenül sértésekkel. Nagyon aggaszt, hogy sokan látszólag úgy vélik, teljesen elfogadható bárkinek is az elítélése, befeketítése és gyalázása, ha nem ért velük egyet. Úgy tűnik, sokan égnek a vágytól, hogy szánalmas és célzott szurkálódásokkal kárt tegyenek a másik jó hírében.
A düh soha nem meggyőző erejű. Az ellenségeskedés senkit nem épít. A viszálykodás soha nem vezet sugalmazott megoldásokhoz. Sajnálatos módon még a saját sorainkban is látunk időnként viszálykodó viselkedést. Hallunk olyanokról, akik becsmérlik a házastársukat és a gyermekeiket; olyanokról, akik dühkitörésekkel irányítanak másokat; valamint olyanokról, akik azzal büntetik a családtagjaikat, hogy nem szólnak hozzájuk. Hallunk zsarnokoskodó fiatalokról és gyermekekről, valamint munkatársaikat rágalmazó alkalmazottakról.
Drága fivéreim és nővéreim! Ennek nem szabadna így lennie! Jézus Krisztus tanítványaiként példát kell mutatnunk arra, hogyan bánjunk másokkal – főleg akkor, amikor különbözik a véleményünk. Jézus Krisztus igaz követőjét leginkább arról lehet felismerni, hogy mennyire bánik könyörületesen másokkal.
A Szabadító egyértelművé tette ezt a követőihez intézett beszédeiben mindkét féltekén. „Boldogok a békességre igyekezők”1 – jelentette ki. „[A] ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.”2 Aztán persze olyasvalamire is intett, ami mindegyikünknek kihívást jelent: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.”3
Halála előtt a Szabadító megparancsolta a tizenkét apostolának, hogy úgy szeressék egymást, ahogyan Ő szerette őket.4 Majd pedig hozzátette: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”5
A Szabadító üzenete világos: az Ő igaz tanítványai építenek, felemelnek, bátorítanak, meggyőznek és lelkesítenek – akármilyen nehéz legyen is a helyzet. Jézus Krisztus igaz tanítványai béketeremtők.6
Ma virágvasárnap van. Arra készülünk, hogy megemlékezzünk a legfontosabb és legnagyobb olyan mennyei eseményről, amelyet a földön valaha is feljegyeztek, vagyis az Úr Jézus Krisztus engeszteléséről és feltámadásáról. A Szabadító becsben tartásának az egyik legjobb módja az, ha béketeremtővé válunk.7
A Szabadító engesztelése lehetővé tette számunkra minden gonoszság – köztük a viszálykodás – legyőzését is. Legyen egyértelmű: a viszálykodás igenis gonosz dolog! Jézus Krisztus kijelentette, hogy akikben „ott van a viszálykodás lelke”, azok nem Tőle valók, „hanem az ördögtől, aki a viszálykodás atyja, és felserkenti az emberek szívét, hogy haragosan viszálykodjanak egymással”8. Akik viszálykodást szítanak, azok Sátán kezére játszanak, akár felismerik ezt, akár nem. „Senki sem szolgálhat két mestert”9. Nem állhatunk Sátán oldalán a szidalmazásainkkal, majd pedig hihetjük azt, hogy ettől még szolgálhatjuk Istent.
Drága fivéreim és nővéreim! Tényleg számít az, hogy miként bánunk egymással. Sokat számít, hogy miként szólunk másokhoz és másokról otthon, az istentiszteleten, a munkahelyen és az interneten. Ma arra kérlek benneteket, hogy bánjatok másokkal magasztosabb, szentebb módon. Kérlek, hogy jól figyeljetek: „Ha van bármi, ami erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó”10, amit elmondhatunk a másikról – legyen az szemtől szembe vagy a háta mögött –, akkor az legyen a mi mércénk az érintkezéseinkben.
Ha az egyházközségünkben egy házaspár elválik, vagy egy fiatal misszionárius korábban tér vissza, esetleg egy serdülő kételkedik a bizonyságában, akkor nincs szükségük az ítélkezésetekre. Arra van szükségük, hogy megtapasztalják Jézusnak a szavaitokban és tetteitekben tükröződő tiszta szeretetét.
