A 193. félévi általános konferencia kiemelkedő üzenetei és mozzanatai

Russell M. Nelson elnök széke ugyan üresen maradt az általános konferencia alatt, azonban az egyház tagjai az utolsó ülés végén nagy örömmel fogadták a 99 éves prófétájuk előre felvett üzenetében elhangzó tanácsokat és bizonyságot.

Nelson elnök azt mondta, hogy a közelmúltban elszenvedett hátsérüléséhez kapcsolódó fájdalomból adódóan fokozott nagyrabecsülést érez „Jézus Krisztusért és az Ő engesztelésének a felfoghatatlan ajándékáért”. Az egyháztagokat arra buzdította, hogy gondolkodjanak celesztiálisan, és elmondta, mi mindent tudott meg Mennyei Atya tökéletes tervéről.

„[A]zok a dolgok, amelyektől a halandó életetek a lehető legjobb lehet, pontosan ugyanazok a dolgok, amelyektől az életetek majd az egész örökkévalóságban a lehető legjobb lehet!”
„[A] ma meghozott döntéseitek három dolgot is meghatároznak: hol fogtok élni az egész örökkévalóságon át, milyen testben fogtok feltámadni, és kikkel fogtok örökre együtt élni” (117. oldal).

Dallin H. Oaks elnök tanúságot tett a hithű szentekre váró felmagasztosításról (lásd 26. oldal). Henry B. Eyring elnök bizonyságot tett a Szentlélek útmutatásáról, amely meg lett ígérve az arra érdemes szenteknek (lásd 92. oldal; lásd még Stevenson elder, 42. oldal). M. Russell Ballard elnök pedig erőteljes bizonyságot tett arról, hogy „milyen dicső felelősség volt [Joseph Smith] számára az idők teljessége… adományozási korszakának a prófétájává válni” (74. oldal).

A konferencián beszélők azt tanították, hogy a halandóságban a legfontosabb döntéseink az Úr Jézus Krisztus, valamint az Ő parancsolatai iránti engedelmesség körül összpontosulnak, beleértve a tized törvényét is (lásd Nelson elnök és Andersen elder, 117. és 32. oldal). Azt is tanították, hogy boldogságra, gyógyulásra és reményre lelünk a Szabadítón keresztül, amint törekedünk előre a szövetség ösvényén (lásd Bednar elder, Godoy elder, Csoi elder és Cook elder, 6., 16., 46. és 82. oldal; Newman fivér, 36. oldal; valamint Wright nővér, Freeman nővér és Runia nővér, 9., 76. és 62. oldal), és az egyházi elhívásainkon, barátságokon, társasági életen és szolgálaton keresztül kifejezésre juttatjuk az úrvacsora szövetségébe foglalt elkötelezettségünket Jézus Krisztus, valamint egymás iránt (Gong elder, 111. oldal).

A vezetők arra buzdították az egyháztagokat, hogy fogaják be a bűnbánat ajándékát (Renlund elder, 96. oldal; lásd még Eyring elnök és Uchtdorf elder, 92. és 86. oldal). Azt tanították, hogy a visszaállítás rávilágít az isteni természetünkre, örökségünkre és lehetőségeinkre (Soares elder, 70. oldal; lásd még Philips elder, Giraud-Carrier elder és Sabin elder, 49., 114. és 56. oldal). Arra emlékeztették továbbá az utolsó napi szenteket, hogy „Izráel egybegyűjtéséhez misszionáriusokra van szükségünk – sokkal többre, mint ahányan szolgálnak”, különösen idős házaspárokra (Rasband elder, 52. oldal; lásd még Parrella elder, 80. oldal).

Nelson elnök 20 új templom építésének a terveit bejelentve ezt mondta: „A templomban végzett szolgálatotok és hódolatotok… segíteni fog celesztiálisan gondolkodnotok” (117. oldal; lásd még Christofferson elder és Esplin elder, 19. és 108. oldal).