9. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára: Örvendezni Jézus Krisztus isteni születésében. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag (2023)
9. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag
9. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára
Örvendezni Jézus Krisztus isteni születésében
Jézus Krisztus csodálatos születése dicsőséges esemény volt. Mennyei hírnökök dicséreteket énekeltek Istennek (lásd Lukács 2:11–14), alázatos pásztorok egy istállóban hódoltak Jézusnak (lásd Lukács 2:15–16), a bölcsek pedig ajándékokkal tisztelték Őt (lásd Máté 2:11). A 3. rész leckéi lehetőséget adnak majd neked arra, hogy mélyebben megértsd Jézus Krisztus halandó szolgálattételét. Születése és élete valóban „nagy örömet” jelentett, „mely az egész népnek öröme lészen” (Lukács 2:10). Megnézheted a The Nativity [A születés] című rövidfilmet (2:59), hogy segítsen ráhangolódnod a tanulmányozásra.
1. szakasz
Hogyan fokozhatja Jézus Krisztus származásának a megértése az Ő szabadító hatalmába vetett bizalmamat?
A szüleid génjeiből örökölt egyedi jellemvonásaidhoz hasonlóan Jézus Krisztus is egyedi volt abban, amit a szüleitől kapott. A Mormon könyvében Alma megjövendölte, hogy a Szabadító „Máriától [fog megszületni], aki egy szűz lesz, egy becses és választott edény, …és fiút szül, igen, méghozzá Isten Fiát” (Alma 7:10). Gondold át, hogyan kapcsolódik a Szabadítónak ez a származása ahhoz a képességéhez, hogy minden emberért engesztelést hozzon.
Már akkor kezdjük látni ezt a kapcsolatot a Szabadító származása és a szabadításra való hatalma között, amikor Gábriel angyal megjelenik Máriának, és közli vele, hogy fiút fog szülni, akit Jézusnak fognak nevezni (lásd Lukács 1:26–31).
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Lukács 1:32–35-öt, és figyeld meg, hogyan jellemezte a Máriától születendő Fiút Gábriel. Megnézheted az An Angel Foretells Christ’s Birth to Mary [Egy angyal megjövendöli Krisztus születését Máriának] című rövidfilmet is (4:07). (Megjegyzés: A Jézus Krisztus fogantatására utaló szentírások kihangsúlyozzák, hogy Ő Isten Fia, de nem nyilatkoztatják ki, hogyan történt ez a csoda [lásd Máté 1:18–20; 1 Nefi 11:15, 18–21; Alma 7:10].)
Amikor az angyal bejelentette a közeli pásztoroknak Jézus Krisztus születését, úgy utalt a kisdedre mint „a Megtartó, ki az Úr Krisztus” (Lukács 2:11; lásd még Lukács 2:9–10). Jézus Krisztus azért tudott a Szabadítónk lenni, mert egy halhatatlan Szülőtől (Mennyei Atyától) és egy halandó szülőtől (Máriától) született. Mivel halandó édesanyja volt, Jézus teljes mértékben megtapasztalhatta a halandóság fájdalmait, bánatait és kísértéseit (lásd Zsidók 4:15). Ezek a halandó tapasztalatok lehetővé tették a Szabadító számára, hogy „a test szerint tud[ja], hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint” (Alma 7:12). Halhatatlan Atyjának köszönhetően Jézus képes volt elviselni a halandóság minden kihívását.
Mivel halandó édesanyja volt, Jézus képes volt meghalni. Halhatatlan Atyjának köszönhetően képes volt legyőzni a halált.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a János 10:17–18-at, és gondold át, hogyan tette lehetővé Jézus Krisztus egyedi származása az engesztelését.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította:
„[Jézus Krisztus] küldetése az engesztelés volt. És e küldetés kizárólag az Övé volt. Egy halandó édesanya és egy halhatatlan Atya gyermekeként Ő volt az egyetlen, aki önként le tudta tenni az életét, és újra fel tudta venni azt (lásd János 10:14–18). Engesztelésének a dicsőséges következményei végtelenek és örökké tartóak. Legyőzte a halál fullánkját, ideiglenessé téve a sír gyászát…” (Jézus Krisztus küldetése és szolgálata. Liahóna, 2013. ápr. 34.).
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Mit tanít neked Jézus Krisztus e kettős természete arról, hogy Ő képes megérteni téged a halandóságban és megszabadítani az örökkévalóságban?
2. szakasz
Miként mutatja meg Jézus Krisztus születése és halála az Ő irántam táplált szeretetét?
