Ábrahám könyvének fordítása és történelmi hitelessége

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza szentírásként ismeri el Ábrahám könyvét. Ez a könyv egy Ábrahámról, a bibliai prófétáról és pátriárkáról szóló feljegyzés, amely elbeszéli, ahogy Ábrahám a papság áldásaira törekedett, elutasította atyja bálványimádatát, szövetséget kötött Jehovával, feleségül vette Szárait, Kánaánba és Egyiptomba költözött, valamint tudást kapott a teremtésről. Ábrahám könyve nagyjából a bibliai történetvezetést követi, ám fontos tudnivalókkal egészíti ki azt Ábrahám életét és tanításait illetően.

Ábrahám könyvét először 1842-ben adták ki, és 1880-ban kanonizálták a Nagyértékű gyöngy részeként. Forrásául olyan egyiptomi papiruszok szolgáltak, amelyeket Joseph Smith 1835-től kezdődően fordított le. Sokan látták ezeket a papiruszokat, de a fordítás menetéről nem maradt fenn szemtanúk beszámolója, ami lehetetlenné teszi a folyamat rekonstruálását. Az egykor Joseph Smith birtokában lévő hosszú papirusztekercseknek csak kis töredékei maradtak fenn napjainkig. Az e töredékek és a ma rendelkezésünkre álló szöveg viszonyát illetően lényegében találgatásokra kell hagyatkoznunk.

A fordítási folyamatról tudunk pár tényt. A fordítás kifejezés rendszerint több nyelv kiváló ismeretét feltételezi. Joseph Smith nem állította, hogy kiválóan beszélne bármely idegen nyelvet. Készséggel elismerte, hogy ő is egy „a világ erőtlenjei” közül, akiket arra hívtak el, hogy a mennyből küldött szavakat szólják.¹ A Mormon könyve fordításával kapcsolatban az Úr ezt mondta: „nem írhatod le tehát azt, ami szent, csak akkor, ha tőlem kapod”². Ugyanezt a tantételt Ábrahám könyvére is vonatkoztathatjuk. Az Úr nem követelte meg Joseph Smithtől az egyiptomi nyelv ismeretét: Joseph Isten ajándéka és hatalma által részesült ismeretekben Ábrahám életéről és tanításairól.

Ábrahám könyve számos részletében egybevág az ősi világról való történelmi ismereteinkkel.³ E tudás egy része, melyet az esszé során még részletezni fogunk, 1842-ben még egyáltalán nem vagy csak szűk körben volt ismert. Azonban bármennyire megalapozottak legyenek is az ősi eredet e bizonyítékai, azok éppen úgy nem bizonyíthatják Ábrahám könyve igaz voltát, ahogy a régészeti leletek sem bizonyíthatják az izraeliták kivonulását Egyiptomból, vagy Isten Fiának feltámadását. Ábrahám könyvének szentírásként való elfogadása végső soron azon a hiten nyugszik, amelyet a könyvben található, a Szentlélek által tanúsított szabadító igazságokba helyezünk.

Ábrahám könyve mint szentírás

Évezredekkel ezelőtt Nefi próféta megtudta, hogy a Mormon könyve egyik célja a Biblia igazságainak megerősítése.⁴ Ehhez hasonlóan Ábrahám könyve is alátámasztja, kifejti és megvilágosítja az Ábrahám életéről szóló bibliai beszámolót.