Ha a közösségi médiában az egyik barátotok olyan határozott politikai vagy társadalmi nézeteket vall, amelyek sértik mindazt, amiben hisztek, akkor azon nem fog segíteni a haragos és éles visszavágásotok. Ennél sokkal többet kíván meg tőletek a megértés hídjainak az építése, viszont a barátotoknak pontosan erre van szüksége.
A viszálykodás elűzi a Lelket – minden alkalommal. A viszálykodás azt a tévképzetet erősíti, mely szerint az egymásnak feszülés jelenti a megoldást a nézetkülönbségekre – ez azonban soha nincs így. A viszálykodás egy döntés. A béketeremtés egy döntés. Megvan az önrendelkezésetek, hogy válasszatok: viszálykodás vagy megbékélés. Arra buzdítalak benneteket, hogy válasszátok azt, hogy béketeremtők lesztek, most és mindig.11
Fivérek és nővérek! Mi szó szerint meg tudjuk változtatni a világot – egyénről egyénre, érintkezésről érintkezésre. Hogyan? Azáltal, hogy példát mutatunk az őszinte nézetkülönbségek kölcsönös tiszteleten és méltóságteljes párbeszéden alapuló rendezésére.
A nézeteltérések az élet részét képezik. Én mindennap az Úr olyan odaadó szolgáival dolgozom, akik nem mindig látnak ugyanúgy egy-egy adott kérdést. Tudják, hogy hallani szeretném az elképzeléseiket és a kendőzetlen érzéseiket mindennel kapcsolatban, amit megbeszélünk – főleg az érzékeny témáknál.
Két derék tanácsosom, Dallin H. Oaks elnök és Henry B. Eyring elnök, példaértékűen fejezik ki az érzéseiket – különösen akkor, amikor ezek esetleg eltérnek. Egymás iránti tiszta szeretettel teszik meg ezt. Egyikük sem sugallja azt, hogy ő jobban tudja mint a másik, és hogy emiatt keményen védenie kell az álláspontját. Egyikük sem adja jelét annak, hogy vetélkednie kellene a másikkal. Mivel mindkettejüket eltölti a jószívűség – „Krisztus tiszta szeretete”12 – a tanácskozásainkat az Úr Lelke tudja vezérelni. Mily nagyon szeretem és tisztelem ezt a két nagyszerű férfit!
A jószívűség a viszálykodás ellenszere. A jószívűség az a lelki ajándék, amely segít nekünk levetkőzni a természetes embert, aki önző, dacos, kevély és féltékeny. A jószívűség Jézus Krisztus igaz követőjének az elsődleges jellemvonása.13 A jószívűség határozza meg a béketeremtőt.
Amikor megalázkodunk Isten előtt és szívünk minden erejével imádkozunk, akkor Isten megadja nekünk a jószívűséget.14
Akik megáldattak ezzel a mennyei ajándékkal, azok hosszútűrőek és kedvesek. Nem irigykednek másokra és nincsenek eltelve önmaguktól. Nem könnyű őket felbosszantani és nem gondolnak rosszat másokról.15
Fivérek és nővérek! Krisztus tiszta szeretete a válasz a minket ma megbetegítő viszálykodásra. A jószívűség arra sarkall minket, hogy viseljük egymás terheit,16 ahelyett, hogy terheket halmoznánk egymásra. Krisztus tiszta szeretete lehetővé teszi számunkra azt, hogy „Isten tanújaként áll[junk] mindig és mindenben és minden helyen”17 – főleg a feszült helyzetekben. A jószívűség lehetővé teszi számunkra, hogy megmutassuk, miként beszélnek és cselekszenek a krisztusi férfiak és nők – főleg a bírálatok kereszttüzében.
