Források

Valójában hogyan töltik be az állásokat?

Hallgassátok meg ezt a munkaadót, aki arról beszél, hogy valójában hogyan töltik be az állásokat.

„A legtöbb álláskereső elköveti azt a hibát, hogy önéletrajzok beküldésével tölti az idejét, amikor inkább a kapcsolatépítésre, az iparága kulcsszereplőivel való kapcsolatfelvételre és a kapcsolatai ápolására kellene fordítania az idejét.

Munkaerő-toborzóként a tavalyi évben közel 1000 megüresedés betöltésében segítettem a cégünknek. Elmondom, hogyan.

A legtöbb üresedést nem hirdettük meg. A felvételi vezető sok esetben már gondolt valakire, esetleg a csapata egyik tagja ajánlott neki valakit. Akkor ő felvette velem a kapcsolatot, és elmondta, hogy szeretne alkalmazni valakit, én pedig onnan folytattam.

A meghirdetett pozíciókra gyakran legalább száz ember adta be a jelentkezését. Gyakori volt, hogy a felvételi vezetők felhívtak és megkértek, hogy vegyek előre konkrét jelentkezéseket, akikkel szeretnének interjút tartani. Olyan emberek voltak ezek, akiket ismertek, akiket ajánlottak nekik vagy akik már kapcsolatba léptek velük. Mivel a vezető már tudott ezekről az emberekről, tudta, hogy megfelelőek lennének. Általában közülük került ki az, aki megkapta az állást. Előfordult persze, hogy a jelentkezők általános tömegéből vettünk fel valakit, de körülbelül csak az idő 25%-ban.

Az én tanácsom tehát a kapcsolatépítés. Építsétek a kapcsolataitokat! Ápoljátok a kapcsolati hálótokat! Lépjetek kapcsolatba azokkal, akik a felvételi döntéseket hozzák – akár közvetlenül, akár másokon keresztül! Ha az álláskeresők megteszik ezt, akkor fel fogják venni őket.”

Vissza a 26. oldalra.

A kosárlabda szerzett nekem állást

Olvassuk el, hogyan vezetett Reuben Fél percben rólam kijelentése egy remek álláshoz a kapcsolati hálóján keresztül.

„Mindig is keményen dolgoztam, de ez néha nem elég. A leépítések következtében munkanélküli lettem. Azt gondoltam, hogy mivel keményen tudok dolgozni, könnyen találok majd munkát. Azonban gondot jelentett, hogy volt pár olyan akadályt jelentő körülmény a hátteremben, amelyek miatt nehéz volt eljutnom az interjúig. Úgy tűnt, soha nem jutok túl a jelentkezési szakaszon. Sok hét eltelt, én pedig dühös és csüggedt lettem. Aztán hallottam a kapcsolatépítésről, és arra gondoltam, talán ez jelentheti a kulcsot ahhoz, hogy lehetőséget kapjak. Újra és újra elgyakoroltam a Fél percben rólam kijelentésemet, és elkezdtem mindenkivel beszélni. Elmondtam, hogy építőipari vezetői lehetőséget keresek, hogy mik a készségeim és milyen tapasztalattal rendelkezek.

Egy este épp néhány barátommal kosaraztam. Rájöttem, hogy mindannyian sok embert ismernek, és talán tudnak segíteni munkát találnom. Elmondtam hát a Fél percben rólam szövegemet. Meglepetésemre egyikük elmondta, hogy a felesége egy építőipari cégnél dolgozik, és küldjem át neki az önéletrajzomat. Így is tettem, másnap pedig felvettem vele a kapcsolatot. Azt mondta, hogy továbbítja egy iparági csoportnak, amelynek ő is tagja. Pár nappal később felhívott egy ismeretlen férfi. Nála volt az önéletrajzom, és szeretett volna beszélni velem. Egy nagy építőipari cég vezetője volt. Ez aztán végül egy nagyszerű munkához vezetett. A pozíciót nem hirdették meg nyilvánosan, és olyasvalakitől jött, aki két-három szinttel távolabb volt a kapcsolati hálómban. Soha nem kaptam volna meg ezt a lehetőséget, ha nem nyitom ki a számat és osztom meg a Fél percben rólam kijelentésemet. Mindenkinek van kapcsolati hálója. Használjátok azt a hírek terjesztésére!”

Vissza a 32. oldalra.