A Biblia szavai szerint Isten szövetséget köt Ábrahámmal: „És nagy nemzetté tészlek”⁵. Ábrahám könyve ismerteti e szövetség hátterét, megmutatva, hogy Ábrahám „nagy tudással” kívánt rendelkezni, és „az igazlelkűség követője” volt, aki a nagy nehézségek ellenére is a helyes ösvényt választotta. Elutasította atyja háza népének gonoszságát, és a halálos fenyegetések ellenére is megvetette a környező társadalmak bálványait.⁶

A Biblia alapján úgy tűnik, mintha Isten Ábrahámmal kötött szövetsége Ábrahám életében venné kezdetét. Ábrahám könyve szerint a szövetség a föld megalapítása előtt vette kezdetét, és Ádámon, Noén, valamint más prófétákon keresztül származott tovább.⁷ Ábrahám ezáltal ama próféták és pátriárkák hosszú sorába illeszkedik, akiknek a küldetése Isten szövetségének megőrzése és kiterjesztése volt a földön. E szövetség lényege a papság, amely által „a szabadulás, méghozzá az örök élet áldásai” továbbításra kerülnek.⁸

Ábrahám könyve több olyan tanítást is tisztáz, amelyek homályosak a Bibliában. Ellentétben azzal, ahogyan azt sokan hiszik, az élet nem a születéssel kezdődik. Mielőtt az egyének a földre jöttek, lélekként már léteztek. Ábrahám látomásban látta, hogy az egyik lélek „hasonló volt Istenhez”⁹. Ezen isteni lény, Jézus Krisztus, és az általa vezetett más lelkek rendezték össze a földet „anyagokból”, vagyis a már létező anyagból, nem pedig ex nihilo (a semmiből), amint abban később sok keresztény hinni kezdett.¹⁰ Ábrahám megtudta továbbá, hogy a halandó élet elengedhetetlen része annak a boldogságtervnek, melyet Isten a gyermekei számára készített. Isten kijelentette, hogy „próbára tesszük őket ezzel, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik”, hozzátéve az ígéretet, miszerint örökkévalóan dicsőséget halmoz a hithűekre.¹¹ A földi élet célja és lehetőségei sehol sincsenek ilyen világosan kijelentve a Bibliában, mint Ábrahám könyvében.

Ábrahám könyvének eredete

Az Ábrahám könyvében található erőteljes igazságok a történelmi körülmények egyedi összjátéka nyomán kerültek napvilágra. 1835 nyarán egy Michael Chandler nevű vállalkozó érkezett az egyház központjába, az ohiói Kirtlandbe, négy múmiát és több papirusztekercset hozva magával.¹² Chandler készséges közönségre akadt. Az egyiptomi sírkamrákból – részint Napóleon francia császár ténykedése nyomán – előásott régiségek lenyűgözték az egész nyugati világot.¹³ Chandler erre az érdeklődésre építette a vállalkozását: ősi egyiptomi leletekkel utazgatott, és belépődíjért cserébe mutogatta azokat a látogatóknak.

Magukat a leleteket egy egykori olasz lovaskatona, Antonio Lebolo fedezte fel. Lebolo, aki az egyiptomi francia konzul megbízásából felügyelt több ásatást, 11 múmiát hozott elő egy sírból, az ősi Théba városának közelében. Lebolo Itáliába szállíttatta a leleteket, amelyek aztán a halála után New Yorkba kerültek. Valamikor ennek során a múmiák és a tekercsek Chandler birtokába jutottak.¹⁴

Mire a gyűjtemény Kirtlandbe érkezett, négy múmia és néhány tekercs kivételével már minden darab elkelt. A kirtlandi szentek egy csoportja megvásárolta a megmaradt leleteket az egyház számára. Miután Joseph Smith megvizsgálta a papiruszokat és hozzálátott „néhány karakter, vagyis hieroglifa fordításához”, az önéletírása szerint: „nagy örömünkre megtudt[uk], hogy az egyik tekercs Ábrahám írásait tartalmazza”.¹⁵

Ábrahám könyvének fordítása

Joseph Smith 1835 nyarán és őszén dolgozott Ábrahám könyvének fordításán, ezalatt pedig elkészült legalább az első fejezettel és a második fejezet egy részével.¹⁶ A naplója legközelebb 1842 tavaszán említi a papiruszok fordítását, amikorra a szentek már az illinois-i Nauvooba költöztek. Ábrahám könyvének mind az öt fejezete, illetve hozzá három illusztráció (ezek jelenleg 1., 2. és 3. képmásolatként ismertek) a Times and Seasons című egyházi újságban jelent meg Nauvooban, 1842 márciusa és májusa között.¹⁷

