Május 11–17. Móziás 18–24: Szövetségre léptünk Ővele. Jöjj, kövess engem! – A Vasárnapi Iskola számára: Mormon könyve, 2020 (2020).
Május 11–17. Móziás 18–24. Jöjj, kövess engem! – A Vasárnapi Iskola számára: 2020.
Május 11–17.
Móziás 18–24
Szövetségre léptünk Ővele
A Móziás 18–24-et olvasva gondolj az általad tanított emberekre. Mit tudsz róluk? A Szentlélek sugalmazást adhat a gondolataidon keresztül, és segíthet észrevenned azokat az evangéliumi igazságokat, amelyek leginkább vonatkoznak rájuk.
Jegyezd fel a benyomásaidat!
Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!
Kérd meg az osztály tagjait, hogy mondjanak néhány olyan tantételt vagy tanbéli kijelentést, amelyet a Móziás 18–24 tanulmányozása közben találtak. (Néhány tantételt a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadvány e heti vázlata is felsorol.) Buzdítsd őket, hogy mondjanak olyan verseket a Móziás 18–24-ből, amelyek ezeket a tantételeket tanítják. Milyen élményeik voltak már ezekkel az igazságokkal kapcsolatban?
Tanítsd a tant!
A keresztelésnek része az a szövetség, hogy Istent szolgáljuk, és az Ő tanújaként állunk
-
A Móziás 18 olvasása és a tanításra történő felkészülés során késztetést érezhetsz, hogy segíts az osztályod tagjainak áttekinteni és átgondolni a keresztelési szövetségüket. Ennek egyik lehetséges módja az, ha megkéred az osztály tagjait, hogy közösen dolgozva soroljanak fel a táblán annyi kifejezést, amennyire csak vissza tudnak emlékezni azzal kapcsolatban, ahogyan Alma a keresztelési szövetséget jellemezte. Ha készen vannak, elolvashatják a Móziás 18:8–10-et, és kiegészíthetik a felsorolást, ha esetleg kihagytak valamit. (A T&Sz 20:37, 77 és 79-ből is kiegészíthetik a listát további kifejezésekkel.) Segíthet, ha megkérdezed tőlük, hogy szerintük mit jelentenek az egyes kifejezések, és miként tarthatják be a keresztelési szövetségnek azt a részét. Hogyan áld meg minket az Úr, ha igyekszünk betartani a szövetség ránk eső részét?
-
Amikor Alma követői a keresztelkedésükre készültek, Alma azt tanította nekik, hogy ha szeretnének „Isten nyájába jönni”, akkor szövetséget kell kötniük, hogy követni fogják Istent, és törődni fognak az Ő gyermekeivel (lásd Móziás 18:8–9). Az osztály tagjai esetleg mesélhetnek olyan tapasztalataikról, amikor őket vagy egy ismerősüket megerősítette az, hogy valaki eleget tett a Móziás 18:8–10-ben leírt keresztelési szövetségnek. Mikor fordult elő például az, hogy valaki megvigasztalta őket, vagy segített nekik viselni a terheiket? Ezek az élmények hogyan ösztönöznek minket a szövetségünk betartására? Arra is emlékeztetheted az osztály tagjait, hogy Abinádi „Isten tanújaként áll[t] mindig és mindenben, és minden helyen” (9. vers). Mit tanulhatunk az ő példájából, miközben igyekszünk eleget tenni a keresztelési szövetségünk e részének?
Isten népe egységes
-
A Móziás 18:17–31 leírja, milyen parancsolatokat adott Alma a népének, hogy segítsen nekik Krisztus egyházának tagjaiként egységessé válni. Segíthetsz az osztály tagjainak átgondolni, hogy miként vonatkoznak rájuk ezek a parancsolatok, ha megkéred őket, hogy kis csoportokban nézzék át ezeket a verseket, és sorolják fel az azokban talált parancsolatokat. Ezeknek a parancsolatoknak a követése milyen módon segíthetne az egyházközség tagjainak, hogy nagyobb egységet érezzenek? Vannak-e olyan célok, amelyeket az osztályod tagjai egyénileg vagy csoportként kitűzhetnének azért, hogy kövessék Alma népének példáját?
-
Némelyekben felmerül a kérdés, hogy miért van szükségünk az egyházra. Segíthetsz az osztály tagjainak megválaszolni ezt a kérdést, ha felrajzolod a táblára egy egyházi épület körvonalát, és odaírod alá ezt a kérdést. Az osztály tagjai ezután átnézhetik a Móziás 18:17–31-et, és felírhatják a táblára az ezekben a versekben talált lehetséges válaszokat. A További források részben, Christofferson elder beszédének kivonatában további válaszokra is lelhetnek. Néhányan az osztályból esetleg eljátszhatják, hogy mit felelnének egy olyan barátjuknak, aki nem hiszi, hogy szükség van egy megszervezett egyházra. Miért tölt el minket hálával az, hogy az egyházhoz tartozunk?