Egy pillanatra gondolj bele, milyen bámulatos, hogy a földet teremtő Nagy Jehova tehetetlen kisbabaként jött a földre. Látomásában Nefi a szeretet kifejezéseként tekintett erre.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el az 1 Nefi 11:13–22-t, és gondold át, mit taníthat neked a Szabadító születése arról a szeretetről, amellyel Ő és az Ő Atyja vannak irántad. (Megjegyzés: A leereszkedés szó itt azt jelenti, hogy önként alászállni egy magasabb helyzetből egy alacsonyabb szintre vagy állapotba. Gondold át, hogyan vonatkozhat az e szentírásban leírt leereszkedés az Atyára és a Fiúra egyaránt.)
Jézus Krisztus leereszkedéséről szólva Tad R. Callister elnök, a Vasárnapi Iskola korábbi általános elnöke ezt tanította:
„A Fiúisten felcserélte mennyei otthonát, annak minden celesztiális ékességével együtt, egy halandó lakra, annak minden kezdetleges körülményével együtt. […] Isteni uralmát felcserélte egy kisded kiszolgáltatottságára. […] Páratlan jelentőségű csere volt ez. […] A nagy Jehova, számtalan világ Alkotója, akinek végtelen az ereje és a hatalma, pólyagyolcsban, jászolba fektetve lépett be e világba.” (The Infinite Atonement [2000], 64)
Nefi még többet tudott meg Krisztus leereszkedéséről, amikor látomásban látta, amint a Szabadító szolgálattételt végez a nép között, és gyógyírt nyújt a sanyargattatásaikra (lásd 1 Nefi 11:26–31).
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el az 1 Nefi 11:32–33-at, és gondold át, milyen mélyre ereszkedett a Szabadító érted (lásd még 2 Nefi 26:24).
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Amikor Jézus Krisztus születéséről szólunk, helyénvaló módon eltűnődünk azon, ami azt követte. Születése végtelenül jelentőségteljes volt azon dolgok miatt, amelyeket majd megtapasztal és elszenved, hogy jobban tudhassa, miként segítsen meg minket – mindez pedig az Ő keresztre feszítésében és feltámadásában tetőzött be (lásd Alma 7:11–12). Küldetése azonban magában foglalta a szolgálata szépségét is, a szolgálattétele csodáit is, azt az enyhülést is, melyet a szenvedőknek hozott, és azt az örömöt is, melyet a gyászolóknak nyújtott – és nyújt még mindig.” (“Be at Peace,” Liahona, Dec. 2015, 30)
Gondolj bele, milyen rendkívüli példát nyújt számunkra a Szabadító leereszkedése. Richard C. Edgley püspök, aki akkoriban az Elnöklő Püspökségben szolgált, kifejtette:
„Mit jelent hát ez számunkra? A Krisztus leereszkedéséről való tudásunknak túl kell haladnia az ámulat és a mély hála érzésén. Egyházának a tagjaiként, akik elhívást kaptak az Ő képviseletére és az Őróla való bizonyságtételre, nagyszerű lehetőségünk van arra, hogy megpróbáljuk követni Őt. […]
A Szabadítóhoz hasonlóan nekünk is leginkább az válik a javunkra, amikor szolgálattételt nyújtunk akár csak egynek is „az én legkisebb atyámfiai közül” [Máté 25:40]. Ne feledjük, hogy az élet bármely szakaszában vagy egy-egy konkrét elhívásban minden ember Isten szeretett gyermeke; nekünk pedig megadatott, hogy szolgálattételt nyújtsunk még a legkisebbeknek is, és úgy szolgáljuk őket, ahogyan a Mester tenné.” (“The Condescension of God,” Ensign, Dec. 2001, 20, 21)
Jegyezd fel a gondolataidat!
Szánj egy kis időt az alábbi himnuszok közül egy vagy több szövegének az elolvasására vagy meghallgatására. Azután jegyezd fel a gondolataidat és az érzéseidet. Gondold át, hogy a Szabadító „mindenek alá… ereszkedett” (Tan és szövetségek 88:6), hogy meg tudjon szabadítani téged. Gondold át azt is, te hogyan követhetnéd a példáját a másoknak nyújtott szolgálatodban.
-
Ó, Istenünk, jó Atyánk (Himnuszok, 107. sz.)
-
-
Názáreti Jézus, Égi Király (Himnuszok, 110. sz.)
-
-
-
Ámulok Jézus szeretetén (Himnuszok, 115. sz.)