Ábrahám könyve volt Joseph Smith utolsó fordítói munkája. E sugalmazott fordítások során Joseph Smith nem állította, hogy ismeri azokat az ősi nyelveket, melyeken a fordítás alatt álló feljegyzések íródtak. Igen hasonlóan ahhoz, ahogy Joseph a Mormon könyve esetében tette, Ábrahám könyvének fordítását is a Jakab király-féle Biblia nyelvezetének megfelelően jegyezte le. E szentírásbeli nyelvezet ismerős volt az akkori utolsó napi szentek számára, használata pedig összhangban volt azzal az Úr által követett mintával, miszerint úgy nyilatkoztatja ki igazságait „nyelvük módja szerint [a szolgáinak], hogy megérthessék”¹⁸.

Joseph fordításai többféle módon zajlottak. Egyes fordításai, ahogy a Mormon könyve esetében is, a birtokában lévő ősi feljegyzésekre támaszkodtak. Más alkalmakkor a fordításaihoz egyetlen ismert, fizikailag meglévő feljegyzés sem szolgált alapul. Joseph részleges bibliafordításainak része volt például az eredeti szövegek visszaállítása, a Biblia belső ellentmondásainak összhangba hozása, valamint a sugalmazott magyarázat is.¹⁹

Vannak arra utaló bizonyítékok, hogy Joseph tanulmányozta az egyiptomi papiruszokon található jeleket, és megpróbálta elsajátítani az egyiptomi nyelvet. Önéletírásában úgy fogalmaz, hogy 1835 júliusában „folyamatosan az Ábrahám könyve betűinek fordításával foglalatoskodtam, és hogy összerendezzem az egyiptomi nyelv grammatikáját, amint azt a régiek használták”.²⁰ Ez az úgynevezett „grammatika” oszlopokba rendezett hieroglif jelekből állt, amelyek után ezek angol fordítása következett. Mindezeket egy nagy jegyzetfüzetbe írta be Joseph írnoka, William W. Phelps. Van egy másik kézirat is, amelyet Joseph Smith és Oliver Cowdery írtak, és amelyben magyarázatokkal ellátott egyiptomi jelek sorakoznak.²¹

E feljegyzések és Ábrahám könyvének pontos kapcsolata nem teljesen világos. Sem a nyelvtani füzetben szereplő szabályok, sem a fordítások nem egyeznek a mai egyiptológusok által elfogadottakkal. Bármi legyen is a nyelvtani füzet szerepe, úgy tűnik, hogy a papiruszok megvásárlását követően Joseph Smith szinte azonnal elkezdte lefordítani Ábrahám könyvének egyes részeit.²² Kitűnik, hogy Phelps úgy tekintett Joseph Smithre, mint aki egyedi képességgel rendelkezik az egyiptomi jelek megértéséhez. „Minthogy senki sem volt képes lefordítani e jeleket – mondta a feleségének –, Smith elnök elébe tárták azokat. Ő csakhamar tudta, hogy mik ezek.”²³

A papiruszok

Amikor az utolsó napi szentek elhagyták Nauvoot, az egyiptomi leleteket hátrahagyták. Joseph Smith családja 1856-ban eladta a papiruszokat és a múmiákat. A papiruszok feldarabolás után különböző vevők tulajdonába kerültek. Történészek szerint a legtöbb darab megsemmisült az 1871-es nagy chicagói tűzvészben. Az egykor Joseph Smith birtokában lévő papirusztöredékek közül tíz végül a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumba került.²⁴ 1967-ben a múzeum átadta ezeket a töredékeket az egyháznak, az pedig később megjelentette azokat az Improvement Era című egyházi folyóiratban.²⁵

