Feed My Sheep [Legeltesd az én juhaimat]. Készítette: Kamille Corry

Június 26. – július 2.

Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 20–21

„Feltámadott”

Mielőtt átnéznéd az evázlatban szereplő tanítási ötleteket, olvasd el a Máté 28-at, a Márk 16-ot, a Lukács 24-et és a János 20–21-et, és gondold át, hogyan használhatók ezek a fejezetek azok hitének a megerősítésére, akiket tanítasz.

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Segíts az osztály tagjainak megosztani, hogy mit tanultak a személyes és a családi tanulmányozásuk során – kérd meg őket, hogy írjanak le az e heti olvasnivalóból egy olyan igazságot, melyről úgy érzik, hogy az egész világon hirdetni kellene (lásd Márk 16:15). Az óra végén kérdezd meg tőlük, hogy találtak-e olyan további igazságokat, amelyeket szeretnének másokkal megosztani.

Tanítsd a tant!

Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 20

Mivel Jézus feltámadt, mi is fel fogunk támadni

• Adhatsz az osztály tagjainak néhány percet a múlt heti olvasnivaló és a Szentíráskalauz feltámadás című szócikke áttekintésére, valamint olyan igazságok leírására, amelyeket megtudtak a feltámadásról. Néhányan mondják el, mit írtak le, és buzdítsd az osztály tagjait, hogy tegyék fel a kezüket, ha valaki olyan igazságot oszt meg, amely hasonlít az általuk leírtakhoz. Miért fontosak számunkra ezek az igazságok? Milyen hatással vannak a kapcsolatainkra? Milyen hatással vannak a döntéseinkre?

Lukács 24:13–35

Kérhetjük a Szabadítót, hogy maradjon velünk

• Segíts az osztály tagjainak észrevenni az összefüggéseket a saját tapasztalataik, valamint a tanítványok Emmausba vezető úton szerzett tapasztalata között: rajzolj fel a táblára egy utat, és kérd meg az osztály tagjait, hogy írjanak az út mellé részleteket a Lukács 24:13–35-ben található beszámolóból. Az út másik oldalára pedig felírhatnak olyan párhuzamokat, amelyeket a Jézus Krisztus követőiként szerzett saját tapasztalataik kapcsán figyelnek meg. Például az út egyik oldalára odaírhatják, hogy „szemeik visszatartóztatának” (Lukács 24:16), a másik oldalára pedig, hogy időnként nem ismerjük fel az életünkben az Úr hatását. Hogyan kérhetjük meg a Szabadítót, hogy maradjon velünk?

Jézus azt tanította Tamásnak: „ne légy hitetlen, hanem hívő” (János 20:27).

János 20:19–29

„Boldogok, a kik nem látnak és hisznek”

• A vasárnapi iskolai osztályod olyan hely lehet, ahol az osztály tagjai meg tudják erősíteni egymás hitét olyan dolgokban, amelyeket nem láthatnak. Kezdheted azzal, hogy megkérsz valakit Tamás élménye összegzésére a János 20:19–29-ből. A Blessed Are They That Have Not Seen, and Yet Have Believed „Boldogok, a kik nem látnak és hisznek] című rövidfilmet is megmutathatod (ChurchofJesusChrist.org). Az osztály tagjai felsorolhatnak a táblán olyan dolgokat, amelyekről azt kéri tőlünk Isten, hogy higgyük el anélkül, hogy látnánk. Ezt követően megkérheted őket, hogy meséljenek olyan élményekről, melyek megerősítették a bizonyságukat ezekről a dolgokról, valamint azokról az áldásokról, amelyek akkor érték őket, amikor hitet gyakoroltak.

János 21:1–17

A Szabadító arra kér minket, hogy legeltessük az Ő juhait

• Mi segíthet az osztályod tagjainak abban, hogy elfogadják a Szabadító felkérését, mely szerint legeltessük az Ő juhait? Kezdheted azzal, hogy megkéred őket, olvassák el magukban a János 21:15–17-et úgy, hogy Simon nevét a sajátjukéval, a „bárányaim” és a „juhaim” szavakat pedig olyan emberek nevével helyettesítik, akiknek a szolgálatát az Úr érzéseik szerint elvárja tőlük – például olyan emberekével, akiknek a szolgálattevői, akik a szomszédságukban laknak, vagy akiket a munkahelyükön vagy az iskolában ismernek. Az osztály tagjai pár perc elteltével mondják el, milyen benyomások érték őket. Mit tudunk meg a Szabadítóról a János 21:4–13-ban leírt cselekedeteiből? Mit tehetünk azért, hogy legeltessük a Szabadító bárányait és juhait? A További források részben található idézet Gary E. Stevenson eldertől segíthet megválaszolni ezt a kérdést.

További források

Hogyan legeltethetjük az Ő juhait?

Gary E. Stevenson elder elmagyarázta, hogyan tehetünk eleget az Úr arra vonatkozó parancsolatának, hogy legeltessük a juhait:

„Ki tehát a pásztor? Isten királyságában minden férfi, nő és gyermek pásztor. Nincs szükség hozzá elhívásra. Attól a pillanattól fogva, hogy kiemelkedünk a keresztelés vizéből, megbízást kapunk erre a munkára. Szeretettel nyújtjuk ki karunkat mások felé, mert ennek a megtételét parancsolta nekünk a Szabadító. […] Ha a felebarátaink fizikai vagy lelki tekintetben szorult helyzetbe kerülnek, akkor a segítségükre sietünk. Viseljük egymás terheit, hogy azok könnyűek lehessenek. Gyászolunk azokkal, akik gyászolnak. Megvigasztaljuk azokat, akik vigasztalásra szorulnak [lásd Móziás 18:8–9]. Az Úr szeretetteljesen elvárja ezt tőlünk. És el fog jönni a nap, amikor felelősségre vonnak majd minket azért, hogy szolgálattétel formájában milyen gondot viseltünk az Ő nyájára [lásd Máté 25:31–46]” (Lelkeket terelgetni. Liahóna, 2018. nov. 111.).

Tanításunk fejlesztése

Hagyj időt arra, hogy a tanulók megoszthassák a gondolataikat! „Amikor a tanulók megosztják mindazt, amit tanulnak, nemcsak a Lelket érzik és megerősítik a saját bizonyságukat, hanem az osztály többi tagját is arra ösztönzik, hogy önállóan fedezzenek fel igazságokat. […] Minden lecke során szánj külön időt a tanulók gondolatainak megosztására – néha lehet, hogy ez a beszélgetés lesz maga a lecke” (A Szabadító módján tanítani. 30.).