Hélamán 13–16

Bevezetés

Jézus Krisztus evangéliuma minden embernek felajánlja a változás lehetőségét. A Mormon könyve nagy részében a lámániták cselekedetei „gonoszak voltak”; azonban „a nefiták prédikálása folytán” (Hélamán 15:4) „legnagyobb részük” elfogadta az evangéliumot (Hélamán 6:1) és hatalmas szívbéli változást tapasztalt meg. Itt, Hélamán könyvében, nyilvánvalóan megfordulnak a szerepek – akiket egykor tanítottak, azok az emberek válnak tanítókká. A nefiták közül viszont sokan kevélyekké váltak és semmibe vették saját prófétáikat, ezért az Úr lámánita prófétát küldött, aki figyelmeztette őket, hogy tartsanak bűnbánatot és készüljenek az Úr jövetelére. Nézd meg, hogyan reagáltak a nefiták összességében és egyénileg az Úr lámánita küldöttére! Sámuel szavai elég fontosak voltak a Szabadítónak ahhoz, hogy amerikai személyes papsági szolgálata során kijelentse azok érvényességét és tanúbizonyságot tegyen azok maradéktalan beteljesedéséről (lásd 3 Nefi 23:9–13).

Szövegmagyarázat

Hélamán 13:3. „Mindazt, amit a szívébe ültet”

Sámuel, aki próféta volt, nem saját kútfejéből vette, hogy mit prédikáljon a nefitáknak. A Hélamán 13:3-ban azt olvassuk, hogy azt tanította, „amit [az Úr] a szívébe ültet[ett]”. Ezzel a kinyilatkoztatási folyamattal kapcsolatban Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke kifejtette, gyakran hogyan érkezik el hozzánk az Úr hangja:

„A kinyilatkoztatás olyan szavakként érkezik, amelyeket inkább érzünk, mintsem hallunk. Nefi azt mondta tévelygő fivéreinek, akiket angyal látogatott meg: »ti már nem éreztetek, így hát nem érezhettétek a szavait« [1 Nefi 17:45; kiemelés hozzáadva].

A szentírások tele vannak az ehhez hasonló kijelentésekkel: »a fátyol elvétetett elménkről, és értelmünk szemei megnyíltak« [T&Sz 110:1], vagy »elmédben és szívedben szólok majd hozzád« [T&Sz 8:2 ], vagy »mondjátok el a gondolatokat, amelyeket a szívetekbe helyezek« [T&Sz 100:5]. Több száz olyan vers van, amely a kinyilatkoztatásról tanít” (in Conference Report, Oct. 1994, 77; vagy Ensign, Nov. 1994, 60).

Hélamán 13:11–16. Néhány igazlelkű ember miatt megkíméltetnek

Voltak olyan idők, amikor azért menekültek meg a gonoszok a rettenetes pusztulástól, mert éltek közöttük igazlelkű emberek. Zarahemla gonosz népe is igazlelkű embereknek köszönhette, hogy megőriztetett és nem pusztult el, bár ezt természetesen nem tudták. Néhány éven belül azonban Zarahemla elveszítette ezt a csendes és méltányolatlan védelmet, és Sámuel szavai beteljesedtek (lásd 3 Nefi 9:3). Még Sodoma és Gomora is megmenekült volna, ha élt volna ott csupán 10 igazlelkű ember (lásd 1 Mózes 18:23–33).

Igenis számít az, ahogyan élünk. Néhány ember személyes igazlelkűsége is hatalmas áldást jelenthet másoknak, különösen saját családunkban és helyi közösségünkben.

Hélamán 13:19–22. Gazdagság és lelkiség

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így jellemezte az anyagiasság és a lelkiség közötti kapcsolatot:

„Az anyagiasság, amely anyagi szükségleteket és célokat helyez előtérbe, nyilvánvalóan ellentéte a lelkiségnek. A szabadító azt tanította, hogy ne gyűjtsünk magunknak »kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják« (Máté 6:19). A mennyekben kell kincseket gyűjtenünk: »Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is« (Máté 6:21). […]

Önmagában semmi rossz nincs a pénzben. Az irgalmas szamaritánus ugyolyan pénzt használt, hogy szolgálja embertársát, mint Júdás, hogy elárulja a Mestert. Azonban »minden rossznak gyökere a pénz szerelme« (1 Timótheus 6:10; kiemelés hozzáadva). Az jelenti a döntő különbséget, hogy milyen mértékű lelkiséggel tekintünk e világ dolgaira és világi tapasztalatainkra, hogyan értékeljük és kezeljük azokat.