E papírusztöredékek felfedezése nyomán kiújult a vita Joseph Smith fordításáról. A töredékek között volt egy jelenet, avagy ábra, amely jelenleg 1. képmásolatként szerepel Ábrahám könyvében. Már jóval azelőtt, hogy az egyház megjelentette volna ezeket a töredékeket, egyes egyiptológusok kijelentették, hogy a Joseph Smith által a képmásolatok különböző részeire adott magyarázatok nem egyeznek azzal, ahogy ők értelmezik e rajzokat. Joseph Smith önálló rajzokként jelentette meg a képmásolatokat, kimetszve őket a jeleneteket eredetileg övező hieroglifák vagy hieratikus jelek közül. A töredékek felfedezése azt jelentette, hogy az olvasók immár az 1. képmásolat jelenetét közvetlenül övező hieroglifákat és jeleket is megtekinthették.²⁶

A papirusztöredékeken szereplő jelek egyike sem említette név szerint Ábrahámot, sem pedig az Ábrahám könyvében feljegyzett események bármelyikét. Mormon és nem mormon egyiptológusok egyaránt egyetértenek abban, hogy a töredékeken szereplő jelek nem egyeznek az Ábrahám könyvében megadott fordítással, ugyanakkor a töredékeken szereplő jelenetek helyes értelmezését illetően még a nem mormon kutatók között sincs egyetértés.²⁷ A kutatók a mumifikált holttestek mellé helyezett szokásos temetési szövegek részeként azonosították a papirusztöredékeket. Keltezésük a Kr. e. III. század és a Kr. u. I. század közé, jóval Ábrahám élete után tehető.

Természetesen e töredékeknek nem kell Ábrahámmal egyidősnek lenniük ahhoz, hogy Ábrahám könyve és annak ábrái hitelesek legyenek. Az ősi kéziratok gyakran másolatok vagy másolatok másolatai formájában maradtak fenn. Ábrahám feljegyzéseit későbbi szerzők átszerkeszthették vagy kivonatolhatták, hasonlóan ahhoz, ahogy a Mormon könyve-beli próféta-történetírók, Mormon és Moróni is átdolgozták a korábbi szerzők írásait.²⁸ Sőt, az eredetileg egy adott összefüggésben megírt feljegyzés „átcsomagolható” a környezet vagy a rendeltetés változásával.²⁹ Az egykor Ábrahámhoz köthető ábrák elmozdulhattak vagy kiszakadhattak az eredeti környezetükből, és évszázadok elteltével, az egyiptomi történelem késői korszakában át is értelmezhették azokat a temetési szokásokkal összefüggésben. Ennek az ellenkezője is igaz lehet: olyan ábrák, amelyek annak idején nem kötődtek egyértelműen Ábrahámhoz, kinyilatkoztatás által világosabbá tehetik e prófétai alak életét és tanításait.

Egyesek azt feltételezték, hogy az 1. képmásolat melletti és azt övező hieroglifák szolgáltak forrásként Ábrahám könyvének szövegéhez. Ez az állítás azonban azon a feltételezésen alapul, hogy a jelenet és a közvetlenül mellette található szöveg jelentése összekapcsolódik. Valójában az ősi egyiptomi jelenetek esetében nem volt ritka, hogy azt a kapcsolódó szövegtől távolabb helyezték el.³⁰

Sem az Úr, sem pedig Joseph Smith nem magyarázta el Ábrahám könyvének fordítási folyamatát, azonban tehetünk bizonyos észrevételeket azon utasítások alapján, melyeket az Úr Josephnek adott a fordítással kapcsolatban. 1829 áprilisában Joseph egy Oliver Cowderynek szóló kinyilatkoztatást kapott, amely arról szólt, hogy a szellemi erőfeszítés és a kinyilatkoztatás egyaránt elengedhetetlen a szent feljegyzések fordításához. A kötelező tanulmányozást („tanulmányoznod kell azt az elmédben”) a lelki megerősítésre való törekvésnek kellett követnie. A feljegyzések arra utalnak, hogy Joseph és mások valóban tanulmányozták a papiruszokat, illetve hogy a folyamatot közelről szemlélők szintén meg voltak győződve arról, hogy a fordítás kinyilatkoztatás által érkezett. Joseph Whitmer például a következőket jegyezte fel: „Joseph a Látnok látta ezen feljegyzéseket, és Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által képes volt lefordítani ezen feljegyzéseket”³¹.

