11. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára: Élvezni az Úr egyháza áldásait. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag (2023)
11. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag
11. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára
Élvezni az Úr egyháza áldásait
Egy olyan időszakban, amikor világszerte egyre csökken a különböző felekezetek látogatottsága, különösen fontos lehet alaposabban megérteni, miért alapított Jézus Krisztus egyházat a halandó szolgálata idején, majd pedig miért állította azt vissza az utolsó napokban. Tanulmányozás közben gondold át, hogyan hozott vagy hozhatna az Úr visszaállított egyháza még több céltudatosságot, erőt és örömöt az életedbe.
1. szakasz
Milyen egyedülálló áldásokra lehet szert tenni kizárólag az Úr egyházában való tagság révén?
Pál apostol azt tanította, hogy az Úr egyháza „az apostoloknak és prófétáknak alapkövé[re épült], lévén a [legfőbb] szegletkő maga Jézus Krisztus” (Efézusbeliek 2:20). Halandó szolgálata során Jézus Krisztus kiválasztott tizenkét férfit, és elrendelte őket, hogy az apostolai legyenek. Megadta nekik a papság felhatalmazását és kulcsait, hogy képesek legyenek vezetni az egyházát, tanítani az evangéliumát, bizonyságot tenni az Ő valóságosságáról, valamint az Ő nevében cselekedni (lásd Máté 10:1, 7–8; 16:19; Apostolok cselekedetei 1:21–22; Tan és szövetségek 107:23). További ismereteket szerezhetsz, ha megnézed a Jesus Calls Twelve Apostles to Preach and Bless Others [Jézus elhív tizenkét apostolt, hogy prédikáljanak és megáldjanak másokat] című rövidfilmet (1:30).
Jézus Krisztus a feltámadása után továbbra is az apostolain keresztül vezette az egyházát, akik viselték a szabadítás munkájának az irányításához szükséges papsági kulcsokat. Sokan azonban szembeszegültek elhívott szolgáival, az egyháztagok pedig kezdtek tévedésbe esni. Az apostolok halála után „az emberek megrontották az evangélium tantételeit, és nem jóváhagyott változtatásokat eszközöltek az egyház szervezetében és a papsági szertartásokban. E széles körben elterjedt hitehagyás miatt az Úr visszavonta a papság felhatalmazását a földről” (Gospel Topics, “Apostasy,” topics.ChurchofJesusChrist.org). Ez az időszak a nagy hitehagyásként ismert.
A hitehagyás ezen állapota addig folytatódott, amíg Mennyei Atya és Jézus Krisztus 1820-ban megjelentek Joseph Smithnek (lásd Joseph Smith története 1:16–20). Néhány évvel e megjelenés után Jézus Krisztus mennyei hírnököket küldött Joseph Smithhez, akik papsági felhatalmazást és kulcsokat ruháztak rá (lásd Joseph Smith története 1:68–72; Tan és szövetségek 110:11–16; 128:19–21). Ezen isteni felhatalmazás által Jézus Krisztus új apostolokat hívott el, és újra megalapította egyházát a földön (lásd Tan és szövetségek 1:30).
![Restoration of the Melchizedek Priesthood [A melkisédeki papság visszaállítása]. Készítette: Walter Rane](https://assets.ldscdn.org/41/33/41331f88676511ec9459eeeeac1e337a1083b6ed/restoration_melchizedek_priesthood.png)
Ma az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma rendelkezik az Úr egyházának az irányításához szükséges összes felhatalmazással és papsági kulcsokkal. Ez különösen fontos mindegyikünk számára, akik szeretnének jobbak lenni és közelebb jönni Krisztushoz.
Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből az egyházban való részvétel fontosságáról szólva a „vallásos gondolkodású embereknek” ezt a megfigyelést tette: „Az istentiszteletre járás, illetve a részvétel az egyházi életben segít nekünk jobb emberekké válni, valamint jobb hatással lenni másokra” (Szükség van egy egyházra. Liahóna, 2021. nov. 24.). Majd ezt mondta:
„Természetesen megerősítjük, hogy mind az ősi, mind az újkori szentírások egyértelműen tanítanak egy olyan egyház eredetéről és szükségességéről, amelyet Urunk, Jézus Krisztus felhatalmazásával és annak révén irányítanak. Tanúbizonyságunkat tesszük arról is, hogy Jézus Krisztus visszaállított egyháza megalapíttatott az Ő tana teljességének tanítására, valamint az Ő papsági felhatalmazásával történő szolgálatra az Isten királyságába történő belépéshez szükséges szertartások elvégzése terén [lásd János 3:5]. Azon egyháztagok, akik felhagynak az egyház látogatásával, és kizárólag egyéni lelkiségükre hagyatkoznak, elvágják magukat az evangélium e lényegi részeitől: a papság hatalma és áldásai, a visszaállított tan teljessége, valamint az indíttatások és a lehetőségek e tan alkalmazására. Elszalasztják a lehetőséget, hogy jogot szerezzenek családjuk folytatódására az örökkévalóságban.” (Szükség van egy egyházra. Liahóna, 2021. nov. 25.).
Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából szintén ezt tanította:
„Ha a papság hatalma nem volna a földön, akkor az ellenség szabadon, korlátok nélkül kószálhatna és uralkodhatna. Nem lenne a Szentlélek ajándéka, hogy utat mutasson nekünk és felvilágosítson; nem lennének próféták, hogy az Úr nevében szóljanak; nem lennének templomok, ahol szent, örök szövetségeket köthetünk; nem lenne felhatalmazás az áldásra, a keresztelésre, a gyógyításra vagy a vigaszra.” (“Blessings of the Priesthood,” Ensign, Nov. 1995, 32)
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Hogyan magyaráznád el valakinek, aki nem a mi hitünket vallja, milyen egyedülálló áldások állnak rendelkezésre Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai számára?
2. szakasz
Hogyan áldhat meg engem és másokat az egyházban való tevékeny részvétel?
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította az egyházi részvétel áldásairól:
„Fontos felismerni, hogy Isten legfőbb célja a fejlődésünk. […] Ez többet követel az egyszerű kedvességnél vagy a lelkiség érzeténél. Ez megköveteli a hitet Jézus Krisztusban, a bűnbánatot, a víz és a Lélek általi keresztelést, valamint a mindvégig való hithű kitartást. Elszigeteltségben nem tudja az ember ezt teljes mértékben megvalósítani, így hát az egyik fő ok, amiért az Úrnak egyháza van, az, hogy a szentek olyan közösségét alkossa meg, akik támogatják egymást a »szoros és keskeny ösvényen, mely az örök élethez vezet« [2 Nefi 31:18].” (Minek az egyház? Liahóna, 2015. nov. 108.)
Pál apostol arról tanított, hogy miként erősít meg és vonhat minket közelebb Jézus Krisztushoz az, ha a szentek közösségéhez tartozunk.
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el az Efézusbeliek 4:11–14-et, amelyben megjelölheted, milyen módokon áldhatja meg az életedet az Úr egyházában való részvétel.
Christofferson elder azt is kifejtette, hogy az egyház más tagjaival kapcsolatos élmények biztosítják számunkra az Úr evangéliuma alkalmazásához szükséges lehetőségeket:
„Krisztus testeként az egyház tagjai a mindennapi élet valóságában szolgálják egymást. Mindannyian tökéletlenek vagyunk: megbánthatunk és megbántódhatunk. Gyakran tesszük egymást próbára az egyéni sajátosságainkkal. Krisztus testében túl kell lépnünk az elméleteken és a magasztos szavakon, és valós, »kétkezi« tapasztalatokat kell szereznünk, miközben megtanuljuk, hogyan »éljünk együtt szeretetben« [Tan és szövetségek 42:45].” (Minek az egyház? Liahóna, 2015. nov. 108.)
Jegyezd fel a gondolataidat!
„Kétkezi”, gyakorlati tapasztalatra tehetünk szert az Úr királyságának az építésében az egyházi elhívások, a szolgálattételi megbízások és mások szolgálata révén, illetve azáltal, hogy megtanulunk kijönni azokkal, akik különböznek tőlünk. Gondolj az egyházközségedben vagy gyülekezetedben szerzett gyakorlati tapasztalataidra. Válassz ki egy élményt, és írd le, hogy az miként segített neked alkalmazni az evangélium tanításait és hasonlóbbá válni Jézus Krisztushoz. Ha nem jársz istentiszteletre, akkor feljegyezheted, hogy miként hozhatna áldást rád és az egyházközségedben vagy gyülekezetedben lévőkre, ha elkezdenél istentiszteletre járni.
3. szakasz
Mivel segíthetem elő, hogy az egyházközségem vagy gyülekezetem befogadóbb hely legyen minden ember számára?
Gondold át, milyen érzés, amikor szívélyesen és őszintén fogadnak, amikor istentiszteletre mész. Előfordult már, hogy segítettél valakinek ezt érezni az egyházközségedben vagy gyülekezetedben?
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Moróni tanított a közösség fontosságáról az egyházban. Olvasd el a Moróni 6:4–5-öt, és gondold át, hogyan segíthetnél megteremteni az összetartozás érzését az egyházközségedben vagy gyülekezetedben.
Gondold át a felkarolás következő példáját, amelyről Carole M. Stephens nővér, a Segítőegylet általános elnökségének egy korábbi tanácsosa mesélt:
„[Mariának] sok barátja van, aki kevésbé tevékeny, vagy aki még nem hallotta Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának az üzenetét. Mindennap gyakorolja a hitét és azért imádkozik, hogy megtudja, kinek van szüksége a segítségére, majd pedig a kapott sugalmazások szerint cselekszik. Telefonál, [kifejezi] a szeretetét, és elmondja a barátainak, hogy szükség van rájuk. Minden héten családi estet tart a lakásán, ahová meghívja a szomszédait, az egyháztagokat és a misszionáriusokat – és még főz is rájuk. Meghívja őket az egyházba, várja őket, és leül melléjük, miután megérkeznek.” (Nagy okunk van az örvendezésre. Liahóna, 2013. nov. 116.)
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Kiket áldhatnál meg az egyházközségedben vagy gyülekezetedben azáltal, hogy felkarolod őket? Mit fogsz tenni azért, hogy segíts nekik érezni a Szabadító szeretetét, amikor eljönnek az istentiszteletre? Megnézheted az Inviting Others to “Come and Stay” [Meghívni másokat, hogy jöjjenek és maradjanak] című rövidfilmet (1:39), ahol példákat láthatsz a felkarolásra.