Ha megengedjük, hogy a pénz hódolatunk tárgyává váljon vagy első helyre kerüljön, az önzővé és kevéllyé tehet minket, felfuvalkodottá »a világ hiábavaló dolgaiban« (Alma 5:37). Ezzel szemben ha hivatalos kötelezettségeink teljesítésére, valamint tizedünk és felajánlásaink fizetésére használjuk, akkor a pénz feddhetetlenség bizonyítéka lehet és önzetlenséget fejleszthet ki. A javak lelki értelemben felvilágosult használata segíthet nekünk felkészülni a celesztiális dicsőség magasabb törvényére” (in Conference Report, Oct. 1985, 78; vagy Ensign, Nov. 1985, 62–63).

Hélamán 13:21–22

Minek tulajdonította Sámuel a nefiták átkát? Mire emlékeztek és mit felejtettek el? Miért fontos ez a te életedben?

Hélamán 13:23–29. Az élő próféta követése

M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított annak fontosságáról, hogy kövessük az élő prófétákat és apostolokat: „Kedves testvéreim, kérlek, figyeljetek oda a dolgokra, melyeket az egyház vezetői tanítottak nekünk. […] Alkalmazzátok a tanításokat, melyek segítenek nektek és családotoknak! Családi körülményeinktől függetlenül mindannyian hozzuk a próféták és apostolok tanításait otthonainkba, hogy megerősítsük kapcsolatainkat egymással, Mennyei Atyánkkal, és az Úr Jézus Krisztussal! Az Úr nevében ígérem nektek, hogy ha nem csak fületekkel, hanem szívetekkel és figyelni fogtok, a Szentlélek ki fogja nyilvánítani az igazságot [az egyház elnöke], tanácsosai, az apostolok és más egyházi vezetők üzeneteiről. A Lélek késztetést ad nektek, hogy tudjátok, egyénekként és családokként mit tegyetek tanácsuk követése végett, hogy megerősödjön a bizonyságotok, hogy békében és örömben legyen részetek” (lásd Liahóna, 2001. júl. 82.).

Hélamán 13:38. A gonoszság ellentétes a boldogság természetével

Sámuel figyelmeztette a nefitákat, hogy gonosztevésben keresnek boldogságot, ami ellentétes a boldogság természetével. Erről a problémáról és az igazi boldogság eljövetelének módjáról szólva Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából rámutatott, hogy a boldogság csakis igazlelkűséggel jő el:

„Észrevettétek, hogy Sátán úgy munkálkodik, hogy megpróbálja rabul ejteni az elmét és az érzelmeket, felvillanó képekkel, harsogó zenével, valamint minden fizikai érzék végletekig való stimulálásával? Kitartóan törekszik az életet megtölteni cselekménnyel, szórakozással és ingerekkel, úgy, hogy az ember ne is tudjon elgondolkodni választásai következményein. Gondoljatok csak bele! Vannak, akik számára úgy jelenik meg az Isten legalapvetőbb parancsolatai megszegésére való kísértés, hogy a csábító tettek elfogadhatónak vannak feltüntetve, vonzónak, sőt, kívánatosnak látszanak. Látszólag nincs semmi komoly következmény, épp ellenkezőleg, tartós öröm és boldogság látszik. Vegyétek számításba azonban, hogy ezeket az előadásokat forgatókönyvek és színészek uralják! Valószínűleg a meghozott döntések kimenetelét szintén a producer kívánságai szabják meg.

Az élet azonban nem ilyen. Igen, az erkölcsi önrendelkezés lehetővé teszi, hogy úgy válasszunk, ahogy csak akarunk, a választások kimenetelét azonban nem mi szabjuk meg. Az ember hamis alkotásaival ellentétben Mennyei Atyánk meghatározza választásaink következményeit. Az engedelmesség boldogságot eredményez, parancsolatainak megszegése pedig nem” (lásd Liahóna, 2004. máj. 102).