Valószínűleg hasztalan próbáljuk megítélni, mennyire tudta Joseph lefordítani a papiruszokat, amikor az ő birtokában lévő papiruszoknak most csupán töredéke áll rendelkezésünkre. A szemtanúk szerint a papirusz „egy hosszú tekercs” volt, vagy éppen sokszoros „tekercsek” voltak.³² Mivel csupán töredékek maradtak fenn belőle, ezért valószínűsíthető, hogy az Ábrahám könyvének fordításakor Joseph rendelkezésére álló papiruszok zöme nincs ezek között. A papiruszok jelentős részének elvesztése azt jelenti, hogy a megjelentetett szöveggel való pontos kapcsolatukat nem lehet meggyőzően megállapítani a papiruszok alapján.

Másfelől az is lehetséges, hogy Joseph a papiruszok tanulmányozása nyomán nyert kinyilatkoztatást Ábrahám életének kulcsfontosságú eseményeiről és tanításairól – hasonlóan ahhoz, ahogy a Biblia tanulmányozása közben Mózes életéről kapott kinyilatkoztatást. Ez a megközelítés a fordító és fordítás fogalmainak tágabb értelmezését feltételezi.³³ E szerint Joseph fordítása nem a papiruszok szó szerinti bemutatása volt, amilyen egy hagyományos értelemben vett fordítás lett volna. Ehelyett ezek a kézzelfogható leletek alkalmat szolgáltattak az elmélkedésre, az elgondolkodásra és a kinyilatkoztatásra. Elősegítették azt a folyamatot, melynek során Isten kinyilatkoztatást adott Joseph Smithnek Ábrahám életéről, még ha maga a kinyilatkoztatás nem is állt közvetlen összefüggésben a papiruszokon található jelekkel.³⁴

Ábrahám könyve és az ősi világ

Ábrahám könyvének gondos tanulmányozása jobb fogódzkodót nyújt a könyv érdemeinek megítéléséhez, mint bármely olyan elmélet, amely hagyományos fordításként tekint a szövegre. A bizonyítékok arra utalnak, hogy Ábrahám könyvének alkotóelemei könnyedén beleillenek az ősi világba, és alátámasztják azt az állítást, hogy Ábrahám könyve egy hiteles feljegyzés.

Ábrahám könyve rosszallóan említi a káldeai oltárokon bemutatott emberáldozatokat. Egyeseket azért helyeztek áldozatként az oltárra, mert elutasították a vezetőik által imádott bálványokat.³⁵ A közelmúltban lezajlott kutatások kiderítették, hogy valóban alkalmaztak ilyen büntetést Ábrahám korában. A fennálló vallási renddel szembeszegülő embereket úgy Egyiptomban, mint annak befolyási övezetében (például Kánaánban) kivégezhették és olykor ki is végezték ezért a bűnért.³⁶ Az Ábrahám 1:11–12-ben leírt, a Fáraó vallásával összefüggő ellentét egy olyan büntetést példáz, amelyről ma már tudjuk, hogy előfordult az ábrahámi időszakban.