-
Bár szeretnénk azt hinni, hogy mindenki szívesen látottnak érzi magát az egyházban, sajnos ez nem így van. Mit tanulhatunk Alma népétől a Móziás 18:17–31-ben, ami segíthet olyan helyet létrehoznunk, ahol mindenki odatartozónak érzi magát?
Az Úr könnyűvé teheti a terheinket
-
Az osztályod tagjai által viselt terhek különböznek a fogságban szenvedő Limhi és Alma népének terheitől. E történetek üzenetei azonban mindenkire vonatkozhatnak, aki nyomasztónak érzi a viszontagságait, vagy nehéz körülmények között van. Kérd meg az osztály tagjait, hogy mondják el, mit tanultak a Móziás 21–24-ből, hogyan segíthet nekünk Isten a próbatételeink közepette. (Az események rövid összegzéséért lásd L. Tom Perry: Hatalom a szabadulásra. Liahóna, 2012. máj. 94–97.) Az osztály tagjai olyan alkalmakról is mesélhetnek, amikor Alma népéhez hasonlóan megtapasztalták Isten azon ígéretének beteljesedését, mely szerint Ő meg fogja könnyíteni a terheiket, és meglátogatja őket a megpróbáltatásaik közepette (lásd Móziás 24:14).
-
Hasznos lehet az osztály tagjainak, ha eltöltenek pár percet azzal, hogy leírják, milyen személyes kihívásokkal szembesültek mostanában, és hogy átgondolják, milyen módokon segít nekik az Úr viselni a terheiket. Vannak-e olyan szövegrészek a Móziás 21–24-ben, amelyek arra ösztönzik őket, hogy a viszontagságok közepette az Úrhoz forduljanak? Hogyan kapcsolódik az Úr ígérete, melyet Alma népének tett (lásd Móziás 24:14) ahhoz a szövetséghez, amelyet a kereszteléskor kötünk az Úrral? (Lásd Móziás 18:8–10.)
Ösztönözz otthoni tanulásra!
Az osztály tagjait a Móziás 25–28 elolvasására ösztönözheted, ha megkéred őket, hogy gondoljanak egy ismerősükre, aki eltávolodott az evangéliumtól. Mondd el nekik, hogy ezeket a fejezeteket olvasva meglátásokat kaphatnak azzal kapcsolatban, hogy miként segítsenek az illetőnek visszatérni.
További források
Miért van szükségünk az egyházra?
D. Todd Christofferson elder ezt mondta: „Tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik magukat vallásos vagy lelki embernek tartják, mégis elutasítják a részvételt bármilyen egyházban, sőt akár az ilyesfajta intézmény szükségességét is. Számukra a vallásgyakorlás tisztán személyes jellegű. Az egyház azonban annak az alkotása, akire lelkiségünk összpontosít: Jézus Krisztusé. Érdemes megállni és belegondolni, hogy Ő miért dönt úgy, hogy egy egyházat – az Ő egyházát, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát – használja arra, hogy a saját és az Atyja munkáját végezze”.
Christofferson elder ezután felsorol néhány indokot, hogy az Úr miért szervezett meg egy egyházat (lásd Minek az egyház? Liahóna, 2015. nov. 108–111.):
-
„[A cél] a jó hír – Jézus Krisztus evangéliuma – prédikálása, valamint a szabadító szertartások elvégzése; más szóval az emberek Krisztushoz vezetése.”
-
„…hogy a szentek olyan közösségét alkossa meg, akik támogatják egymást a »szoros és keskeny ösvényen, mely az örök élethez vezet« [2 Nefi 31:18]. […] Hitben összegyűlve tanítjuk és emeljük fel egymást, és a tanítványság teljes mértékének megközelítésére… törekszünk.”
-
„Az egyház egyházközségei és gyülekezetei a pihenés és megújulás heti gyűléseit kínálják; a világ hátrahagyásának idejét és helyét: a sabbatot.”
-
„…hogy olyan szükséges dolgokat tegy[ünk] meg, amelyeket egyének vagy kisebb csoportok nem képesek megvalósítani. [Ide tartozik] a szegénység kezelése…, hogy az egész világnak elvigy[ük] az evangéliumot…, a templomok [az Úr olyan házainak építése és működtetése], ahol létfontosságú szertartásokra és szövetségekre kerülhet sor.”
-
Olyan papsági kulcsok rendelkezésre bocsátása, amelyek „felhatalmazása révén őrzik meg az egyház papsági tisztségviselői a Szabadító tanának tisztaságát és az Ő szabadító szertartásainak sértetlenségét. Segítenek felkészíteni mindazokat, akik szeretnének részesülni bennük, elbírálják a jelentkezők alkalmasságát és érdemességét, majd pedig elvégzik azokat. …képesek felismerni az igazságot és a hamisságot”.