Hélamán 14. Sámuel próféciája a Szabadító eljöveteléről

A szentírások egyik legkülönlegesebb próféciája az, amit Jézus Krisztus születéséről és haláláról mondott Sámuel. A következő ábra felvázolja Sámuel tanításait, beleértve ebbe Krisztus születését és halálát, valamint ezek feljegyzett beteljesedését, és azokat, amelyekkel Sámuel utasításokat adott a népnek:

A Szabadító születéséről szóló prófécia		Beteljesedés
Hélamán 14:2	Öt év múlva megszületik	3 Nefi 1:13
Hélamán 14:3–4	A születése előtti éjszakán nem lesz sötétség	3 Nefi 1:15
Hélamán 14:5	Új csillag	3 Nefi 1:21
Hélamán 14:6	Sok jel és csoda az égben	Hélamán 16:13; 3 Nefi 2:1
Hélamán 14:7	Mindenki megdöbben és a földre rogy	3 Nefi 1:16–17

Sámuel arra tanította őket, hogy készüljenek a Szabadító fogadására (Hélamán 14:8–13)	Tanítás
Hélamán 14:8	Higgyetek Istenben
Hélamán 14:9, 13	Tartsatok bűnbánatot és nyerjetek megbocsátást Krisztus által
Hélamán 14:30	Szabadon cselekedhettek

A Szabadító haláláról szóló prófécia		Beteljesedés
Hélamán 14:20, 27	Három napra elsötétül a nap	3 Nefi 8:19–23
Hélamán 14:21	Mennydörgés, villámlás, földrengések	3 Nefi 8:6–7
Hélamán 14:22	Feltöredezik a föld	3 Nefi 8:12, 17–18
Hélamán 14:23	Nagy viharok; hegyek alant fekvő helyekké tétetnek, völgyekből pedig hegyek lesznek	3 Nefi 8:5–6
Hélamán 14:24	Országutak és városok pusztulnak el	3 Nefi 8:8–11, 13–14
Hélamán 14:25	Sírok nyílnak meg és feltámadt szentek szolgálnak az embereknek	3 Nefi 23:9–13

Hélamán 14:11. „Hogy megismerhessétek a bűnbánat feltételeit”

Richard G. Scott elder tanított a bűnbánat feltételeiről:

„A The Miracle of Forgiveness (A megbocsátás csodája) című könyvében Spencer W. Kimball elnök rendkívül jó kalauzt ad a bűnbánat általi megbocsátás elnyeréséhez. Sokaknak segített már megtalálni a visszavezető utat. A bűnbánat öt lényegi alkotóelemét nevezi meg:

A bűn miatti bánkódás. Nézzetek utána és elmélkedjetek, hogy eldöntsétek, vétketeket mennyire tartja komolynak az Úr. Ez gyógyító bánathoz és lelkiismeret-furdaláshoz vezet. Annak őszinte vágyát is elhozza magával, hogy változzatok és készen álljatok a megbocsátás minden feltételének alávetni magatokat. […]

A bűn elhagyása. Ez annak rendíthetetlen, tartós elhatározása, hogy nem ismételjük meg a vétket. Ennek az elkötelezettségnek a betartása biztosítja azt, hogy ne kelljen újra megtapasztalni az adott bűn keserű utóízét. […]

A bűn beismerése. Mindig be kell vallanotok bűneiteket az Úrnak. Ha komoly vétkek, például erkölcstelenség, akkor a püspöknek vagy a cövekelnöknek is be kell vallani. Kérlek, értsétek meg, hogy a beismerés nem bűnbánat! Elengedhetetlen lépés, de önmagában még nem elegendő. A kisebb hibák említéséből álló részleges beismerés nem segít nektek komolyabb, felfedetlen vétkek tisztázásában. […]

A bűn jóvátétele. Amennyire csak lehetséges, helyre kell állítanotok, vissza kell adnotok azt, amit elloptatok, elrontottatok vagy tönkretettetek. A készséges jóvátétel kézzelfogható bizonyíték az Úr előtt arra, hogy elköteleztétek magatokat minden tőletek telhető megtételére azért, hogy bűnbánatot tartsatok.