Nem azt mondom, hogy bármi áron legyen béke.18 Azt mondom, hogy a másokkal való bánásmódotok legyen összhangban az úrvacsoravételkor kötött szövetség megtartásával. Szövetségben ígéritek, hogy mindig emlékezni fogtok a Szabadítóra. Azt a felhívást intézem hozzátok, hogy a pattanásig feszült és viszálykodással teli helyzetekben emlékezzetek Jézus Krisztusra. Imádkozzatok azért, hogy legyen bátorságotok és bölcsességetek azt mondani vagy tenni, amit Ő mondana vagy tenne. A Békesség Hercegét követve az Ő béketeremtőivé válunk majd.
Ezen a ponton talán azt gondoljátok, hogy ez az üzenet nagyon is hasznos lenne valakinek, akit ismertek. Talán azt remélitek, hogy segíteni fog neki kedvesebbnek lenni veletek. Remélem, így is lesz. Ám azt is remélem, hogy a saját szívetek mélyére is néztek, hogy kiderüljön, fellelhető-e ott a kevélység vagy a féltékenység olyan szilánkja, amely meggátol benneteket a béketeremtővé válásban.19
Ha komolyan szeretnétek segíteni Izráel egybegyűjtésében, valamint olyan kapcsolatokat kiépíteni, amelyek az örökkévalóságon át is kitartanak, akkor most van itt az ideje a keserűség félretételének. Most van itt az ideje annak, hogy ne erőltessétek tovább a saját, ellentmondást nem tűrő akaratotokat. Most van itt az ideje annak, hogy ne tegyetek többé olyan dolgokat, amelyek miatt másoknak lábujjhegyen kell járniuk körülöttetek, attól való félelmükben, hogy felingerelnek. Most van itt az ideje a harci fegyvereitek eltemetésének.20 Ha a nyelvi fegyvertáratok tele van sértésekkel és vádaskodásokkal, akkor most van itt az ideje ezek félretételének.21 Lelkileg erős krisztusi férfiként vagy nőként fogtok felemelkedni.
A templom segíthet nekünk a törekvésünkben. Ott felruháztatunk Isten hatalmával, amely képessé tesz minket Sátán legyőzésére, aki minden viszálykodás felbujtója.22 Taszítsátok ki őt a kapcsolataitokból! Figyeljétek meg, hogy egyúttal az ellenséget is mindig rendreutasítjuk, amikor begyógyítunk egy félreértést, vagy nem vagyunk hajlandóak megsértődni. Ehelyett olyan gyengéd irgalmasságot tudunk tanúsítani, amely Jézus Krisztus igaz tanítványaira jellemző. A béketeremtők gátat vetnek az ellenségnek.
Váljunk népként valódi világossággá a hegyen – olyan világossággá, amelyet „nem lehet elrejteni”23. Mutassuk meg, hogy az összetett ügyek megoldásának van békés, tiszteletteljes módja is, a nézeteltérések elsimításának pedig van felvilágosult módja is. Amikor a Jézus Krisztus igaz követőiben megnyilvánuló jószívűséget gyakoroljátok, akkor az Úr minden képzeletet felümúlva fel fogja magasztalni az erőfeszítéseiteket.
Az evangélium hálója a legnagyobb háló a világon. Isten mindenkit hív, hogy jöjjön Őhozzá: „feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt”24. Mindenki számára van hely. Azonban az előítéletnek, a bíráskodásnak, illetve bárminemű viszálykodásnak nincs helye.
Drága fivéreim és nővéreim! A legjobb még hátravan azok számára, akik mások építésével töltik az életüket. Ma azt a felhívást intézem hozzátok, hogy vizsgáljátok meg a tanítványságotokat annak a fényében, ahogyan másokkal bántok. Megáldalak titeket olyan módosítások végrehajtásával, amelyekre szükség lehet ahhoz, hogy a viselkedésetek nemesítő, tiszteletteljes, valamint Jézus Krisztus igaz követőjéhez illő legyen.
Megáldalak titeket azzal, hogy az erőszakoskodást kérlelésre, az ellenségeskedést megértésre, a viszálykodást pedig békességre váltsátok.
Isten él! Jézus a Krisztus. Ő áll ennek az egyháznak az élén. Mi az Ő szolgái vagyunk. Ő segíteni fog nekünk az Ő béketeremtőivé válnunk Ezt tanúsítom Jézus Krisztus szent nevében, ámen.