Július 24–30.

Apostolok cselekedetei 16–21

Elhívott minket az Úr az evangélium prédikálására

Mielőtt átnéznéd ezt a vázlatot, imádságosan olvasd el az Apostolok cselekedetei 16–21-et úgy, hogy közben az osztályodra gondolsz. Az alábbi ötletek kiegészíthetik a Lélektől kapott sugalmazásaidat.

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Megkérheted az osztály tagjait, hogy mondjanak egy olyan részt az Apostolok cselekedetei 16–21-ből, amely az evangélium megosztásával kapcsolatos egyik élményükre emlékeztette őket.

Tanítsd a tant!

Apostolok cselekedetei 16–21

A Szabadító egyháza tagjaiként bizonyságot teszünk Őróla és megosztjuk az Ő evangéliumát

• Az Apostolok cselekedetei 16–21 egyik fő üzenete a Szentlélek fontos szerepe az evangélium megosztásában. Az osztály tagjai az Apostolok cselekedetei 16:6–15-ben olvashatnak például arról, hogy miként segítette a Szentlélek Pált és Silást. Miért van szükségünk a Szentlélekre, amikor megosztjuk az evangéliumot (lásd 2 Nefi 33:1; Tan és szövetségek 33:8–10; 42:14; 100:5–8)? Az osztály tagjai olyan tapasztalatokról is mesélhetnek, amikor a Szentlélek irányította őket az evangélium megosztására irányuló erőfeszítéseikben.

• Hogyan segíthetnek Pál tapasztalatai az osztály tagjainak abban, hogy bátrak legyenek, amikor késztetést éreznek a bizonyságuk megosztására? Megkérheted az osztály tagjait, hogy nézzék át a következő beszámolók valamelyikét: Apostolok cselekedetei 16:16–34; 17:16–34; 18:1–11. Kérd meg őket, hogy mondják el, milyen bizonyítékot találnak Pál bátorságára és merészségére. Milyen igazságokat tanított (és értett meg) Pál, amelyek magabiztossá tették az üzenete kapcsán? Miért habozunk időnként megosztani az evangéliumot, és hogyan segít nekünk a Szabadító? Buzdítsd az osztály tagjait, hogy gondoljanak egy olyan lehetőségre, amely által követni tudják Pál példáját, és gyakrabban megoszthatják a bizonyságukat Krisztusról (az I’ll Go Where You Want Me to Go [Megyek, ahová Te vezetsz] című rövidfilm [ChurchofJesusChrist.org] segíthet).

Apostolok cselekedetei 17:16–34

Isten nemzetsége vagyunk

• A Mars-dombon Pál az emberek egy olyan csoportját tanította Mennyei Atyánkról, akik nem nagyon ismerték Isten igaz természetét. E tanítások beható tanulmányozásához az osztály tagjai elolvashatják az Apostolok cselekedetei 17:24–31-et, és felírhatják a táblára, milyen igazságokat találnak Mennyei Atyáról, az Őhozzá fűződő kapcsolatunkról, valamint az egymáshoz fűződő kapcsolatainkról. Aztán megoszthatnak olyan élményeket, melyek során érezték Pál azon kijelentésének az igazságát, mely szerint Isten „nincs messze egyikőnktől sem” (27. vers).

• E versek közös megvizsgálása során megbeszélhetitek a 29. versben tanított igazságot, mely szerint „Istennek nemzetsége vagyunk”. Felírhatod a táblára az alábbi két mondatrészt: Mivel Isten gyermekei vagyunk…, valamint Ha nem tudnánk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor…. Kérd meg az osztály tagjait, hogy mondjanak javaslatokat e mondatok befejezésére. Például a tény, hogy Isten gyermekei vagyunk, mit tanít nekünk magunkról és arról, hogy miként bánjunk egymással? Miben lenne más az életünk akkor, ha nem tudnánk, valójában milyen kapcsolat fűz minket Istenhez? Hogyan egészíti ki ezt a beszélgetést a További források részben található idézet Dallin H. Oaks elnöktől?

  

  Mindannyian Isten gyermekei vagyunk.

További források

Mindannyian Isten gyermekei vagyunk.

A család: Kiáltvány a világhoz örök igazságokat tanít az Istenhez fűződő kapcsolatunkról: „minden emberi lény – férfi és nő – Isten képmására teremtetett. Mindegyikük mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és rendeltetéssel rendelkeznek” (JezusKrisztusEgyhaza.org).

Dallin H. Oaks elnök beszélt annak a fontosságáról, hogy elsősorban és leginkább Isten lélekgyermekeként tekintsünk magunkra:

„Legyetek óvatosak, amikor saját magatokat jellemzitek! Nem minősíthetitek vagy jellemezhetitek ugyanis magatokat valamilyen időleges tulajdonsággal! Az egyetlen és legfontosabb tulajdonság, amelynek meg kell határoznia bennünket, az az, hogy Isten fiai és leányai vagyunk. Ez a tény felülmúlja az összes többi olyan jellemvonást, amilyen a faj, a foglalkozás, a testi jellemzők, a kitüntetések, vagy akár a vallási hovatartozás. […]

Önrendelkezésünk van, és bármilyen tulajdonságot választhatunk, hogy jellemezzük saját magunkat. De tudnunk kell, hogy amikor egy olyan tulajdonságot választunk saját magunk jellemzésére vagy bemutatására, mely ideiglenes vagy lényegtelen az örökkévalóság szempontjából, akkor háttérbe szorítjuk azt, ami a legfontosabb jellemzőnk, és felnagyítjuk azt, ami viszonylag jelentéktelen. Ez rossz útra vezethet bennünket, és hátráltathatja örökkévaló fejlődésünket” (“Be Wise” [Brigham Young University–Idaho devotional, Nov. 7, 2006], byui.edu).

Tanításunk fejlesztése

Kérd meg a fiatalokat, hogy legyenek tevékeny részesei az órádnak! Ha fiatalokat tanítasz, akkor tartsd szem előtt, hogy gyakran jobban át tudják érezni, min mennek keresztül a társaik. Amikor egy fiatal bizonyságot tesz vagy tant tanít, akkor az oly módon érintheti meg a többi fiatalt, amelyre te nem vagy képes. Adj lehetőséget a fiataloknak, hogy egymást tanítsák! (Lásd A Szabadító módján tanítani. 28.)