Minden parancsolat betartása. A teljes engedelmesség hozza el életetekbe az evangélium hatalmának teljességét, ami erőt ad ahhoz, hogy konkrét bűnök elhagyására összpontosítsatok. Olyan dolgok is ide tartoznak, amelyeket először talán nem soroltatok a bűnbánathoz, például: gyűlések látogatása, tizedfizetés, szolgálat nyújtása és másoknak való megbocsátás. […]

Paul Gustave Dore

Hozzáfűzöm mindehhez a hatodik lépést: A Szabadító elismerése. Bizonyságot teszek róla, hogy a bűnbánathoz szükséges lépések közül annak a meggyőződésnek a megléte a legdöntőbb, legfontosabb számotokra, hogy a Megváltó révén jő megbocsátás. Mindenképp tudnotok kell azt, hogy csak az Ő feltételei alapján nyerhettek bocsánatot” (in Conference Report, Apr. 1995, 102; vagy Ensign, May 1995, 76).
A Kimball elnök és Scott elder által fent tanított fontos alkotóelemek mellett a bűnbánatnak a változást is magában kell foglalnia. Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette: „Meg kell változtatnunk mindent, ami része lehet a problémának és képesek vagyunk megváltoztatni. […] Köszönjük Mennyei Atyánknak, hogy lehetővé tette a változást, köszönjük Jézusnak, hogy képesek vagyunk a változásra, hiszen ezt végső soron csakis az Ő mennyei segítségükkel tesszük meg. Természetesen nem minden nehézségünk tudható be cselekedeteink következményének. Ezek gyakran mások cselekedeteinek a következményei, vagy az élet halandó eseményei. De bármi, amit mi meg tudunk változtatni, azt meg kell változtatnunk, a többit pedig meg kell bocsátanunk. Ha így teszünk, a Szabadító engeszteléséhez annyira lesz szabad az utunk, amennyire csak mi, saját tökéletlenségeinkkel szabaddá tudjuk tenni azt. Ő majd onnan átveszi a dolgot” (lásd Liahóna, 2006. máj. 70.).

Hélamán 14:11–12. Sámuel célja a tanítással

A Hélamán 14:11–12-ben Sámuel próféta felsorolt négy olyan igazságot, amelyet meg akart tanítani a népnek:

Ismerjétek Isten ítéleteit

Ismerjétek a bűnbánat feltételeit

Tudjatok Jézus Krisztus eljöveteléről

Ismerjétek eljövetelének jeleit

Hélamán 14:15–19. Az engesztelés legyőzi a halált

A lámánita Sámuel leírta, mi a különbség a fizikai halál, az első lelki halál, valamint a második lelki halál között, és hogyan segít nekünk a Szabadító engesztelése legyőzni ezeket.

Fizikai halál. Earl C. Tingey elder a Hetvenek Elnökségéből meghatározta a fizikai halált és azok körét, akik megtapasztalják azt: „A fizikai halál a lélek és a halandó test különválása. Ádám bukása miatt az egész emberiség el fogja szenvedni a fizikai halált” (lásd Liahóna, 2006. máj. 73.).

Az első lelki halál. Lelki halál az, amikor valaki kivágatik „az Úr jelenlétéből” (Alma 42:9).

Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) kifejtette, hogy a fent említett mindkét halál Ádám és Éva bukásának az eredménye: „Első szüleink, Ádám és Éva, nem engedelmeskedtek Istennek. Mivel ettek a tiltott gyümölcsből, halandókká váltak. Ebből adódóan ők és leszármazottaik is ki lettek téve a halandó és a lelki halálnak (a halandó halál a test és a lélek különválása; a lelki halál pedig a lélek elválasztása Isten jelenlététől, valamint a lélek dolgait illető halál)” (in Conference Report, Apr. 1978, 7; vagy Ensign, May 1978, 6).

Számunkra akkor következett be ez a lelki halál, amikor elhagytuk Isten jelenlétét és megszülettünk a halandóságba. A lámánita Sámuel ezt az Ő jelenlétéből való kivágást nevezte „az első” halálnak (Hélamán 14:16).