Ábrahám könyve más olyan részleteket is tartalmaz, amelyek egybevágnak az ősi világgal kapcsolatos mai felfedezésekkel. Említi a könyv „Olisem síkságát”, mely elnevezés nem szerepel a Bibliában. Egy ősi felirat, melyet csak a XX. században fedeztek fel és fordítottak le, említ egy Ulisum nevű várost Szíria északnyugati részén.³⁷ Továbbá az Ábrahám 3:22–23 olyan versszerkezetben íródott, amely inkább jellemzi a közel-keleti nyelveket, mint a korai amerikai írásmódot.³⁸

Joseph Smithnek az Ábrahám könyve képmásolataihoz fűzött magyarázata további utalásokat tartalmaz az ősi világra. Az 1. képmásolat és az Ábrahám 1:17 is említi Elkenah bálványistent. A Biblia nem említi ezt az istenséget, napjainkban azonban a tudósok az ősi mezopotámiaiak által imádott istenek közé sorolják.³⁹ A 2. képmásolat 6. ábráján szereplő négy alakot Joseph Smith így magyarázta: „Ezt a földet jelképezi, annak négy szegletével.” Más egyiptomi szövegek azonos alakjait tanulmányozva egyes tudósok hasonló értelmezés mellett érvelnek.⁴⁰ Az 1. képmásolaton egy krokodilisten is található, aki Joseph Smith szerint „a fejünk fölötti égbolto[n]” úszik. Ez az értelmezés megfelel azoknak a kutatási eredményeknek, miszerint az egyiptomi felfogásban a mennybolt egy „égi óceánt” jelentett.⁴¹

Ábrahám könyve több olyan Ábrahámról szóló, Biblián kívüli történettel is egybevág, amelyek a papiruszok feltehető keletkezésének idején elterjedtek voltak az ősi világban. Ábrahám könyvében Isten a napról, a holdról és a csillagokról tanítja Ábrahámot. Az Úr ezt mondja: „megmutatom neked ezeket a dolgokat…, hogy hirdethessétek mind e szavakat.”⁴² Az ősi szövegek többször is említik, hogy Ábrahám az egyiptomiakat az egek ismeretére oktatja. Eupolemosz például, aki egyiptomi uralom alatt élt a Kr. e. II. században, azt írta, hogy Ábrahám csillagászatot és egyéb tudományokat tanított az egyiptomi papoknak.⁴³ Egy egyiptomi templom könyvtárából származó harmadik századi papirusz egy olyan ábrával hozza összefüggésbe Ábrahámot, amely hasonlít az Ábrahám könyvéhez tartozó 1. képmásolathoz.⁴⁴ Egy később keletkezett és a XX. században felfedezett szöveg arról számol be, hogyan próbálta a Fáraó feláldozni Ábrahámot, hogy aztán kudarcot valljon, amikor Ábrahámot kiszabadította egy angyal. E szöveg szerint Ábrahám később a csillagászat segítségével tanította a Fáraó udvartartását.⁴⁵ Ezek a részletek mind megtalálhatók Ábrahám könyvében.

Ábrahám könyvének egyéb részletei pedig megtalálhatók a Közel-Kelet legkülönbözőbb ősi hagyományaiban. Ezek közé tartozik az, hogy Tháré, Ábrahám atyja bálványimádó volt; hogy éhínség sújtotta Ábrahám hazáját; hogy Ábrahám ismerte az egyiptomi bálványokat; és hogy – a bibliai beszámolótól eltérően – Ábrahám 75 évesnél fiatalabb korában költözött el Háránból. E biblián kívüli elemek közül egyesek már Joseph Smith életében is elérhetők voltak apokrif könyvek vagy bibliamagyarázatok révén, mások azonban olyan biblián kívüli hagyományok részét képezték, amelyek ismeretlenek vagy megismerhetetlenek voltak a XIX. századi amerikaiak számára.⁴⁶

Összefoglalás

Ábrahám könyvének értékét és igaz voltát nem lehet a könyv fordításáról és történelmi hitelességéről folytatott tudományos vitákkal eldönteni. Ez a könyv azért szentírás, mert örök igazságokat tanít és erőteljes lelkiséget közvetít. Ábrahám könyve mély igazságokat tanít Isten természetéről, a velünk, mint gyermekeivel való kapcsolatáról, és e halandó élet céljáról. Ábrahám könyvének igazságára végső soron a tanításai gondos tanulmányozása, őszinte ima és a Lélektől jövő megerősítés által lehet rálelni.