A lámánita Sámuel azt tanította, hogy Mennyei Atyánk minden halandóságban élt gyermeke le fogja győzni a fizikai és lelki halált, méghozzá Jézus Krisztus engesztelésének hatalma által (lásd Hélamán 14:17). Sok más szentírás is tanúskodik ennek tényéről (lásd 2 Nefi 2:9–10; 9:15, 22, 38; Alma 11:43–44; 12:12–15, 24; 42:23; 3 Nefi 26:4).

A második lelki halál. A második lelki halál olyan végleges vagy végső lelki halál, amely nem abból ered, hogy Isten jelenlétét elhagyva a halandóságba születünk, hanem olyan személyes bűnből, amit nem bántunk meg.

A Szabadító e második lelki halál legyőzéséhez is biztosított segítséget. Szenvedett a bűneinkért, és ezáltal lehetőséget ad nekünk a bűnbánatra. Akik azonban nem tartanak bűnbánatot, azokat újra utoléri „egy lelki halál, igen, egy második halál, mert ismét kivágatnak, ami az igazlelkűséghez tartozó dolgokat illeti” (Hélamán 14:18). Ez azt jelenti, hogy akinek tisztázatlan bűne van, az nem maradhat meg Isten jelenlétében, amikor ítéletre visszavitetik Őhozzá.

Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, így írta le ezt a helyzetet:

„Ha a fizikai halál azt megelőzően sújt le, hogy rendbetettük volna azt, ami erkölcsileg helytelen, akkor elszalasztottuk a bűnbánat lehetőségét. Így hát »a halál [igazi] fullánkja… a bűn« (1 Korinthusbeliek 15:56).

Még a Szabadító sem szabadíthat meg minket a bűneinkben. Megvált minket a bűneinktől, de csakis bűnbánatunk feltételével. Mi vagyunk a felelősek saját lelki túlélésünkért vagy halálunkért (lásd Rómabeliek 8:13–14; Hélamán 14:18; T&Sz 29:41–45)” (in Conference Report, Apr. 1992, 102; vagy Ensign, May 1992, 73).

Hélamán 15:3–4. Isten szeretete

Az Úr minden embert szeret, de nem tűrheti a bűnt. Bár Hélamán 15:4 kijelenti, hogy az Úr gyűlölte a lámánitákat, „mivel szüntelenül gonoszak voltak a cselekedeteik”, Sámuel azon számos lámánitát példázza, akiknek tanították az evangélium üzenetét, és akik megtérésük után elnyerték Isten jóindulatát.

Russell M. Nelson elder beszélt Isten azok iránt érzett szeretetéről, akik bűnt követnek el: „Ez azt jelenti, hogy az Úr nem szereti a bűnöst? Természetesen nem azt jelenti. Az isteni szeretet végtelen és egyetemes. A Szabadító a szenteket és a bűnösöket is szereti. János apostol megerősítette ezt: »Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket« [1 János 4:19]. Nefi pedig, látomásban látva az Úr halandó szolgálatát, kijelentette: »Igen, leköpdösik, és ő eltűri, szerető kedvessége és hosszútűrése miatt az emberek gyermekei iránt« [1 Nefi 19:9; kiemelés hozzáadva]. Tudjuk, milyen határtalan a Megváltó szeretete, mert meghalt, hogy mindenki, aki meghal, újra élhessen” (“Divine Love,” Ensign, Feb. 2003, 24).

Hélamán 15:7–8. Tartós szívbéli változás

Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) jól tudta, milyen ereje van a szentírásoknak, különösen a Mormon könyvének, és hogy ezek életeket változtathatnak meg. Kihangsúlyozta, milyen fontos szívünkbe vésni az utolsó napi szentírásokban tanított tanokat, ha szilárdak és állhatatosak akarunk maradni a hitben (lásd Hélamán 15:8). Benson elnök azt tanította: „A közösségi, erkölcsi, kulturális vagy iskolázottsági megtértek nem fogják túlélni a perzselő napot, ha nem eresztenek mély gyökereket az evangélium teljességébe, melyet a Mormon könyve tartalmaz” (in Conference Report, Apr. 1975, 96; vagy Ensign, May 1975, 65).

Hélamán 16:2–3, 6–8. Isteni védelem

Nem szokatlan az a védelem, amelyben Sámuelnek volt része, miközben elmondta bűnbánatra szólító üzenetét. A szentírások számos példát hoznak olyan prófétákra, akiknek élete veszélyben volt, de csodálatos módon megőriztetett, hogy be tudják fejezni a küldetésüket. Gondold át a következő példákat, és idézd fel, hogyan tudták átadni az Úr szavait, miközben sebesülés vagy halál fenyegette őket: Noé (lásd Mózes 8:18), Ábrahám (lásd Ábrahám 1:5, 12, 15–19), Lehi (lásd 1 Nefi 1:19–20; 2:1–4), Nefi (lásd 1 Nefi 17:48–55) és Abinádi (lásd Móziás 13:1–5). Időnként az Úr szolgái végül életüket vesztik, de – Abinádi szavaival élve – csak ha már átadták »az üzenetet, aminek az átadására az Úr [elküldte őket]« (Móziás 13:3).

Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, a következőkre emlékeztetett minket:

„Minden adományozási korszak prófétája készen állt kockára tenni az életét, bátran Isten akaratát tették és hirdették szavát. […]

Kövessük Urunk, Jézus Krisztus, valamint az Ő múltbéli és jelen prófétáinak példáját! Lehet, hogy nem követeltetik meg tőlünk életünk vértanúként való feláldozása, ahogyan azt sok próféta tette. Az viszont megköveteltetik, hogy engedelmeskedjünk az Úr parancsolatainak és legyünk hűek a vele kötött szövetségeinkhez” (in Conference Report, Apr. 1996, 49; vagy Ensign, May 1996, 35).

Hélamán 16:2–20. Ki hogyan fogadja a prófétát

A Hélamán 16 feljegyzi, hogyan reagáltak a gonoszok Sámuel prófétára és üzenetére. Ezra Taft Benson elnök beszélt róla, hogyan reagálnak a gonoszok napjaink prófétáira:

„A próféta nem feltétlenül lesz népszerű a világban vagy a világi emberek között.

Amikor a próféta felfedi az igazságot, az megosztja az embereket. Az őszinte szívűek hallgatnak szavára, azonban a hamislelkűek vagy figyelmen kívül hagyják a prófétát, vagy harcolnak ellene. Amikor a próféta rámutat a világ bűneire, a világ vagy be akarja zárni a próféta száját, vagy úgy akar tenni, mintha a próféta nem is létezne, de nem akarja megbánni a bűneit. Az igazság próbája soha nem a népszerűség. Sok prófétát megöltek vagy kivetettek. Amint egyre közelebb kerülünk az Úr második eljöveteléhez, számíthattok rá, hogy a világban lévő emberek egyre gonoszabbá válnak, és egyre kevésbé lesz köztük népszerű a próféta” (“Fourteen Fundamentals in Following the Prophet,” in 1980 Devotional Speeches of the Year [1981], 29; lásd még The Teachings of Ezra Taft Benson [1988], 133).

A következőkben felsorolunk néhány olyan okot, amiért az emberek a Hélamán 16:2–21-ben nem voltak hajlandók hallgatni a próféta szavaira:
1. Személyes düh (lásd 2. vers)
2. Az emberek inkább saját erejükben és képességeikben bíznak (lásd 15. vers)
3. A próféták időnként csak jól találgatnak a próféciáikkal (lásd 16. vers)
4. A tanítások gyakran ésszerűtlenek (lásd 18. vers)
5. A próféták tanításai zavaros hagyományok, és nem bizonyíthatók (lásd 20. vers)
6. A próféták inkább rászednek és megtévesztenek minket, nem pedig igazi csodákat tesznek (lásd 21. vers)

Hélamán 16:15, 18, 20. Saját erőnkre és bölcsességünkre támaszkodva

Dallin H. Oaks elder figyelmeztetett minket, hogy a lelki igazságok meghatározásánál ne támaszkodjunk kizárólag személyes tanulmányozásra és érvekre:

„A Mormon könyve leírja, milyen volt azoknak az embereknek a viselkedése, akik kizárólag »a saját erejükre és a saját bölcsességükre« támaszkodtak, és arra, aminek saját szemükkel tanúi lehettek. (Hélamán 16:15, 20) Ezek az emberek észérvek alapján elutasították a prófétálásokat, mondván: »Nincs értelme, hogy eljöjjön egy olyan lény, mint valami Krisztus« (18. vers). Ugyanezt a hozzáállást tanúsította egy előkelő professzor, aki a következő kijelentéssel utasította el a Mormon könyvét: »Angyaloktól nem kap könyvet az ember. Ez ilyen egyszerű.«

Akik kizárólag tanulmányozás és érvek által törekednek evangéliumi tudásra, azok különösen hajlamosak a tudományok űzői között oly jellemző önelégültségre és önhittségre. Amint azt Pál apostol napjaiban megfigyelte: »az ismeret felfuvalkodottá tesz.« A tanultakat pedig figyelmeztette: »De meglássátok, hogy ez a ti szabadságotok [tudásotok] valamiképen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek. […] És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt« (1 Korinthusbeliek 8:1, 9, 11)” (The Lord’s Way [1991], 46–47).

Hélamán 16:22

Mi célja van Sátánnak a viszály elterjesztésével?

Hélamán 16:22. Sátán elterjeszti a viszályt

Miért fontos kerülni a másokkal való viszálykodást? Russell M. Nelson elder kifejtette, hogy az erre adott válasz a halandóság előtti életbe nyúlik vissza:

„Ismernünk kell a viszály igazi forrását ahhoz, hogy megértsük, miért parancsolta meg nekünk az Úr a viszály kerülését. A Mormon könyvebeli próféta már Krisztus születése előtt felfedte ezt a fontos ismeretet. […] [Lásd Hélamán 16:22.] […]

Már a világ megformálása előtt létezett viszály. Amikor először bejelentésre került Istennek a föld megteremtésére és a halandó életre vonatkozó terve, Isten fiai és leányai felkiáltottak örömükben. A terv pilléreit alkotta az ember önrendelkezése, hogy azután le fog bukni Isten jelenlétéből, és hogy egy Szabadító irgalmasan lehetővé teszi majd az emberiség megváltását. A szentírások felfedik, hogy Lucifer határozottan módosítani kívánta a tervet, az ember önrendelkezésének elpusztításával. […]

Sátán önző erőfeszítései Isten tervének megváltoztatására nagy viszályt eredményeztek a mennyben. […]

A mennyei háború nem véres háború volt. Ütköző elképzelések harca volt ez – a viszálykodás kezdete.

A szentírások ismételten figyelmeztetnek rá, hogy a viszály atyja ellenzi Mennyei Atyánk tervét. Sátán módszere a viszály fertőző fekélyére támaszkodik. Az motiválja, hogy magánál Istennél is többre tartsák őt” (in Conference Report, Apr. 1989, 85–86; vagy Ensign, May 1989, 68–69).

Elgondolkodtató kérdések

Gondold át, hogy ha Sámuel napjaiban éltél volna, vajon elfogadtad volna-e ezeket a prófétákat, és kiálltál volna-e védelmükben a tömegek ellen. Szerinted milyen tekintetben követed életedben az élő prófétát?
A Hélamán 15:7 leírja, mi vezette el a lámánitákat a hatalmas változáshoz. Ismersz valakit, akinek a szentírások megismerése után olyan élményben volt része, amely megváltoztatta az életét?
Olvasd el a Hélamán 16:22-t! Tapasztalataid szerint milyen eszközzel lehet leginkább a békét és összhangot fenntartani a családodban és az ismerőseiddel?

Javasolt feladatok

Írj levelet egy misszionáriusnak! Foglald bele a levélbe egy olyan tantétel kifejtését, amit Sámuel tanításaiból tanultál! Magyarázd el, szerinted hogyan vonatkozik az életedre!
Taníts családi estén leckét arról, hogy mi a különbség a kemény szív és a megtört szív között! Használhatod a következő szentírásokat: Hélamán 16:13–23 és 3 Nefi 9:20.